Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-11-20 / 22. szám
6 Vendéglősök Lapja 1903. november 20. nélkül sohasem láthatjuk, azért, ha már gazdáink a borellenőrzés szükségét belátták, terjesszék ki figyelmüket a közegészségügy egész vonalára, ennek minden szükségletére? már csak az állat-tenyésztésre való tekintetből is. Ha már szervezetet óhajtanak, legyen az a czélnak megfelelő, tisztán ennek a hivatásnak élő; mert máskép csak a zaklatásban et részük, de nem a haszonbanGyorsfényképek. Klivényi Ferencz. Egy azok közűi, a kik sokat és mindig dolgoznak. Úgy látszik, mintha nagy és fényes üzlete annyira elfoglalná, hogy egyébre gondolni sem akar. Pedig nem igyvan. Érdekli őt minden, a mi iparunkat illetide legkivált s legtöbb szeretettel gondol személyzetére, hűséges munkatársaira : a pinczérekre. Hozzájuk való szép viszonyát gyönyörűn világítja meg az az évenkint rendezett családias ünnep, a mikor leszáll gazdai székéből, hogy ő szolgáljon örömmel és kedveskedéssel azoknak, a kik egész esztendőben neki szolgáltak odaadással. Megbecsüli segédeit, mert hát ő is pinczérsorból nehéz munkával küzdötte föl magát Audrássy-uti hatalmassággá. Rajágh Lajos A vendéglősöket sok és eltéphetlen szál fűzi a sörgyárakhoz. Hogy ez a szoros viszony nem nyűgös, az annak a méltányosságnak és jóakaratnak köszönhető, melylyel e gyárak tisztviselői a vendéglősökkel szemben eljárnak. Ebben a tekintetben elől jár az Első magyar részvény-serfőzde gyári és városi irodája. Nincs itt bürokratikus ridegség, hanem a legszivélyesebb előzékenység kötelezi le az oda forduló feleket. Hanst Károly igazgató, Ackermann, Mouireé, Bodendorfer Géza Friedrich N. és Králik Nándor urak valósággal művészek a felekkel való érintkezésben, mintha csak Knigge mintaemberei volnának. A kivel azonban legsűrűbben van találkozásunk, mert, úgy szólván, minden vendéglősnek házibarátja, ez Rajágh Lajos, a részvényserfőzde képviselője. Ismeri őt a vidék és a főváros s mindenütt a vendéglősök jóakarójának tekintik. Bajunkban részvéttel van hozzánk, szerencsénknek örül s a hol csak teheti, segítséget eszközöl ki, ha arra szükség mutatkozik. Nem egy vendéglős köszönheti neki boldogulását, mert gazdag tapasztalata s mély belátási! üzletember, a kinek a tanácsa sokszor fölér a kalácscsal. Mindig köztünk és velünk van. Összejöveteleink és koDgreszusaink elmaradhatlan alakja ő s mindent elkövet, hogy a közönyösek érdeklődését fölkeltse mozgalmaink iránt. Megérdemli a tiszteletet, melylyel a \ endéglősök iránta viseltetnek. Minthogy ordókat nem adhatunk, fogadja szívesen halás elismerésünket tolmácsoló sorainkat! Molnár Sándor. Vendéglős, de azért apostol; lelkes, fáradhatlan apostola a magyarosodásnak s buzgólkodásáról sokat tudnak beszélni a felföldön. Stósz-fürdőn tavaszszal ápolgatja a ma gyarosodás zsenge hajtásait, nyáron át pedig azon fáradozik, hogy meggyőzze intelligence ánkat arról, hogy nincs oka külföldre hordania a pénzt. Gyógyulás, kényelem, izes, jó ételek, zamatos italok, finom bánásmód, elegancia méltányos árért nálunk is található. Es a ki Stószon megfordult, attól Molnár barátunk már nyugodt lélekkel bucsuz- hatik : esküdt hive az már a hazai fürdőknek ! Mikor aztán az utolsó fecske is elszál- lott s néptelenek lettek a gyönyörű fürdő árnyas utjai, Molnár Sándor is szedi a sátorfáját: megy vándorolni. Megy, de nem azért, hogy léha élvezetekre pazarolja pénzét, hanem azért, hogy szerezzen. Szerezzen kincseket, a miket a rozsda meg nem emészthet s a tolvaj el nem vihet: tudományt és tapasztalatokat. Bejárja a nyugat, észak, és kelet városait, fürdőit, gyógyintézeteit, mulatóhelyeit, hogy talál-e olyast, a miben ott előbbre vannak, mire nálunk szükség lehetne. Mire aztán ki virít a tavasz első virága, Stószon már össze van halmozva minden, a mit a finnyás idegen megkívánhat. Igazi repülőgép ő, a melyet két erő hajt: nemzeti érzület és a haladás vágya. Ez a kettő emelje mentői magasabbra ! Posch Nándor Győr sok mindenre büszkélkedhetik. Büszke lehet régiségére, mert még honfoglaló őseink második raja. avar véreink alapították, a két folyam között hatalmas gyűrű - , azaz győr - várat emelelve Büszke lehet költőink egyik fejedelmi alakjára, Kisfaludy Károlyra, a kinek ércz- szobra onnan hirdeti: „El magyar, áll Buda még ... A múlt csak példa legyen most!