Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-08-20 / 16. szám
3 1903. augusztus 20. Vendéglősök Lapja Nem kételkedünk, hogy ilyenek majd fölmerülnek a jelentések, főleg az indítványok kapcsán ; de ezekről most nem szólhatunk, mert nem ismeretesek. Ellenben az országos szövetség pro- tectorsága alá helyezkedett „Szállodások, Vendéglősök, Kávésok, Pinczérek és Kávéssegédek OrszágosNyugdij-intézete“ tárgysorozata már igen is tartalmaz oly pontot, a melynek miként való eldöntése kérdés, illetőleg vita tárgyát képezheti. Ez a sorrendben 10-ik helyen szereplő ^Alapszabály módosítás“. Ugyanis a) pontja a következő: „Az igazgatóság 1056. sz. határozata alapján az alapszabályok 38. §-ának oly értelmű, módosítása, hogy az egyesületi elnök a vidéki tagok sorából is választható legyen*6. Előttünk többen fejezték ki aggodalmukat e módosítási terv miatt. Sokan abban a nézetben vannak, hogy az ügyvezető elnök csakis az intézet székhelyén lakó egyén lehet; mert a már nagy tőkével rendelkező, bonyolult ügykezelésü intézet nem nélkülözheti az elnök állandó és szakadatlan ellenőrzését, valamint gyors intézkedését sem. Ezt pedig egy távolabbi vidéken lakó elnök a legjobb akarattal sem teheti. De ha az elnök, egyéb elfoglaltsága mellett, meg is tehetné a folytonos ide-oda vasutazást, akkor is meggondolandó lenne az alapszabály módosítása ; mert a vidéken lakó elnök drágítaná az ügykezelést: egyrészt a levelezési s kikerülhetlen táviratozási, de főleg a sürü utazgatás tetemes költségeivel. Az előadottaknál fogva mi is abban a nézetben vagyunk, hogy a 38. §. ne módosittassék, vagyis a mint eddig, úgy ezentúl is csak az intézet székvárosának a lakosa lehessen az intézet elnöke. Mi föltétlenül megmaradunk eme nézetünk mellett, jól lehet, tiszteljük az okokat, a melyek az igazgatóságban a módosítás goudolatát szülték. Köztudomású ugyanis, hogy az intézet nagyérdemű elnöke, Bokros Károly Mis- kolczra költözött a hol kibérelte a város egyik nagyobb és legmodernebb szállodáját. Bokros Károlynak is részben köszönhető, hogy az intézet megalakult; az ő tapintatosságának köszönhető, hogy az csakhamar virágzásnak indult. Ezzel egyeseket örök hálára kötelezett. Ez az őszinte hála késztette az igazgatóságot a módosítás javaslására, valamint az az aggodalom, hogy a buzgó és hivatott elnök félreállását meg találja sinyleni az intézet fejlődés. Az aggályt kénytelenek vagyunk kishitűségre vallónak minősíteni, mert ha meg is hajiunk az ő elévülhetlen érdemei és kiváló tehetsége előtt, tudjuk azt is, hogy — Istennek hála — Budapesten nem szűkölködünk oly férfiakban, a kik az ő méltó örökösei lehetnének. Szégyen lenne a nemzetre, ha az ország székesfővárosában máskép állanánk. Állításunk igazolására s az aggodalmak eloszlatására csak úgy hevenyén is több köztiszteletben álló, érdemes, hivatott férfiunk-nevét sorolhatjuk el. Imitt következnek : Francois Lajos, Horváth Nándor, Ehm János, ifj. Sprung J. s ezeken kívül még sokan, a kik a nyugdíjintézet vezérférfiai, aztán Glück Frigyes, Stadler Károly és Kommer Ferencz, a kiket talán sokféle elfoglaltságuk gátolhat e magasztos tiszt elfogadásában. Meg vagyunk győződve, hogy Bokros Károly bölcsesége és ismert önzetlensége a mi álláspontunk helyessége mellett dönt ; 'valamint meg vagyunk győződve arról is, •hogy a közgyűlés is megtalálja Bokros Károly iránt való hálájának és tiszteletének más módon való kífejézését. Hogy az intézet el ne veszítse Bokrost hogy ő ne távozzék híven és sikerrel betöltött helyéről kitüntetés nélkül, azt ajánljuk, hogy válassza őt az intézet örökös tiszteletbeli tagjául. A mi országgyűlésünk Mire a kalászok utolsó kévéit verdesi a gép, elérkezik a mi nagy napunk is. A vendéglősök szövetsége Temesvárott szeptember 10-én tartja országos gyűlését. Az országos szövetségnek s évenkénti gyűlésének az a czélja, hogy időről időre egyöntetűn állapíthassuk meg mindazt, a mit iparunk javáért tennünk kell és lehet. A czéi és a miként megállapítása az országos szövetség feladata, hogy a vendéglősök tudatosan és harmóniában dolgozhassanak iparuk felvirágzásáért az egész országban. Ez a szövetség a mi iparunk szive, a mely hogy mentői hatalmasabban lüktessen, szükséges, hogy zászlaja alá minden vendéglős sorakozzék. így magunknak erőt adunk, kifelé pedig tekintélyt szerzünk. Eddig mindkettőnek nagy hiányát érezzük. Hogy ez megváltozzék, érdekünk is, kötelességünk is. Nem