Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-04-05 / 7. szám
1902. április 5. A vendéglös-ipartársulat közgyűlése. A Budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata április 3-ikán csütörtökön délután tartotta évi rendes közgyűlését Gundel .János elnöklésével, a tagok élénk részvétele mellett. Elsőbben is bemutatták a választmány évi jelentését. Rendkívüli eseményt képez az idegenforgalom emelésére és a szállodásipar föllendülésére nézve a szállodások Stockholmban tartott múlt évi közgyűlésének azon végleges elhatározása, hogy 1902. évi közgyűlését Budapesten fogja tartani. A választmány ennélfogva fölkéri a közgyűlést, hasson oda, hogy ez ipar minden lelkes hive csatlakozzék az ipartársulathoz, a mikor arról lesz szó, hogy külföldi vendégeinkkel a magyar hazát és a székesfővárost megismertessék és megkedvelt tessék. Megemlékezik a jelentés végül arról az ünnei élyről, a melyet az ipartársula- elnökének. Gundel Jánosnak és tiszteletbeli elnökének, id. Kammer Ernőnek 25 éves jubileuma alkalmából rendezett; beszámol a szakirányú tanoncziskola eredményes működéséről és bejelenti, hogy az ipartársulat tagjainak létszáma 524, jövedelme pedig 3396 korona volt. A közgyűlés a jelentést, a számodásokat, valamint az idei költségvetést egyhangúlag tudomásul vette s a fölmentvényt megadta. Gundel János ezután külön is kiemeli a külföldi szaktársak idejövetelének fontosságát s kéri a közgyűlést, bízza meg a választmányt, hogy a szükséghez képest nagyobb összeget adhasson a vendégek jóltartására. Egyébként id. Kammer Ernő bejelentette már, hogy 1000 koronával, Glück Frigyes pedig 3000 koronával járul hozzá a nemzetközi kongresszus költségeihez. (Éljenzés.) Az indítványok során Krist Ferencz azt javasolja, hogy az ipartársulat, abból az alkalomból, hogy Gundel János immár 25 éve a legnagyobb buzgósággal vezeti az ipartársulat ügyeit, vásároljon a főváros területén ingatlant s ezzel örökítse meg elnökének érdemeit. A közgyűlés egyhangúlag hozzájárult az indítványhoz. Hosz- szabb vitát idézett föl a vendéglősök szállodások és pinczérek nyugdijegyesületének az az indítványa, hogy az összes tanonczokat kötelezzék a nyugdijintézetbe való belépésre. A vitában Bokros Károly, Stadler Károly, dr. Solti részben és mások vettek részt,mire a közgyűlés az indítványt elfogadta. Gyáky Mihály előadta, hogy számos kisebb vendéglős tegnap értekezletet tartott a jégszükségletek beszerzése dolgában, a melyen elhatározták, hogy a sörgyárakat megkérik, h°gy a jeget métermázsánkint 1 kor 60 fillérért házhoz szállítsák. Ha a sörgyárak ezt nem teljesitik, egyelőre beszüntetik a sörkimérést s lépéseket tesznek egy jéggyár alapítására. Az értekezlet nevében kéri az ipartársulat támogatását. Számos felszólalás után Gundel elnök megígérte, hogy az ipar- társulat vezetősége el fog járni a sörgyáraknál s lehető olcsó árakat fog kieszközölni. Ebben a felszólaló és a közgyűlés megnyugodott. A magyar ipar pártolásáról. (felolvasta a szerző a ..Budafoki Társas- és Olvasó-Kör“ f. é. márczius hó 3-án tartott estélyén). A legnagyobb örömmel teszek eleget Önök amaz óhajtásának, hogy e helyről, ahonnan oly sok szellemes és tanulságos előadást volt alkalmunk meghallgatni, én is egy felolvasást tartsak. A midőn ezt teszem, kérem ne vegyék rósz néven, hogy nem Vendéglősök Lapja^ a költészet