Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-11-20 / 22. szám
4 Vendéglősök Lapja 1903. november 20. mellett, Dora községben, közel a magyar határhoz egész csomó „laboratóriumot“ fedeztek fel a napokban, a hol „pálinkát“ készítettek a parasztok számára. Annak a pálinkának, mely eladásra kerül, erősnek és marónak kell lennie, mert különben nem rúg be tőle a paraszt. Erős és maró hatás azonban nemcsak az alkoholtól származik, hanem azoktól a méregtartalmu szerektől is, melyeket nagy titokban kevernek ehhez az utálatos folyadékhoz. Az eljárás a következő : a vizhez oltatlan meszet, dohányhulladékot, faháncsot, kénsavat, s még több efféle szenynyet kevernek, s ezt a keveréket hosszabb fermentációnak vetik alá, azután fölöntik alkohollal s azután kész a-pálinka. Egész Dora és Delatyn környékét megmérgezték, úgy, hogy az ott nyaraló közönség egyebet sem lát, mint az utcza sarában fetrengö férfi- és nőalakokat. 1500 hkltrt. konfiskáltak ebből a bájitalból s a delatyni törvényszék vizsgálatot rendelt el ez ügyben“. Eddig tart az érdekes tudósítás a pá- linkahamisitási botrányról. Tehát ott a hamisítási ügybe a törvényszék szükségesnek tartotta a hivatalos beavatkozást, s több, mint valószínű, hogy a bűnösök meg fogják inni kotyvasztékaiknak levét is. Es nálunk alig akarják még ma is észrevenni hatóságaink a páhnkahamisitást. Miért nem néznek szét illetékes faktoraink a droguisták szemkápráztató gyűjteményei között ? Találnának ott különféle bájitalokat és olyan „Hoffman- cseppeket“. melyektől még a hiéna is a másvilágra költöznék Azután mennyi ott a borhamisításhoz szükséges szer! Néhány ilyen borhamisításokat hirdető árjegyzék birtokomban van. Rettenetes dolgokat hirdetnek ezek az urak. Egyik oly vakmerőén hirdet, hogy azt is ki merte árjegyzésében nyomatni, hogy a magyar Kormány KeresKe- delemügyi minisztere évi szub- venczióval (!) látja el »gyárát« és szabadalmazta azt Magyar- ország területén. Ha valaki kételkednék ezen ál látásomban, szívesen megmutatom neki a neyezetes árjegyzéket, melyből meggyőződhetik arról a mesés és hallatlan vakmerőségről, melylyel a bor- és pálinkaha- misitáshoz szükséges mérges, törvényileg részint tiltott, másrészt nem tiltott, de az egészségre ártalmas szereket minden gén nélkül hirdetik és árulják. Ez csak nálunk lehetséges! Ha már a borhamisítást üldözzük, kötelessége volna a hatóságoknak a pálinka- hainisitást is üldözni, mert ennek még sokkal veszélyesebb következményei vannak. A droguisták legtöbbje tudja, hogy czikkcik mily kelendőségnek örvendenek a háziasszonyok között, a kiket kioktatnak egy-egy recipe alapján arra, hogy mennyit takarítanak meg akkor, ha essencziákból csinálják az ürmös bort, a törkölybort, az „édes“ tokaji bort, a rumot, likőrt stb, stb. bájitalokat. itt volna már az ideje annak, hogy a magyar borfogyasztás érdekében kormányunk törvényjavaslatot tegyen a ház asztalára a pálinkahamisitások ellen, a bortörvényt pedig szigorítaná oly módon, hogy ne árulhatnának a droguisták borhamisításhoz szükséges szereket és savakat és ne hirdethetnék az ilyen gyanús módon megvagyonosodott parvenük nyíltan, a világ előtt, nemzeti szinü árjegyzéseikben, hogy náluk a borhamisításhoz szükséges folyadékok, „kompozicziók“ porok és savak igen olcsó áron kaphatók. Cikksorozatomat folytatni fogom és legközelebb módomban leend az ilyen hamisításhoz szükséges szereket e Upok hasábjain szép sorjában megnevezni. A „czáfolatok“-nak pedig, hajrá, állok