szabad továbbra is bűnös közönyünkben leledzeuünk : mutassuk meg, hogy ismerjük s fel is tudjuk használni intézményeink értékét. Az országos szövetséget mindnyájunk részvételével megkell erősítenünk; mert csak igy izmosodhatik oly faktorrá, a melynek az állásfoglalása majd sulylyal bir a törvény- hozás és a kormány előtt. Ám hogy ez megtörténjék, az országos szövetségnek is meg kell tennie a magáét. Ez pedig abban áll, hogy működését úgy intézze, hogy azzal a vendéglősök minden rétegében érdeklődést keltsen. Úgy kell működnie, hogy a vendéglősök lassúbb gondolkodású eleme is belássa, hogy az országos szövetség iparunknak hasznos, nélkülözhetlen szerve. Ezt olyképpen érheti el a szövetség, I hogy a vendéglősök anyagi helyzetének javítására fekteti a súlyt s e végből reális alkotásokra ad buzdítást s tesz javaslatokat. Elérkezett az az idő, amikor föl keli hagynunk sérelmeink meddő hánytorgatásával éstennünk kell valamitönmagunk segítségére. Erre pedig csak egy módunk van s ez a szövetkezés. Tanulmányozza ezt a kérdést az országos szövetség. Tegyen javaslatokat arra nézve, hogy szakmánkban minő szövetkezetek mily formában mutatkoznak sikereseknek. Ha erről a mi országgyűlésünkből hangzanak el a buzdító és felvilágosító szavak, úgy csakhamar országszerte megindul az üdvös mozgalom s az ismét jólétre emelkedő vendéglősök hálája és osztatlan érdeklődése lesz a szövetség méltó jutalma. A magyar sörgyárakhoz. Lapunk szakadatlanul hangoztatja, hogy a hazai ipar pártolása honfiúi kötelesség. Minden számunkban följajdultunk a külföldi sörök importja ellen. Azokat a vendéglősöket, a kik külföldi sört mérnek, nem egyszer kemény leczkében részesítettük. Ugyanekkor azonban — az igazsághoz hiven — kijelentettük, hogy a sörgyáraknak meg kell változtatniok karteljüknek azt a pontját, a mely a vendéglősök szabad vásárlási jogát korlátozza. Ez a megállapodásuk sem nem törvényes, sem nem méltányos. Hogy egy vendéglős, a ki, teszem, a Részvényserfőző vevője volt, miért ne pártolhatna át Dréher-hez, vagy Haggenmacher- hez, ez érthetetlen. Érthetetlen különösen akkor, ha az illető becsületesen megfelelt kötelezettségének. Ha a sörgyárak ily módon oly egyéneket loykottálnának, a kik velük szemben rosszhiszemüleg viselkedtek, úgy a dolog ellen szavunk nem lehetne. Ámde hogy egy vendéglős készpénzért ne vásárolhasson ott, a hol óhajt, vagy csak tetemesen fölemelt áron, ez tűrhetetlen eljárás. Éppen ezért jóakaratulag, de erélyesen figyelmeztetjük sör-gyárainkat, hogy karteljüknek a szabad vásárlás korlátozását megállapító pontját mielőbb ejtsék el. Ha ennek a jogos, igazságos követelésnek eleget nem tesznek, úgy kénytelenek leszünk természetesnek, kényszerűségnek tekinteni azt, ha a boykottált vendéglősök külföldi sört mérnek. Ha hazai sörgyáraink a fogyasztóknak sört nem adnak, úgy ne panaszkodjanak, ha a kirekesztettek idegen produktumot fogy asztatnak. Felfogásunk igazságát a következő levél is igazolja : Tekintetes Szerkesztő ur ! Fölkerestem az egyik-serfőzde igazgatóságát, hogy vendéglőm részére a sör '“szállítása iránt kötést csináljak. Kijelentették, hogy nekem sört egyá- talán nem adnak ; vegyek onnan, a honnan eddig vásároltam. Mikor o felfogás helytelenségét bizonyítottam, azt a választ nyertem, hogy — ha éppen tőlük akarok venni — megtehetem; de hektónként 4 koronával többet kell fizetnem, mint másnak. Megjegyzem, hogy én sem ennek, sem más serfőzdének nem tartozom. Ezt az eljárást tehát joggal tarthatom sérelmesnek, veszedelmesnek a vendéglősök existencziájára s hazai sörgyártásunk fejlődésére ; mert ha itthoni sörfőzdéink a vendéglősöket nem fogadják el vevőkül, vagy csak tulcsigázott, elíogadhatlan ár mellett, úgy kénytelenek oda fordulni, a honnan kapnak: külföldre. Minthogy szerkesztő ur már több Ízben sürgette a sör-kartel e vérlázitó megállapodásának elejtését, azért kérem, hogy panaszomnak helyet adni méltóztassék. Budapesten, 1903. aug. 17. Nemcsák Mihály vendéglős. * * * Felszólalásunk megszivlelését most már annál is inkább elvárjuk sörgyárainktól, mert a „Budanesti szállodások, vendég- lősök és korcsmárosok ipartársulata11 is sikra lépett a méltatlan eljárás ellen. Memorandumot küldött a sörgyárakhoz, hogy a kartel sérelmes megállapodásait mielőbb ejtsék el s a söradó leszállítását kérjék a kormánytól. Nem kételkedünk, hogy a vendéglősök e tekintélyes fórumának a szava megteszi a kellő hatást, Szerk.