virágos mezőire vezetem Önöket, va°T nem a társadalmi élet változatos képeit tárom fel Önök előtt, hanem szerén}’ polgári munkásságomból kifolyólag a magyar ipar pártolásáról kívánok egyetmást elmondani, hogy tehetségemhez képest hozzájáruljak egy oly fontos nemzetgazdasági kérdés megvilágításához, mely napjainkban nemcsak a politikusokat, hanem az egész kereskedelmi és iparos világot egyforma mértékben foglalkoztatja és szeretett hazánk boldogulásának alapját fogja képezni. Évek óta hangzatos jelszavakat hallunk mindenfelől hangoztatni! Keresve keressük nemzeti létfenntartásunk biztos alapjait, egymás mellé és egymással szemben kerülnek a mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem érdekei de a kiegyenlítő utat még senkinek sem sikerült megtalálni. Erre a nagy feladatra én sem vállalI kozom. Inkább a magyar iparpártolásról s ennek nagy nemzeti hasznáról akarok beszélni I arról a nagy thémáróL melyhez mindenki — hivatott és hívatlan — egyaránt hozzászólj melynek érdekében már oly sok tén- tát, papirost és ékes dikcziót fogyasztottak el, de ami mind sajnos csak papíron vagy pusztába kiáltott szó maradt daczára annak hogy a magyar iparon segíteni, azt fellendíteni és felvirágoztatni az összes hivatott tényezők egyforma buzgósággal törekesznek. Nagyon fontos és égető szükségességü kérdés ez igen tiszte/t hallgatóim! Fontos és életbevágó nemcsak azért, mert ezen kérdés megoldásával egyidejűleg nagyjelentőségű nemzetközi vám és kereskedelmi szerződések megkötésének előestéjén állunk, hanem azért is, mert a munkanélküliek foglalkoztatása mindinkább mint elmulaszthatlan kötelesség tolul az előtérbe s mindezek nyomán a hasznos polgári munkásság oly tág mezői nyilnak meg szemeink előtt, melynek határai ma még szinte beláthatlanok. Nézetem szerint e polgári munkáságból a maga részét kivenni a magyar iparososztály minden egyes tagjának nemcsak saját érdekéből a legegyszerűbb, de a haza- fiság szempontjából egyúttal a legszentebb kötelessége is, mert nincs szebb és magasz- tosabb feladat, mint gondoskodni a nemzet jövőjéről, boldogitásaról! És es a jövő ez a boldogitás egyúttal a mi jövőnk, a mi boldogulásunk is, mert hisz édes mindnyájan a nemzettestnek egyformán tagjai vagyunk. Ily szempontból mérlegelve és becsülve meg a magyar ipar pártolásának köz- és nem zetgazdasági jelentőségét, értjük meg csak helyesen volt magyar királyi kereskedelemügyi miniszterünknek Hegedűs Sándor ur Ő Excel lenti újának a bosnyák kereskedők nemrégi budapesti látogatása alkalmával mondott ama érdekes kifejezését, hogy a jövő háborúját nem a technikai fegyverekkel, hanem a kereskedelem és az iparral fogjuk kivívni. Népek és nemzetek, országok és világrészek nagy és impozáns háborúja van tehát készülőben a fegyverek az ipar és kereskedelem lesznek s a pálmát az fogja elvinni, aki ezt a kettőt a legjobban tudja forgatni! De a harczhoz katonák, közkatonák is kellenek. Ez bátorított engem arra, hogy a harcz kezdetén is a lelkes harczosok sorába álljak és elmondjam itt mindazt amit a nagy vég- czél a magyar ipar pártolása és felvirágoztatása érdekében nélkülözhetlennek tartok. Engedjék meg, hogy midőn e körben ily czélból szót emelvén, néhány rövid vonassál nemcsak arra akarok rámutatni, ho°r mily kötelességeket ró ránk a magyar ipar hazafias pártolása, hanem igyekezni