Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-03-20 / 6. szám
Vendéglősök Lapja 5 1902. márczius 20. intézett fellebbezésünkben. A szakosztály különben is 1886-ban ehhez a ponthoz már hozzájárult. Megemlítjük, bogy a szakiskolánkat az állami és fővárosi hatóság némi pártolásán kivül magunk tartjuk fenn, országos nyugdijegyesületet is alapítottunk, tehát munkaképtelen szaktársainkról és fiatal segédmunkásokról magunk gondoskodtunk. A szakosztályt arra kérem, hogy a miniszter ö exczellencziájához kimerítő véleményes jelentésében ezen jogos és reánk nézve életbevágó kérelmünket teljes terjedelmében pártolólag felterjeszteni mél- tóztassék és miután köszönöm azt a jóakaratot, hogy meghallgattak. Ígérjük, miszerint egyedüli törekvésünk az, hogy az Országos Iparegyesület révén tisztességes iparosai lehessünk imádott hazánknak Glück frigyes. CSARNOK. Márczius idusában. ) Mit mondjak a szabadság idusában? Hiszen már mennyi szép szó hangoza. Hogy nem eszményből, hanem frázisból Van már építve bennünk a haza, Ellensége vagyok a frázisoknak, Mert azt nem érzi senki igazán, Oh a honfiak de könnyen elbánnak Veled: agyonbeszélnek, szent hazám! Oh a beszédben el nem fárad senki, De a tett, az nem ismert fogalom. A lelkesedés szalma-lángja mellett Harsogtatni tudunk nagyon, nagyon, De ez a mozgás, ez az üres frázis Mily nevetséges, jól az látja csak, Kellő távolban ki megáll figyelve, Hová a frázis hangja el nem hat. Vadak tánczolnak igy a tűz körében, Nincsen tánczukban semmi emelő. Ne neheztelj hazám, ha néped tettét, Mint vadak tánczát, tüntetem elő. Lám, őseink keveset tánczoltak, De, tánczoltattak, hogyha úgy esett, De a hazáért nem csak ordítottak, De tettek is olykor egy keveset. Tartalom nélkül komikus e játék »Talpra magyar!“ harsányon zengi el Nem a népet vezetni akaró és Tudó, de sok-sok — vézna siheder, S mig bömbölik: „Rabok tovább nem leszünk !“ Éretlen esze bizton azon jár, Mit érhetne el szolgai csúszással? A hajlongásban szinte görbe már ! Ébredj, hazám! Vesd meg e csuszó-mászó Állatokat és követeld jogod: Fenntartani kötelessége annak, Ki élet-fádon annyit pusztított. Hogyha pedig meg nem javul e rém-had Méltóságos törzsöddel dőlj alá És temesd el e hitvány férgeket, jobb Ily rongy életnél a dicső halál! Taksonyi József *) *) Felolvasta a szerző az „Irányi Dániel asztal- társaság rnároziusi ünnepélyén 1902. márczius hp 15-ikén. Mikor nekem írnak . . . Ha levelet Írnak, nagy nap van mitiálunk, Ünnepet ül akkor a mi kicsi házunk, Az a nádas, kis ház tiszamenti telken, A hová annyiszor elröppen a lelkem — Pedig nem írnak ám nagy urnák, királynak, Csak az édes anyám irat a fiának, Csakhogy erre időt igen ritkán lelnek, Drága az ideje a dolgos embernek. Levelüket nem is ezüstlapra írják, A,görbe zsidónál veszik a papírját. Tentájuk is fakó, rozsdás a pennájuk, Arany toll e földön nem is akad náluk, Mégis, ha valaki aranylapra Írna, Ily drága levelet Írni mégse bírna. Pedig egyikét sem irta ám nagy elme, Még csak nem is biró uram ő kegyelme, Legtöbbjét össze csak a kis húgom rótta, Az ő tiszte ez az újabb idő óta, Neki még kapni kell az ily mesterségen, Hiszen examentort most adott nem régen. Édes anyám most már ily dolgot nem végez Nehéz már a keze a betűvetéshez. Még szót találnia sem vón’ a legkönnyebb Hisz nem olvas mást, csak imádságos könyvet Mi hir e világban, azt sem igen tudja. Isten házába visz már csak az ő útja. — Azért a húgom is inegküzködik véle, Hia! gonosz portéka ez a levél-féle, Oly sokat szeretne Írni, meg oly szépen S most, a mikor kéne, nem megy semmiképen, Végre is azt Írja: élnek egészségben, Csakhogy szeretnének igen látni éngem, Csak menjek már haza vagy egy kis hónapra, Egy-két rövid hétre, egy-két kurta napra, Érik már a dinnye, a szilva is zsendül, A csirke anyányi, a liba is pendül, Ha nem futná is, ne búsuljak a végett, Inkább küldenek egy kis úti költséget. — És e kicsit is mint megcsűri-csavarja, Mert hát a kis öcscse mindig megzavarja, Közbebeszél, meg is löki, mikor lehet: írjad egy-kettőre nénje a levelet — Ülök a czoczóra, a sárga csikóra, Pozsonyba vágtatok holnap virradóra, Én viszem levelét a bátyámnak, majd ott Add nekem a bátyám szép arany fakardot. Mikor oszt1 a levél egy betűig készen, Fogja a húgom és felolvassa szépen, Édes anyám pedig rá bólintgat híven, Igen jól van lányom, igen szép ez szivem, Megsimitja