Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-12-05 / 23. szám
2 Vendéglősök Lapja 1903. deczember 5. azért, hogy a bejelentési hivatal drágán mgfizetett, durván adott segítségével senkit meg ne találhass. Ez is azt bizonyítja, hogy a rendőrség csak úgy lehet jó, ha arra a térre van szorítva, a melyre hivatott. Ez a tér pedig nem lehet a polgárok kenyérkeresete, a melynél csak gátlóul szolgálhat a rendőri, köte- lességszerü gyanakodás. A pinczéreknek is arra kell törekedniük, hogy mentői függetlenebbek lehessenek s mentői több joggal legyenek fölvértezve a hatósági túlkapások ellen. Gondolják csak meg. hogy a vendéglősipar mostanság is menynyit szenved a rendőri zaklatásoktól, mennyit kell tűrnie egyes rendőrök bosszújától, hát még mi lenne akkor, ha beavatkozásuknak újabb ajtót törnénk! Nem erre, hanem összetartásra s autonom szervezetre van szükségünk, hogy magunkat megvédhes- sük és fölemelhessük. Mentsen meg az Isten bennün két, hogy eléggé sanyargatott hazánk teljesen rendőrállammá sű- lyedjen ! A bor-adó leszállítása. Beregszászon szőlészeti értekezlet volt, a mely szintén hangoztatta a boradó leszállításának szükségét. A M. Sz. 0. E-te küldetésében dr. Drucker Jenő egyesületi igazgató tartott előadást az egyesület hivatásáról és a bor- italadó leszállításának kérdéséről. Előadó beszédében rámutat arra, hogy azok a vérmes remények, a melyeket a szölőrekonstruk- czió iránt kezdetben támasztottunk, távolról sem teljesedtek. Daczára, hogy a jelenlegi bortermelés alig teszi ki felét annak az átlagnak, a mely a 80-as években termett, mégis tulprodukczió veszedelme fenyeget. Oka ennek egyrészről az, hogy a boritaladó és a pálinkaadó között kedvezőtlen viszony a pálinkafogyasztás nagymérvű elharapod- zását idézte elő- Az államhatalom, mely igen jelentékeny pénzbeli áldozatot is hozott a szölöfelujitás érdekében, oly tűrhetetlen terheket rak a szőlőtermelésre, melyek eleve kizárják borfogyasztásunk fellendülését. A szőlőbirtokosok eddigi szervezetlenségének köszönhető, hogy egész sora az oly törvény- alkotásnak jött létre, a melynek szomorú következményeit ma már mindnyájan érezzük. Tiltakozás. Tisztelt Szerkesztő barátom ! Mint a „Vendéglősök Országos szövetsége“ tagja, rnagy zavarban vagyok. Ugyanis a most alakulóban levő fogyasztási szövetkezet is „országos^-nak keresztelte el magát s én heteken át abban a tévedésben éltem, hogy ez a szövetkezet a mi országos szövetségünk aegise alatt áll. Most, hogy felvilágosítottak, kötelességemnek tartom, hogy ezt a czimharácsolást szóvá tegyem. Nem tartom helyesnek az olyan czim- választást, a mely ilyen megtévesztésre ad alkalmat. Nem helyes ez, mert azt a gyanút kelti az emberben, hogy ezzel szándékosan akkarják a tájékozatlanokat megejteni s igy bizalmatlanságot kelt a czimharácsoló intézmény iránt. Ebben az esetben annál is inkább helytelenítem a czim-ragadozást, mert az a szövetkezet nem országos, hanem csak a budapesti vendéglősök egy kis töredékének a kísérlete. Tiltakoznia kell ez ellen a „Vendéglősök Országos Szövetségéinek, mert a czim hasonlóságából kellemetlensége lehet, mert kudarcz, vagy ki nem elégítő eljárás esetén a szövetkezetért a tájékozatlanok kárhozta- tása könnyen hárulhat az országos szövetségre. Csodálom, hogy erre nem figyelmeztette dr. Solti^0dön, szövetségünk jogtanácsosa, a szövetkezet gründolóit, pedig, a mint értesültem, őt bízták meg az alapszabályok elkészítésével, tehát a figyelmeztetés, a mi kötelessége lett volna, módjában is állott. Szerintem nem is lett volna szabad a jogtanácsos urnák ezt a megbízást elfogadni^ legalább az országos szövetség tudta és beleegyezése nélkül nem; de ha mégis megtette. gondoskodnia kellett volna, hogy a szövetkezet ne használjon ilyen megtévesztést czélzó czimet. Éppen ezért a nyilvánosság előtt tiltakozom, hogy a szövetkezet czimében az országos jelzőt használja, mert ez nem felel meg a valóságnak. A nyilvánosság előtt szólítom fel tehát a fogyasztási szövetkezetei, hogy ne mulassza el a megtévesztést okozható czim megfelelő módosítását. Lippert Lajos, vendéglős. Védjük magánkat! Régi sérelmünk a kereskedők korlátolt italmérési engedélye, a mivel ezek