fogok kimutatni azt is, hogy ebből mily előnyöket várhat nemzeti vagyonunk, megmaradhassak saját iparomnál. És teszem ezt nemcsak azért, mintha pro domo hazabeszélDi óhajtanék, hanem azért mert eltekintve attól, hogy a fiatal iparágok közt a magyar pezsgő- bőrgyártás az, mely az államhatalom és társadalom pártolását a legjobban megérdemli, ezen iparág boldogulásától függ leginkább a magyar mezőgazdaság egyik legjelentékenyeb ágának : a szőlőtermelésnek jövője is! Sajnos, de való, hogy a magyar pezsgő- bőrgyártásnak ezt a nemzetgazdasági jelentőségét ma még sokan ép oly kevéssé hajlandók elismerni és megbecsülni mint azt, hogy a megyar pezsgőborgyárosok verseny- képességüket az egész világ előtt fényesen bebizonyítottak, és pedig annak daczára, hogy sem külképviseletünk hivatott képviselői sem a kül közvetítő kereskedelmet lebonyolító világezégek érdekében még a kis ujjokat sem nyújtották ki. Miért tették ezt? Talán a mi dús, édes anyaföldünk nem úgy táplálja a hízott gerezdét hajtó venyegét mint másutt V Vagy tán az örökmeleg napfény nem oly éltetőn süt le a magyar borvidék lankás hegyoldalaira, mint Rheims vagy Epernay mezőire ? Vagy a magyar vinczellér volna tudatlanabb franczia vagy német kollégájánál ? Vagy talán a modern technika összes vívmányaival félszerelt gyáraink berendezése nem tart lépést a külföld hasonló vállalataival ? Szó sincs róla ! Jó itt ez a véráztatta föld! Az ősök vére haragos tüzet önt Tokaj, Badacson, Somló, Ruszt pirostüzes borába, a magyar 1 nap aranynyá érleli a hamvas fürtöket, páratlan a magyar vinczellér, s nincs ország melynek egy oly Darányija volna mint nekünk, aki annyit tenne a magyar szőlőtermelés és borértékesítés ügyében mint ő. Máshol van tehát a baj és pedig a fogyasztás hiányában ! Mert épen úgy amint a még mindig létező alaptalan előítéletek folytán a magyar pezsgőbor még ma sem volt képes magának meghódítani az egész terrénumot, maga a borértékesítés is a túlságos adóterhek alatt pangásra van Ítélve és a külföldön is a magyar borok régi, jó hírneve évekre tőnkre I lett téve. Milyen más a kép például Franczia- i országban! Ott az ok és czélszerü gazdálkodás révén a szőlőtermelés folyton linómul, nemesbedik, az egymással tisztességes versenyen élő termelő boreladási hirdetései még a vasúti kupékban is feltalálhatok és minden vasúti állomáson raktáron tartatik köztük akárhány jó minőségű bor 10—12 frankjával hektoliterenként. Ebből természetesen nagy verseny és veszedelmes konkurrenczia fejlődhetik a mi borainkra. De van ellene óvszerünk. Hiszen most kötjük nemzetközi szerződéseinket. Emeljük fel egész egyszerűen a 106 kgros küldemények vámját 50 koronával. Túloznunk természetesen védmámos intézkedéseinkben sem szabad és mert a hatás ellenhatást szül. könnyen veszélyeztethetnénk kivitelre kerülő mezőgazdasági produktumainkat, melyek révén pedig igen sok idegen pénz kerül hazánkba. Ezt a különben rendkívül nagyfontos- ságu, egyébként itt csak mellesleg akartam érinteni, részleteibe pedig nem bocsátkozom, hisz megoldásáról nálam sokkal hivatottabbak fognak gondoskodni. De amidőn arról szólok, hogy miért és mennyire érdemli meg a magyar pezsgőbor gyártás az összes arra hivatott tényezők hathatos pártolását, és pedig úgy ezen iparág speczialis, mint a magyar bortermelés és értékesítés legfontosabb érdekeinek szem