fejét, szinte büszke rája : Milyen szép levelet irt az unokája, Azért pápaszemét mégis csak felteszi, Reszkető kezébe a levelet veszi Nézi a betűket, gondolja mit ér ez ? Ha még sincs benne mind, mit a szive érez Többet mondana ő könnyező szemével, Ölelő karjával, megáldó kezével; Szivét a bubánat csak összeszoritja, Szeme világát a könny csak elborítja, Mit nem tartalmaz még a levél papirja, Két öreg szemével áldón bele sírja. Eunek a versnek ax írójáról. Kevesen ismerik Pozsonyban azt az igénytelen megjelenésű költőt, Nagy Andrást, a ki ezt a szép verset megírta. Pedig hatalmas Isten adománya szorult beléje, erős, magyaros költői lélek. Olyan, a milyenre nagy szüksége van a'sülyedő magyar költészetnek. Költeményei itt-ott megjelennek a fővárosi lapokban. Minthogy odafent jó pajtása nincsen, nem csapnak reklámot neki. De lassankint utat tör és a közönség meg is fogja érteni. Eddigi írásait a nemes realizmus jellemzi. Képzelete a tiszamenti falvakból gyűjti hangulatait. Emberei nem a parasztok, nem is az úri nép, hanem : a falu eleje, a község műveltebb elemei: a megfinomodott nép. Alaphangja többnyire mélabus, de humora szereti a derűt is. Ez aranyozza meg bámulatos hűséggel raizolt helyzeteit. A mi pedig Nagy Andrásnak egyik elsőrendű kiválósága, az: a közvetlenség, mely- lyel szólni tud. A mesterkéltségnek, költőietlen okoskodásnak nála nyoma sincsen, ügy dalol, a mint az sten neki tudni adta, mint a madár, mint a költő. P. H. HÍREK. Kitüntetett vendéglős. Lippevt Lajos fővárosi vendéglőst a bécsi bor kiállítás zsűrije jó boraiért, Ízletes konyhájáért a nagy aranyéremmel és az erről szóló elismerő oklevéllel tüntette ki. Üdvözöljük! Haláloxások. Markovics István fővárosi vendéglős tevékeny élete 54-ik évében jobblétre szenderült. Az elhunyt köz szeretetnek örvendett és kiérdemelte mindnyájunk tiszteletét. Végtisztességén nagyszámú közönség jelent meg s a megható gyászbeszédet Dianiska Frigyes ev. lelkész tartotta, kiemelvén a megboldogult pályatárs kiváló lelki tnlajdonait. — Friedrich Antal a kerepesi-uti Éhm-vendéglő fős takácsa a múlt hetekben elhalt.— .Freislinger Sámuel fővárosi vendéglős, ki Endersz János székesfehérvári szállodás sogora volt, hosszas betegség után jobb hazába költözött. Temetése nagy részvét mellett ment végbe. — Súlyos csapás érte Végh Lajost az Erdélyi Pincze-Egylet titkárát amennyiben szeretett hitvese született Hancz Vilma úrasszony f. hó 15-én hosszas szenvedés után elhunyt Kolozsvárott. Nagyszámú rokonság siratja elmúlását. — Selmeczy Péter Pestvármegye árvapénztári tisztje 34 éves korában meghalt Budapesten. — Nyugodjanak békében! Meghívó. A Budapesti Szállodások Vendéglősök és Korcsmárosok Ipar- társulata XXVIII, rendes közgyűlését f. évi április 3-ikán. d. u. 3 órakor tartja az „István-főherczeg“-szálló dísztermében. Napirend: 1. Évi jelentés. 2. A számvizsgáló-bizottság jelentése. 3. Záró számadása az 1901. évről. 4. Költségvetés az 1902. évre. 5. Felmentvény, 6, Előterjesztések. 7. Indítványok. Az ipartársulat közgyűlését a temetkezési egyesület közgyűlése folytatólag követi. Budapesten, 1902 márczius 10-én A választmány. Hlivényí háziestélye. Az idei szezon legsikerültebb mulatságai közé sorolhatjuk azon igazán kedélyes, fesztelen háziestélyt, melyet Klivényi Ferencz vendéglős ur házi személyzete rendezett e hó 12-én a terézvárosi kaszinó Andrássy-uti nagy éttermében s a melyen előkelő közönség vett részt. A bálanyai tisztet maga a fenkölt lelkületű háziasszony, Klivényiné ő nagysága viselte, ki elbájoló szeretetreméltóságá- val nagyban hozzájárult az est sikerének emeléséhez, A táncznak természetesen csak a hajnal vetett véget s a jelenvoltak azzal a meggyőződéssel távoztak, hogy ennél sikerültebb bálban még nem volt részük. Bátran konstatálhatjuk, hogy ez a háziestély, melyet hamisítatlan magyar vendégszeretet jellemzett, fölülmúlta a farsang Összes báljait. Az érdem a tekintetben kétségkívül nemes Tolnavármegye kiváló szülöttjét, Klivényi Ferencz barátunkat illeti, ki mindent latba vetett, hogy személyzetének és előkelő vendégeinek ritka örömet szerezzen. Meg kell még jegyeznünk, hogy az első négyest 80 pár tánczolta. Rendező Freund táncz- mester volt. Ott láttuk többek közt a következő urakat: Bokros Károly nyugdijintézeti elnök, dr. Kécsey Elemér, Schuller Ferencz, Koch Kornél, Ulits Lörincz, Kerper József,
