Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-06-05 / 11. szám
2 Vendéglősök Lapja 1903. junius 5. másait a vendéglőkben szerzi, tehát elengedhetlek hogy vendéglőseink jó magyarok és lelkes hazafiak legyenek. Ezt úgy érhetjük el, ha cultur- egyesületeink figyelemmel kisérik vendéglőink magyarosodását, a bennük uralkodó szellem hazafiságát; mert ha a visszaélések meg nem toroltatnak, elhatalmasodnak. Erre hi bennünket a haza ! Nagyméltóságodnak alázatos tisztelője : Ihász György. Intelem. Hazánk, nemzetünk ellen ádáz harczot folytatnak Ausztria tartományai. A szlovének véreink kiirtására lázitják a horvátokat, a csehek pedig a magyar liszt fogyasztása ellen törnek. Ha a cseheknek sikerülne czélt érniük, úgy a magyar mezőgazdaság a tönk szélére jutna. Igen természetes, hogy a cseheknek ez a törekvése nálunk visszahatás nélkül nem maradhatott. A pünkösd alkalmából több lap azt irta> hogy a magyar liszt ellen való akcziót to' roljuk vissza a cseh sör boykottálásával. A mikor ezek a lapok erre buzdítják a közönséget, egyúttal kijelentik, hogy közölni fogják azoknak a hazafiatlan vendéglősöknek a neveit, a kik cseh sört mérnek. Ezt intelemként közöljük szaktársainkkal, nehogy erre a szomorú listára kerüljenek. Egyúttal intjük hazai sörgyárainkat, hogy lépjenek a méltányosság útjára és sürgősen adják íöl azt a kárhozatos megállapodásukat, a mely a vendéglősök szabad vételjogát korlátozza. Készüljünk! Tavaly elég bőséges bortermésünk volt s kilátásunk van rá, hogy az idén is az lesz, sőt, ha az Isten jó idővel áld meg bennünket, minőségre is kielégítőbb lesz a múlt évinél. Termelőink panaszkodnak, hogy olcsóbb áron is nehezen tudnak boraikon túladni, mert a vendéglősök zöme még mindig a kereskedőktől vásárol, ezeknél pedig nagy a készlet az olasz borokból. Az olasz borokból, a mellett hogy szénsav és tannin-tartalom tekintetében a mieink mögött maradnak s e miatt közönségünknek nem izlenek, csak a selejtesebb minőségű kerül uiaczainkra. Éppen ezért vendéglőseinknek már eleve kellene gondoskodniok, hogy boraikat közvetlenül termelőinktől szerezhessék be. Ez első sorban szaktársaink érdeke, mert: 1. olcsóbban vásárolhatnának be, 2. a közönségnek jobban izlő borral szolgálhatnának; tehát nagyobb haszonnal, olcsóbb áron jobb bort mérhetnének. Jónak látjuk tehát, hogy újból fölvessük azt a két év óta több ízben megpendített eszménket, a mely a borvásárló szövetkezetek alakítására vonatkozott. Akkoriban alaposan kifejtettük ezeknek a szövetkezeteknek a hasznát, miként való szervezését. Hangsúlyoztuk, hogy a mi vásárlószövetkezeteink szerves összeköttetésbe lépjenek a termelők szövetkezeteivel, mert igy biztosíthatjuk magunkat, hogy pinczénket mindig a kiválasztott, vendégeinktől megszokott borral láthatjuk el; azután garan- cziánk lesz arra, hogy mindenkor tiszta, szakszerűen kezelt bort kapunk s végül biztosítjuk magunkat arról, hogy a termelők egyoldalún, a mi terhűnkre nem állapíthatják meg áraikat. Szövetkezésünknek legnagyobb fontosságot azonban az adna, hogy a szegény vendéglősök kisebb kvantumban is vásárolhatnának, sőt a szövetkezet garancziájából szükség esetén részjegyeikre arányos hitelben is részesülhetnének. Vásárló szövetkezeteink megalakítására most igen kedvező az idő, mert eszménk a termelők helyeslésével találkozott s igy számíthatunk arra, hogy az »Országos központi szövetkezet“ bennünket is támogatna anyagilag. Javaslatunkat tehát újból szaktársaink figyelmébe ajánljuk. A szervezkedésre most elég idő van rendelkezésünkre s szüretkor szövetkezetünk, karöltve a termelőkkel, üzembe is léphetne. Sok szegény kartársunknak csökkennének anyagi terhei, emelkednék iparunk jó hire és forgalma. Cselekedjünk, a mig nem késő. Kállai-féle óvadék-társulat. Kállai Jenőtől hosszabb proklamáczió jelent meg a „Főpinczérek Hitelcsoportja“ ügyében. Nyilatkozatának lényegét tárgyilagosan a következőkbe foglaljuk: Kállai Jenő kezdeményezésére alakult a „Főpinczérek hitelcsoportja“ melynek az volt a czélja, hogy a pinczérek könnyű szerrel juthassanak óvadékhoz. A hitelcsoport később a „Budapesti általános hitelszövetkezet“ kebelébe lépett, a mikor az Országos hitelszövetkezettől 80.000 korona hitelösszeget kapott. Kállai ebben a nyilatkozatában azt állítja, hogy utóbb azt tapasztalta, hogy a „Budapesti általános hitelszövetkezet“ a hitelcsoportnak adott 80.000 