elejébe/ A pinczérek társadalmi helyzete Magyarországon. Irta és az 0. M. P. E. estélyén felolvasta : Knappe János. (Folytatás) De nézzük csak az érem másik oldalát. Hogyan kell, hogy viselkedjék a pinczér a vendégekkel szemben? A felelet erre egyszerű és világos. Legyen udvarias, előzékeny, szolgálatkész, ügyes és gyors. Ha mindezek a tulajdonságok megvannak benne, akkor bizonyos, hogy egy-kéí kivétellel mindenki meg lesz vele elégedve. Ám ezek a tulajdonságok nem egy könnyen szerezhetők meg és ritka emberben vannak meg összesen, még gyakorlás után sem. Hiszen az ügyességet és gyorsaságot pár esztendő múlva elsajátíthatja az ép, egészséges testű ember és még az öreg, őszhaju pinczérek is — legalább nálunk — akár hányszor serényen és ügyesen végzik dolgaikat. De már az udvariasság, szolgálatkészség és előzékenység nem a pinczér testi, hanem szellemi képességeitől függ. Csak az okos és alkalmazkodó pinczér sajátítja el ezeket a tulajdonokat, ha van hozzá akarata. Azonban tovább megyek; az okosság és az akarat meglehet, de azért akárhány pinczér szögletes és durva maradhat az érintkezésben. Mi sem természetesebb, minthogy a publikum, a mely a hibákat gyakrabban és előbb látja meg, mint a jó tulajdonságokat, rögtön kész az Ítéletével: Elég gyors és ügyes ez vagy az a pinczér, de durva és modortalan, vagy legalább is indulatos. Hogy ezeket a rossz tulajdonságokat legyőzhesse, szüksége van önképzésre és fegyelmezésre. Az előbbit megnyerheti úgy, hogy az iskolában szerzett tanulmányait nem hanyagolja el, az utóbbira pedig megtanítja az élet. De ennek az életnek nem szabad mindig egy helyütt, egy városban, egy körben lefolynia, mert ez által olyan szűk lesz a pinczér látóköre, hogy semmit sem tud megkülönböztetni. A pinczérnek tehát okvetlenül világlátott embernek kell lennie. Ismernie kell hazája étkezőhelyeinek viszonyait és szokásait, ismernie kell a szomszéd Ausztriában divó szokásokat, el kell utaznia, mig fiatal, a szomszéd nyugoti államokba, hogy a német, bajor, franczia, angol, olasz kávéházi és vendéglői életet tanulmányozva, az itt szerzett tapasztalatokat fölhasználja és értékesítse és a maga javára fordítsa. A hány ház. annyi szokás és ha valakinek, akkor a a folytonosan más - más emberekkel érintkező pinczérnek kell szinte nyomban megismerni a vendéget, a mit elméletből nem, csak tapasztalatból szerezhet meg. Igaz, hogy ellenem vethetik sokan: utaznánk mi, csak volna miből. Erre csak annyit válaszolok, hogy egy ép testű és elméjű, ügyes és fiatal magyar pinczér megél a jég hátán is és mindenütt, széles e világon megkeresi a kenyerét. De ne felejtsük még el, hogy ennek a világlátásnak van még olyan haszna is, a mely a pinczérség testületének mindegyik tagjára nézve egyszerűen megfizethetetlen. Mindenki tudja, hogy mit gondolok: a nyelvtanulást értem, a mely egyik főtényezője a pinczérek boldogulásának. Ki ne látná be, hogy azokban a városokban, a melyek arra törekszenek, hogy idegenforgalmuk minél nagyobb legyen, milyen jól esik annak a német, angol, olasz, franczia vagy akár a cseh, horvát, szerb, bolgár stb vendégnek, ha anyanyelvén tudó pinczérrel közölheti kívánságait ? Mennyire fontos ez különösen nálunk Magyarországon, a melyben annyi különféle nemzetiség lakik? De ezzel egy csöppet sem akarom kisebbíteni a magyar nyelv fontosságát. Sőt megkövetelendönek tartom, hogy Magyarországon csakis az lehessen pinczér, a ki a magyar nyelvet kifogástalanul beszéli; azok, akik nem tudnak