“ Aztán büszke lehet még kereskedelmére, rohamosan fejlődő, szép városára s a mi fő : a benne lüktető igaz magyar szellemre ! A győriek mindenre helyeslőn bólintanának, hanem azért szó nélkül mégsem hagynák, megtoldva dicséretüket imigy: „Még másra is büszkék vagyunk: vendéglősiparunk se kutya“ ! Hát igy is van. Győr vendéglői magas színvonalon állanak ; vendéglősei egymással csak a hazafiságban, magyarságban és a haladásban vetélkednek, egyebekben összetartanak. Mozgalmainkban őket látjuk a legczél- tudatosabban szerepelni, elismerést aratva maguknak. Példás egyetértésüknek egyik szilárd, törhetlen lánczszeme Posch Nádor. Ő áll győri ipartársulatnnk élén s bölcse- séggel, tapintattal vezeti a kormányára bizott gályát. A személyes ellentéteket salamoni leleményességgel tudja eloszlatni ; érti a módját, hogy a lanyhákat is érdeklődőkké tegye. Ő mindig tud munkát adni a társulatnak, gondolkodni-valót a tagoknak ; ezért oly élénk és eredményes a győri vendéglősök közélete. Biró es vezér, igazi patriarcha ő, a kit tisztelettel és bizalommal követ a sereg; mert t idják róla, hogy mindenben igazság és szeretet vezeti. Tóth Kálmán. íme egy igaz ember! Evek hosszú során át működik Temesvárott s tiszteletet szerzett magának és becsülést a pinczér- ségnek. Munkatársa lapunknak, tollal védve a pinczérek igazait. De nemcsak tollal, hanem tettel is munkálkodik a mi kertünkben, gyomlálván a dudvát, ápolgatván a jót. Csöndesebben érdemes munkát kevés szaktárs végzett nála s igy megérdemli mindnyájunk hálás tiszteletét. Mint a szép „Koronaherczeg-szálló“ föpinczére megnyerte az ottani intelligenczia barátságát s tapintatosságával nagy szolgálatokat tett a nemzeti szellem terjesztése körül. Komolyan fogja föl az életet s odaadón teljesiti kötelességeit nemcsak üzletében, hanem a társadalomban is. Egy magasállásu egyéniség a kongresszus idején igy nyilatkozott felőle : „Ha Temesvárnak Tóth Kálmánja nem volna, teremtenünk kellene !* Tábory Ferencz. Kicsiny sereg fölött tábornokok de szép várba vette magát. A Zugló legszebb helyéről. a nagy sör- csarnokból hódítja hiveit szivének jóságával, megnyerő modorával s üzleti talentumával. Anyagiakban sok szaktársa vitte többre, de a mi tisztelőinek seregét illeti, itt a szám mellette van; mert nem annyira nevének az ipszilonjára buszke, hanem arra a legrátartósabb. hogy nemesen is gondolkodjék és cselekedjék. Már pedig a nemesség kötelez ; tehát ez az oka, hogy a vendéglősök között neki van a legtöbb lekötelezettje. Örülök nekik — szokta mondani — hát még, ha a dézsmát is beszolgáltatnák! No de sebaj, több is veszet Mohácsnál s ő is megkérdezheti mégegyszer a sorstól: „Hát kend az az Alvinczy?“ Bandi Rezső. Temesvár szab. kir város kapitánya s a vendéglősök jóakarója. Apostola a magyarosodásnak s régi, hűséges előfizetője a mi lapunknak. Mint a rend legfőb őrét igazságszeretet s humanitás a legkiválóbbak közé emeli. Tudás, éles látás tette nevét tiszteltté a város népe előtt ; hazafisága. nemzeti érzülete pedig az egész ország előtt nimbust ragyogtat a homlokára. Jósággal, meggyőző okossággal szerez híveket a magyar szónak. Azok közé tartozik, akik észrevették, hogy a vendéglőknek mily nagy szerep jutott a magyarosítás terén. Ezért érdeklik szakmánk mozgalmai, ezért olvasója lapunknak. Ezért követett el mindent. hogy temesvári fogadtatásunk mentői sikerültebb legyen. Érdeklődött az előmunkálatok iránt s bölcs tanácsaival segített. A mikor hálával gondolunk vissza a temesvári szép napokra, lehetetlen, hogy neki át ne nyújtsuk hódolatunk koszorúját. A biztositék-ügy rendezése. Koch Lipót, a Ferencz József kávéház volt tulajdonosa, sikasztott 3200 koronát, ezt hozták a múlt héten a napi lapok. Alig is tűnik ez fel azokból a sok apró ujságbetük- ből, de annál nagyobb egy ily eset jelentősége. Boldogtalanná lett nemcsak Koch, de még két főpinczérje és talán más hitelezőket is sújtott ez az eset. Azért emlékezem meg Koch Lipótról, mert Koch Lipótot jól ismerem; ismerem viszonyait és tudom, mi sodorta ebbe a szerencsétlen helyzetbe. Koch Lipót, a Ferencz József kávéház volt tulajdonosa a Baross-utcza sarkán s ez egyike a legelegánsabb hávéházaknak Budapesten. Mint minden kávésnak nehéz a megélhetése a mai viszo- nvok közt, úgy volt Koch Lipóté is. Hogy mily csapás érte Koch Lipótot és mily módon távozott el régi helyiségéből, mindenki jól tudja, ki érdeklődik szakmánk és szaktársaink változásai iránt, különben az ő ügye a napilapokban is olvasható volt. Hosszú volna szóról-szóra elmondani, pusztán csak azt jegyzem meg, hogy Koch Lipót kávés kilakoltatása volt az első mély csapás rája. Ekkor vette át és újból berendeztette azt a Csep- reghy-utcza sarkán lévő kávéházat, pedig előre is láthatta volna, hogy vállalkozása még nagyobb csapással fog végződni. Kényszerítve volt, hogy tovább küzdjön családjáért; másrészt a nagy reménység vitte ebbe a helyiségbe, jól lehet, mindnyájan mondottuk Koch- nak, hogy uj helyisége koporsója fog lenni. Koch Lipótot még egy budapesti czigány- primás is befonta egynéhány ezer koronával,
