Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1902-04-20 / 8. szám

XYIII-ik évfolyam 1902. 8. szám. Budapest, április 20 „PIHCZÉKEÜ LAPJA44 A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczimuakások egylete“, a „budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székes fejér vár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Arad pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinezér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér egyletének, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a “Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársulalá“-nak, az “Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és a létesítendő országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának Süt- hivatalos közlöhtye. -w® Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár; Egész évre ... 12 kor. | Félévre .... 6 kor. Háromnegyed évre 9 „ | Évnegyedre ... 3 ,, Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa utcza 7-dik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Sötét felhők. A közelmúlt időkben üdvös moz­galom indult meg a székesfővárosi kisebb vendéglősök körében. E moz­galomra saját érdekük megóvása kész­tette a vendéglősöket, kik az idei enyhe tél következtében ugyancsak aggódtak a nyári jégszükséglet beszerzése miatt. Ezt az alapos aggodalmat nagyban fokozta a kartellbe állott sörgyárosok azon üzleti eljárása, hogy nemcsak a sör, hanem egyszersmind a jégszállitás tekintetében is tulmagasra csigázott árakkal álltak elő. Mindennek megvan a maga határa. A kisebb vendéglősök türelme is elérte a végső határt és hogy csúfos anyagi bukást ne szenvedjenek, ők is tömö­rülni kezdtek és úgyszólván kartellt alkottak a kartell ellen. Első értekezletük fontos kérdést tárgyalt: a jégszükségletek mikénti beszerzését. Hála Istennek ! ez a kérdés csakhamar megnyugtató megoldást nyert, miután iparunk vezérférfiai : Gundel János és Glück Frigyes urak közbevetették magukat és saját egyé­niségük súlyával kieszközölték a mind­két fél részéről való békés megegyezést. Az ő önzetlen és nemes fáradozásuk­nak köszönhető, hogy a jég-kérdés a méltányosság alapján nyert helyes megoldást. Ezzel a ténynyel eklatáns bizonyitékot adták annak, hogy kisebb kaliberű kartársaik érdekeit is szivükön viselik és azoknak boldogulását min­denkor előmozdítani készek. Miután így a tulajdonképeni czél eléretett, az értekezlet bátran föloszol­hatott volna. De sajnos, nem ez történt. Ezen értekezlet kifolyásából ugyanis egy helytelen eszme: a külön ipartár­sulat megalakításának eszméje került felszínre, mely mellett egyesek feltűnési viszketegsége és szereplési vágya kar­doskodott. Igazán csodálatos, hogy némelyek éppen akkor akarnak szaka­dást előidézni, a midőn összetartásra volna a legnagyobb szükség. Nem hiszszük, hogy sokan vol­nának azok, a kik meggyőződésből követelnék a sikerdusan fennálló ipar­társulattól való különválást, de bármily kevesen vannak is, ezzel csak a saját vesztükre törnének. Kérdjük: mivel tudják ők indokolni meggondolatlan, elsietett lépésüket? Van-e elfogadható alap arra nézve, hogy a régi mellett i —vagy ellen—egy uj ipartársulat alakul- j jón? Képesek-e ők a kezdet nehézsé­geivel szembeszállva, a tagok érdekeit oly hathatósan megvédelmezi, mint a létező ipartársulat ? Ezekre a kérdésekre nyugodt lelkiismerettel adhatjuk ezt az egy szóból álló feleletet: nem! Már most a másik oldaláról te­kintve a dolgot, 'micsoda okuk van a különválásra? Micsoda panaszt ejthetnek a Gundel János elnöksége alatt álló ipartársulatra? Egyesek a vendéglősök összes bajaiért az ipartársulatot szeretnék felelőssé tenné. Mintegy bűnbak gya­nánt szerepeltetik. Hát hiszen szó sincs róla, elég baja van a vendéglős iparnak, elégszer hangoztatjuk mi ma­gunk is, hogy sok orvoslásra van még szükség iparunk terén, de mindezekért ne jusson eszünkbe az ipartársulatot vádolni, ne gáncsoskodjunk ott, a hol gáncsnak helye nincs és főleg: vádas­kodásainkkal ne szegjük kedvét a ve­zetőségnek, mely már számtalanszor bebizonyította, hogy önzetlenül küzd mindnyájunkért. Bizony! elég sok baja és sérelme van a vendéglősnek, de tartsuk szem előtt, hogy e bajokat a mostani ked­vezőtlen viszonyok, a szomorú köz­állapotok okozzák, melyek nemcsak a mi iparunkban, hanem minden más téren sújtják a magyar állampolgárt. Az óriási konkurrenczia, az általános pangás, a sok kifőzés, melyek az egész fővárost ellepték, a kereskedők italmé­rési engedélye, stb. . . . ezek a mi bajaink voltaképpeni előidézői, ezekért pedig józan észszel nem lehet felelőssé tenni az ipartársulatot. Ki merné tagadni, hogy Gundel János elnök emberi erőt meghaladó munkásságot fejtett ki az iparág érde­kében? Ki az, ki érdemeit kisebbíteni akarná vagy tudná? Még ellenségei is elismerik róla, — ha ugyan vannak, — hogy arra a magas polezra, a me­lyen áll, a közbecsülés emelte őt fára­dozásainak jutaimáid. Ott vannak to­vábbá többi vezetőink, hogy többeket ne említsünk, Glück és Stadler urak, a kik szintén kiveszik részüket az ön­feláldozó munkából. Velük szemben hálátlanság volna, ha most a tervbe vett szakadás csakugyan megtörténne. Kellemetlenül érint bennünket ez a különválást szándék azért is, mert immár közel állunk ahoz, hogy ipa­runk képesítéshez legyen kötve. Ez elő­nyösen fog változtatni a vendéglősök mai helyzetén. Csökken a konkurrencia, tisztid a láthatár. Örülnünk kellene, hogy végre idáig eljutottunk. A mi lapunk tudvalevőleg tizennyolez éven keresztül törhetetlenül közdött a képe­sítéshez kötés mellett és nem csekély elégtételünkre szolgál, hogy fáradsá­gunk már-már sikerrel kecsegtet. És éppen eme vivmány elérése előtt alakuljon egy uj ipartársulat ? Nem! ez nem észszerű! Ez nem lehet! De a mellett időszerűtlen is, kü­lönösen akkor, a mikor jól tudjuk, hogy ép ez évben tartatik meg nálunk, Budapesten, a vendéglősök nemzetközi

Next

/
Thumbnails
Contents