Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-03-20 / 6. szám
1902. márczius 20. Vendéglősök Lapja 3. centet fizettem az extra bókért. Későbben megállított egy kis öreg ember, bemutatta magát, mint halott vizsgáló. — Honnan jön, — kérdezém ? — Uram! — válaszolt a halottvizsgáló, ha ön szerencsétlenül járt volna a hegyeken, nekem kellett volna a nyomozást megindítani. — Adtam neki egy frankot, hogy nem nyomozott utánam. Későbben az írnokja jött felém és igy szólt: ha a vizsgálat megindult volna, nekem lett volna kötelességem megírni az ön rokonainak, hogy kegyed meghalt. — Adtam neki is egy frankot, amiért megvédtem az irkálástól. Azután a vendéglőst megkérdeztem, vájjon van-e valaki még Chaumouni-ba, a kinek követelése van személyem iránt. — A rendőrség önt nem tartóztatta le, válaszolt a vendéglős. — Helyes, itt van egy kis borravaló, van még valaki ? — Az én éjjeli öröm nem engedte, hogy felgyűljön a szálloda. — Helyes; újból egy frankot adtam. — Az én feleségem! — válaszolt a gazda! — Nos, mi van az ön feleségével? — Ő megajándékozott egy fiú gyermekkel az ön ittléte alatt. — Mi közöm nekem ahhoz ? — Mousieur, válaszolt s vendéglős, nálunk szokásban van, hogy az uj szülöttet megajándékozzák a vendégek. — Helyes; megint egy frank, és avval útnak indultam a vasúti állomáshoz és ott újból borravalót osztogattam a vasúti tisztviselőknek és végre nagy örömömre elhagytam Schweiz-ot. Henrik porosz herczeg Amerikában. Az Egyesült államok Elnöke Henrik herczeg látogatása alkalmával a következő „Menu“-t adta 1902. február 22-én a Fehér házban, Washington D. C. Marcobruner, '93. Autres sur coquille croutes panachies Sherry Amontillado, Potage Consommé Brunoise, Olives, Celeri frisé, Amandes salées. Moet ánd Chandon Rrut Imp. Terrapin ä la Baltimore Chateau d’ Arsac Grand Ku le Monteil, 1893. Filet de boeuf Hamborgeoise. J Chapon ä 1’ Ambas- sadrice. Petits Pois, Sauci supreme. Asperges sauce Mousseline Punch Sorbet Imperial Banard Canvasback Roti Hominy. Saladé de Saison Appollinaris Glace Petits Fours, Cerises Fondantes Liqueurs Marrons glacés Café „Reggeli“ a Shooter szigeten, hol a német császár uj „Meteor“ nevű yachtját megkeresztelték. A következő „Menu‘-t adták a 1 ownsend & Downey Co, Prince Henry és az Egyesült Államok Elnökének a tiszteletére. (Az asztal 2.500 személyre volt felteritve.) Menu. Consomme de Tortue Claire, Celeri, Amandes Salees, Pim Olas Bonchees de Ris de Yeau Huitres a la Poulette Moet et Chandon White Seal Champagne Punch Croquettes de Volaille Galantui de Dindoneau, Pate de Gibier Aspic de fois Gras, Mayonnaise de Homard Saladé de Volaille, Salad Alice Moet et Chandon White Seal (Magnums) Glace Kaiser, Biscuit Hnury, Gateaux Petits Fours Cafe Appollinaris. Mit nem csinálnak az amerikaiak. Washington-ban, az E. Á. Elnökének a székhelyén különösen mulatott egy fő úri társaság. Ugyanis bált rendeztek, hol a nők szobalányoknak öltöztek fel fehérre vasalt kis sapkával a fejükön és fehér oldalas köténynyel előttük, és az urak szakács ruhába öltöztek: mindegyiknek egy kukta sapka volt a fején. A Cotilliont üsttel, serpenyővel és többféle konyha eszközökkel a kezükben tánczolták, a nők pediglen főzőkanalat vettek a kezükbe és úgy tánczolták éjfélig. Az éjféli szupét a nők maguk készítették el. Tengeri rákot ettek „Newburg“ módra. Persze konyhaeszköz volt elég, mert mindenki hozott magával valami szerszámot, a mivel össze ütötték a vacsorát. Ez a kedélyes mulatság minden évben előfordul és úgy nevezik hogy „Oyster & Hobster Ball.“ New York legkedveltebb főpinczére. Mr. Oszkár a „Waldorf Astoria“ szállodában van alkalmazva s a New Yorki főúri társaság kedvencze. Kitűnő ismeretsége van a Gastronomia minden egyes ágában, évi fizetése csupán 18 ezer dollár, és saját lakosztálynál bir ugyanabban a szállodában, ahol dolgozik. Továbbá külön fogatot tart, a min séta-kocsizást tesz. A „Waldorf Astoriában“ ő az első ember, daczára hogy még ő felette egy igazgató van, de a mit ő mond, annak meg kell lenni. Különösen megkedvelték őt azon okból, hogy ő minden vendégének ismeri az Ínyét és kedvencz ételeit, és ebből kifolyólag azok nagyon szeretik őt. Az ő nevére keresztelik a fűszeresek a mindenféle újonnan kitalált szó- szot és tápanyagot, a zeneszerzők a val- zert írnak hozzá, szóval úgy ismerik, mint nálunk a szegedi gulyást. Az ő keze alatt mind európai pinczérek dolgoznak, a kiket nagyon kedvel, n ivei ő is Európából jött. Schweiz-ban született, hat nyelvet folyékonyan beszél, mint burgonya hámozó kezdte el a pinczéri pályát N. Y-ban, és büszke lehet rá, hogy pályafutása oly szerencsésen sikerült. A White Seal és a pinczérek. Amerikában