visszaélnek, de visszaélés nélkül is károsítják a vendéglős-ipart. Ezt a sérelmünket gyakran tettük szóvá, sürgetve az orvoslást. Újabban megint felhalmozódtak nálunk a panaszok s igy kénytelenek vagyunk a korlátolt italmérési engedélyekre felhívni a figyelmet, kérve Országos szövetségünket s az ipartársulatokat, hogy illetékes helyeken szorgalmazzák a korlátolt italmérési jog eltörlését. Hiszen valóságos abszurdum az, hogy a mikor általános a följajdulás a pálinka-ivás elharapózása miatt, ugyanakkor nemcsak a kizárólagos pálinka-méréseknek osztogatják derüre-borura a jogot, hanem még a fűszer- kereskedéseket és szatócsboltokat is valóságos csapszékekké varázsolják a korlátolt italmérési engedélylyel. Mindenki tudja, hogy az ilyen korlátolt italmérési engedélylyel biró üzletekben az ismerősök valóságos vendéglőt találnak, vígan tanyáznak sör, bor és pálinka mellett s mig a szomszédos vendéglő, a mely nagy italmérési adót fizet, kong az ürességtől, szatócséknál fogy a nedű. Igaztalan dolog ez, mert a mig néhány embert gazdaggá tesz, százaknak koldustarisznyát akaszt a nyakába; már pedig az állam érdeke nem az, hogy néhány polgárát milliomossá tegye s a nyomorgó proletárok tömegét ezrekkel és ezrekkel szaporítsa. Ámde bármily igazság is, bármily nagy méltatlanság az adókkal megterhelt vendéglősökkel szemben a korlátolt italmérési jog osztogatása, eltörlését egyhamar nem remélhetjük. Éppen ezért magunknak kell védelmünkről gondoskodunk. Helyeselhetjük tehát egyik kiváló szaktársunknak a következő indítványát : „Állapodjanak meg a vendéglősök kötelezöleg abban, hogy legalább olyan kereskedőktől, a kik 48—52 filléres bor árusításával vonják el tőlük a közönséget, nem vásárolnak Nem vásárolnak, mert ezen az áron a vendéglősök bort nem mérhetnek — egyrészt nagy megadóztatásuk miatt, másrészt pedig azért, mert a vendéglős üzletköre csak az italra és az ételre terjedhet, a mely utóbbin hasznot nem találhat, addig a százféle áruval üzérkedő kereskedő az ital-fogyasztást is megdézsmálja, annál is inkább, mert a közönség a vendéglősöktől nem fogad el olyan pancsot, mint a milyenek ezek a bolti lőrék. “ Erre az indítványra felhívja az ipartársulatok s az országos szövetség figyelmét és ezeket a szükséges lépések megtételére kéri: *S*. J. vendéglős. A fogyasztási adók átengedése. Az uj kormány is programmjába foglalta a bor és hús fogyasztási adójának a városok javára való átengedését. Minden esetre méltányos lenne, mert a városok sok oly szolgálatot teljesítenek ingyért, a mit az államnak kellene elvégeznie. Csakhogy bármily megérdemelt jövedelemhez jutnak ezzel városaink, az állam inkább mással kárpótolhatná ezeket; mert ennek a két fogyasztási adónak az eltörlése mellett nyomosabb közérdekek szólanak. A városoknak való átengedéssel nem csökkennek a nép terhei s a mint már jeleztük is, ezeknek az adóknak a behajtása, különösen ha ezt bérletbe adják, még zakla- tóbbá válik. Különben, hogy mit nyernek városaink az átengedéssel, némileg megítélhetjük Budapestről, a hol e két fogyasztási adó 1902-ben 6,540.000 koronát jövedelmezett. 8. 1 JuránoVics Ferenci. V.'í Jubileuma alkalmából. — üdvözlet Szegednek. ^ Szegeden legbüszkébb polgár Balogh uram, az érdemes csizmadia-mester. Balogh sem tágas, szép portájára, sem hires rámás csizmáira nem büszke, hanem abban vagyon büszkesége, hogy ősei még Árpád idejében telepedtek Szeged városába. Juránovics maga ültette családfáját oda a Tisza-partjára, de csakhamar lombos, terebélyes tölgygyé nőtt az, melynek az árnyékában sokan pihenhetnek, sokan üdülhetnek. Szorgalom, fáradhatatlanság ápolta ezt a fát, a mely gyümölcsét fukaran nem magának érlelte, hanem mindenkinek juttatott belőle, ha kiérdemelte. Jutott nekünk, vendéglősöknek is, mert Juránovics Ferencz nemcsak pályatársunk, hanem ügyünknek bajnoka is. Zászlótartónk ő, a ki évtizedek óta előttünk törtet a haladás lobogójával. Szegeden él, szive oda van gyökerezve, de nem csupán Szegedért munkálkodik. Elnöke a szegedi ipartársulatnak, az országos szövetségnek pedig alelnöke. Ő volt az, a ki szóval és tettel bizonyította, hogy a vendéglősöknek igazi, nagy érdekeik országosak, azokat nem elszigetelten,