magyarul, bármi más legyen is a nyelvtudásuk, köteleztessenek a legrövidebb idő alatt a magyar nyelv megtanulására. Ha nem tudnak magyarul, akkor nálunk, sajnos, csak németül tudnak és igy mi történik ? Az idegen, a kivel csak németül érintkezik, elmondja, hogy nálunk nincs is magyar pinczér. Sok jó pinczér van ugyan, de mind osztrák vagy német és igy a mi pinczéreink, a mi ügyes, jó, előzékeny testületünk odakint mint idegen, mint német szerepel. A németesedéstől pedig nagyon kell félnünk, mert meg kell mutatnunk, hogy az önálló Magyarországnak kiváló magyar pinczérei vannak, a magyarosodást folytatnunk kell tovább, különben ott volnánk, mint 25 évvel ezelőtt, a mikor a vendéglősök és kávésok (még 1876- ban is) németül állították ki a pinczérek bizonyítványait és csak a nyolczvanas évek óta kezdődött a magyarosodás, a mely mind örvendetesebben halad. Hogy a németesedés egyik kiváló oka mi volt, azt tudjuk. Pinczéreink igen nagy része dunántúli, különösen vasmegye szállította és szállítja őket még ma is özönével. Vasmegye német lakossága régen egyáltalán nem tanult meg magyarul és még ma is csak nagynehezen fanyalodik rá a magyar nyelvre. Annyi bizonyos, hogy a sokat utazott és tapasztalatokat gyűjtött pinczér állapota és társadalmi helyzete jobb, mint a többieké. A vele érintkező vendégek napról-napra jobban megismerik és megbecsülik. ügy de lehetnek sokan, a kik erre azt felelik: a világ jó része másként okoskodik. Azt gondolják az emberek, hogy bármilyen legyen is az a pinczér, akármekkora is a műveltsége, azért mégis csak a legközönségesebb szolga, a ki pár fillér borravalóért lótfut, hajlong mindenki előtt.“ A z ilyenek azután nagy hangon követelik, hogy a pinczérnek adjanak olyan fizetést, amelyből ö és a családja gond nélkül megélhessen, sőt, esetleg akkora tőkét gyüjthessen macának, hogy idővel önállósítsa magát, a mi valamennyiünknek leghöbb kivánsága. Követelik, hogy az utálatos és megvetett borravaló-rendszert töröljék el, mert nem való egyébre, mint arra, hogy a pinezért közönséges, megvetett páriává alacsonyitsa. Mindezekre az a válaszom, hogy teljesen egyetértek velük. Én is azt akarom, a mit ők akarnak; az én kívánságom az ö kívánságuk, az én óhajom az ő óhajuk. De mindnyájan tudjuk és be is látjuk, hogy ez a kívánságunk egyelőre, sőt a közel jövőben sem teljesülhet. Annyi akadálya van ennek, hogy ez a vágyakozás, ez az eszme testet öltsön, hogy ezen akadályok elhárítása tömérdek fáradsággal járna. Elég arra mutatnom, hogy jelenleg az üzleti viszonyok teljesen panganak és ezért maguk a tulajdonosok sem mennének, sőt nem is mehetnének bele ebbe a dologba. „Hát akkor kényszeresük őket!“ igy kiáltanának a borravaló rendszer ellenesei. „Tömörüljünk, legyünk szolidárisak és vállvetett erővel törekedjünk jogos kívánságainknak teljesítésére. Ha nem adják meg szép szóval, akkor kierőszakoljuk más utón pld. sztrájkkal.“ Ám ezeknek azt felelem, hogy még egyesülve is gyöngék vagyunk. Nincsen elég anyagi eszközünk arra, hogy a sztrájkot sokáig kibírjuk, másrészt pedig sok az eszkimó és kevés a fóka. A kávésok és vendéglősök kapnának más, talán kevésbbé ügyes és gyakorlatlanabb, de olcsóbb munkarőt és az ügyes, gyakorlott pinczérek nagy százaléka kenyér és betevő falat nélkül maradna. Nem akarom ezzel azt állítani, hogy gyöngy a mi életünk és hogy ne fáradozzunk sorsunk javításán. De sőt dolgozzunk, de higgadtan, mindent előkészítve. Iparkodjunk fokról-fokra javítani a sorsunkon, a mint