ha megkérdezünk egy pinczért, hogy melyik a legjobb pezsgő a piaczon ? kétségkívül azt feleli, hogy Moct chandon White Seal, vagy (Brut Imp). És miért? Azért, mert utóvégre is más pezsgőt sem lát az asztalon, mint White Seal-t. Ennek az az oka, hogy a Company^gy sereg ügynököt tart, a kiknek a zsebe tele van dollárokkal és az a kötelességük, hogy minden nagyobb Banket-ot kiszimatoljanak és aztán felkeresik a pinczéreket, a kiknek azt mondja : „fiuk, el ne felejtsétek a White Seal-t“ és e szavak után minden ember egy ujdonat uj dollárt kap a kezébe. A főpinczér természetesen 10-szer ennyit kap. így hát nem csudálkozunk azon, hogy a White Seal nagy hírnévnek örvend, persze itt nincs szokásban, hogy a dugót összegyüjtsék a pinczérek, itt csak a kék dollár van forgalomban, a mi hasznot és hírnevet tud szerezni az üzletnek. Londoni népvendégló'k. (Tanulmány.) Sorainkat a londoni népvendéglők egy nevezetes alakjavai kezdjük. John Pearce- ról, a hires londoni étterem-vállalkozóról van szó, ki már kora gyermekségétől fogva dolgozni kényszerült, miután kilenczedik évében árvaságra jutott. 1866-ban „vándorló kávémérést“ szerzett be magának, minőket még máig is láthatni London utczáin. A vándorló kávémérés egy kocsi, vagy jobban mondva kerekekre helyezett fabódé, mely a szokott utcasarkon megáll és a közönség rendelkezésére bocsátkozik. Alig egy szem- pillantás alatt készen van a kiszolgáló asztal, fölötte a ponyvatető, továbbá a főzőmasina s az edények is, melyek hozzá szükségesek. Ezek a „kávésok“ - czégtáblát is illesztenek bódéjuk fölé, igy például John Pearce „The Gutter Hotel* elnevezést adott etablissementjének. Pearce csakhamar nagy ismeretségre tett szert, üzlete szépen jövedelmezett és minekutána 12 éven keresztül minden reggel 4 órakor felnyitotta „hotel-restaurant“-ját, oly összeget takarított meg, hogy végre egy rendes üzletet bérelhetett. Három évvel később a Farringdon Road-i helyiségébe költözött, mely mai napig is egyik legjobb üzlete gyanánt áll fönn s a melyben már akkor is 6000 teríték szerepelt naponta. Nagy előnyére volt, hogy igen eredeti (legalább akkor még eredeti! reklámot használt. A boltajtó két oldalán domború és homorú tükröket állított fel, melyek egyike a belépő egyént vékony czérnaszál- nak tüntette fel, a másik tükör pedig gömbölyűnek mint a gombócz. A tükrökön felírás volt, mely szerint: „igy néz ki az em- az én beefsteak-puddingjaim élvezése előtt és után “ Néhány évig vezette Pearce ezt az üzletet, mikor egy pár gazdag ember érdeklődni kezdett a dolog iránt és egy társasággá alakulva, annyira fejlesztette a vállalatot, hogy néhány évvel ezelőtt már 22 ilyen kisebb-nagyobb etablissement létesült, melyek naponkint 50 ezer embert, többnyire munkást láttak el élelemmel. A czég hírnevét a beefsteak-pudding alapította meg, mely valóban méltó az elismerésre. Nem egyéb, mint jól kisült tésztába burkolt fél font marhahús s az ára 4 pence (40 fillér.) Pearce árai különben is hihetetlenül alacsonyak. Egy halfpennyért (5 fillér) egy csésze kávé, tea vagy cacao kapható s ugyancsak ennyibe kerül egy vajas kenyér. A tea különösen kitűnő. Jó kávét Londonban igen ritka helyen kapni, a londoni cacaot viszont meg kell szokni, mert készítési módja lényegesen különbözik a miénktől. T. i. igen hig folyadék, kissé édes, ámde el kell ismerni, hogy az ily olcsó étkezőkben jobb minőséget adnak. Érdekes a következő statisztikai kimutatás, mely szerint a 22 helyiségben egy év alatt elfogyott, husnemíi. 995 ökör, 1002 juh, 1415 sertés és 121 borjú; továbbá 1.800,000 tojás, 990 tonna burgonya, 902 tonna liszt, 99.000 gallon tej, 130 tonna cacao, 58.300 font tea, 385.000 font czukor, 110 tonna „jam“ (gyümölcs-gelée, melyet Angliában czukor helyett a kenyérre kennek), 2 és egy negyed tonna bors, 4 és fél tonna mustár és 2640 gallon eczet. Évente 30.060 csésze, 12.648 alsótálcza és 22.432 tányér törik össze. A „British Tea-Table Co* helyiségei, melyek 1892 óta 24-re rúgnak, jobb közönség számára vannak berendezve, de mindazonáltal itt is az olcsóság a mérvadó. Naponta 15 ezer teríték lesz felszolgálva. Nyáron a legfőbb fogyasztási czikkek a tojás, sonka, saláta ; mig télen keresettek a leves, steak és cotelette. A munka nagy része a Farríngdon-Road-i központot illeti, hol a többek közt 40 sütőmunkás dolgozik. Az összes személyzet a 800-at felülhaladja ; az alkalmazottak oly jó bánásmódban részesülnek, hogy minden helyüresedésre átlag tizenketten pályáznak. A személyzet minden évben kirándulást rendez a tengerpartra, melynek költségeit a konyhahulladékok, csont és zsiradék árából fedezik. Már ebből is megítélhetjük a u vállalat nagyszerűségét.