koronát idegeneknek kölcsönözte, emiatt aztán a föpinczéreknek nem tudott óvadékot adui s a kauczió-kölcsönzésnél egyáltalán sok visszaélést és jogtalanságot követett el. Különösen Bauer Zsigmond pénzügyminiszteri számeílenőrt illeti súlyos vádakkal. Kállai az elmondottak okából pert indított a „Budapesti általános hitelszövetkezet“, valamint Bauer számellenőr ellen, a „Főpinczérek hitelcsoportja“ ellen pedig 2.800 korona erejéig igényt támasztott. Aztán uj hitelcsoportot alakított, a melynek „Kállaiféle Óvadék társulat“ a czime. Ennek az uj társulatnak 80 válogatott tagja van s már eddig 60.000 koronát folyósitott tagjainak óvadék- lak- és váltópénz czimén. A „Kállaiféle Óvadéktársulat“ elnöke: Kállai Jenő, alelnöke : Littmann József, választmánya : Beer Rezső, Braun Ferencz, Bricher Kálmán. Csepreghy Gyula, Elő József, Fodor Zoltán, Friedmann Mihály, Keleti Hermann Kiss Pál, Kiss Henrik, Linkner László, Mautaller József. Neumann Henrik, Schneller Ferencz, Vértessi Ignácz, W einer József, Izenet Budára T. Petz Károly elnök urnák üdvözlet! Önhöz, nagyérdemű elnök ur, tisztelet- teljes izenetet küldök — több szaktársunk kivánatából — innen a Duna balpartjáról. Nem furcsa ez ? ... Izennünk kell, holott ölelkeznünk kellene! . . . A Duna nem el- választója, hanem összekötő szivére a két egy városnak és mi, vendéglősök, mintha hidak, hajók nem is volnának, mintha ez a mi székesfővárosunk nem Budapest, hanem Buda és Pest, különböző, egymással zsör- ölödő tábor volna, nem együtt járunk, hanem csak izengetünk egymásnak. Mélyen tisztelt elnök ur! rövid leszek: ez nincs rendjén ! A mikor a törvényben, köztudatban és a valóságban csak Budapest van, mi értelme van annak, hogy e város vendéglősei két ipartársulatban csoportosulnak ? Ezt a kérdést két okból intézzük elnök úrhoz. Egyrészt azért, mert az ön bölcs vezetése alatt levő budai ipartársu\atunk több tagja keservesen panaszolta, hogy társulatuk az anyagi erő és az érdeklődés hiányában — tehetetlen ; másrészt pedig azért, mert mélyen tisztelt elnök urra mindenkor, mint buzgó harczosra, hálával kell emlékeznünk, a mikor akár a „Budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok“ ipartársulatának, akár a vendéglősök országos szövetségének működésére gondolunk. Elnök ur nemcsak velünk volt és velünk van, hanem a tettek idején mindig szívvel, lélekkel vezéreink között szokott szerepelni. Midőn ezért önnek hálás köszönetünket nyilvánítjuk, egyúttal ezzel, a majdnem valamennyiünk szivéből fakadó, izenettel a következőkre kérem : 1. minthogy mi, vendéglősök, ha meg is értenők egymást, ha mindnyájan összetartanánk is, mégis gyöngék lennénk szemben a hatalmasokkal; 2. minthogy Buda és Pest törvényes egyesítése óta nincs értelme annak, hogy a Duna jobbparti vendéglősök külön, immár életehagyott ipartársulathoz legyenek lánczolva ; 3. minthogy az ön vezetése alatt levő I-IIL kér. társulat ugvis mindenben testvéries egyetértéssel szokott csatlakozni a budapesti akcziójához ; ennélfogva megbízóim nevében tisztelettel izenem azt a szívből eredő óhajtásunkat, hogy t. elnök ur ragadja föl a budaiak viharviselte zászlaját s vezesse népét át ide a mi közös ipartársulatunkba, a melynek van ereje, de hogy több legyen, kívánatos. Egyesüljünk! Az egyesüléssel mindannyian nyerünk s budai tengődő, elszigetelt ipartársulatuk helyett ifjúi erővel funkcionáló „osztályt“, az-az különítményt kaphatnának kebelzetünkbenReméljük, hogy t. elnök ur fenkölt lelke megérti intencziónkat s az ön buzgó- ságából mielőbb elkövetkezik az az idő, a mikor nem izenünk egymásnak, hanem egymással ölelkezve haladunk, küzdünk iparunk fölvirágzásáért mindig előbbre, mindig sikeresebben. Adja Isten! Ihász György. A páliiika-liamisitás ellen. Lapunk évek óta sürgeti s utóbbi számában is kifejezte annak szükségét, hogy a pálinka hamisítása, valamint a boré, szigorú törvényes intézkedésekkel üldöztessék. Nagy megelégedésünkre szolgál, hogy agitácziónk nem lesz egészen hiába való; mert ezt az eszmét a „ Magyar szőlősgazdák Országos egyesülete“ május 27-én tartott közgyűlésén erélyesen fölkarolta, különösen a cog- nac-hamisitás meggátlását sürgetve. Az indítvány mellett, élükön gróf Zselénszki Róberttal, legkiválóbb bortermelőink törtek lándzsát. így most már remélhetjük, hogy a kormány nemsokára érdemlegesen foglalko- I zik ezzel a fontos kérdéssel.
