Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)

1902-10-05 / 19. szám

XYIII-ik évfolyam. 19, szám. Budapest, 1902. október 5 én.

,.PIIV€ZÉKEIi EAPJA“->rA hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkarold szakközlöny.

Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a ,,budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatruár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „Révkomárorni vendéglősök és kávésok ipartársula“, az „Arad pinczér-egylet“-nek, a „Szabackai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok

ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársuiatáinak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és a létesítendő országos pinczér-egyesület

budapesti központi mozgalmi bizottságának

(PT- HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án.

Előfizetési .át;' j *■

Egész évre ... 12 kör. | . 6 kor. Háromnegyed évre 9 „ | ... 3 „

Laptulajdonos és felelős szerkesztő;

IHÁSZ GYÖRGY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

VII. kerület, Akáczfa utcza 7-dik szám.

Kéziratok és előfizetések ide intézendők.

Gondel János.

Hajoljunk meg az igazi nagyság

előtt!

Dicsőitsük a nemeslelküséget, az odaadó munkásságot, az áldozatkészséget, az önzetlen és soha nem lankadó törekvést, az örökös tettvágyat, — melyek összevéve a mi nagy nevű elnökünket alkotják!

Hódoljunk előtte, kicsinyek és naÍ

gyok egyaránt!

Hódoljunk abból az alkalomból, hogy az idei nemzetközi közgyűlés meglepő sikerrel ment végbe itt Budapesten és feledhetetlen szép emléket hagyott hátra a résztvevők szivében.

A siker oroszlánrésze Gundel Jánost illeti. Ő volt a lelke, a mozgatója s úgyszólván a megteremtője ezen ünnepünknek, melynek szemkápráztató lefolyása még ma is lázban tart bennünket. A mit láttunk és hallottunk, a mit átéltünk, a mit éreztünk, mindaz oly magas fokú szellemi élvezetet nyújtott mindnyájunknak, a miért örökös lekötelezettjei maradunk Gundel Jánosnak. Fizikai kimerülést nem érezve, fáradhatatlanul tett-vett, lótott- futott, tárgyalt és intézkedett az előkészületek s a rendezés előmunkálatai során, a nagy napok alatt pedig nem volt se éjjele se nappala, nem hagyott magának egy percznyi pihenőt, csakhogy a közgyűlés tagjai és vendégei valamikép hiányt ne szenvedjenek.

Ez az emberfölötti munka általánosan föltűnt és bámulattal vegyes elismerést keltett. Idegen kartársaink nem győztek eléggé magasztalólag nyilatkozni az elnök agilitásáról s ennek kapcsán ama fejedelmi pompa közepette eltöltött napokról, melyekben várakozáson felül részük volt.

r És mindezt elsősorban Gundel Jánosnak tudjuk be érdemül. Oly nagy szolgálatot tett ezzel iparunknak, hogy

ezt csak akkor fogjuk igazán mérlegelhetni, ha a nemzetközi közgyűlés üdvös hatása és következményei idővel jelentkezni fognak.

Mert mit is köszönhetünk annak,

| r 7 j hogy a szállodások nemzetközi egyesülete az idén hazánk fővárosában tartotta meg harminczegyedik közgyűlését? Nemcsak azt, hogy házigazdaként fogadhattuk előkelő külföldi kollégáinkat s őket tehetségünkhöz képest i megvendégeltük; tehát nem a sok ban- kettezésnek örülhetünk, a mi itt három nap alatt végbe ment, hanem annak, hogy a kongresszus tagjai, kik egész Közép-Európából sereglettek ide, közöttünk vitatták meg érdekeiket és kellemes időtöltés közben megismerték Budapestet, mint olyan ifjú világvárost, mely föl merészli venni a.' versenyt a nyugati világvárosokkal.

A mostani közgyűlés czélját és fontosságát a magyar kormány és a főváros is méltányolta s ezért a közgyűlésen végig képviselve voltak. Jól tudják azt az összes tényezők, hogy I manapság, a mikor mindenki utazik s bejárja a világot, mily nagy feladat vár a szállodákra és vendéglőkre, melyek a milliónyi közönségnek ideiglenes lakással és ellátással szolgálnak. A szállodai és vendéglői intézmény a korral együtt mindjobban tökéletesedik s hogy a magyar szállodák és vendéglők sem utolsók ezen a téren, ezt jól esett nekünk a szakértő külföldieknek bebizonyitanunk. Ok majd szétviszik hírét a világban, hogy Budapest szállodái és vendéglői egyenrangúak a müveit nyugat nagy hirü szállodáival s ez tüstént eloszlatja a bizalmatlanságot, melyet az idegen utazók Magyarország iránt táplálnak.

Idegenforgalmat el sem lehet képzelni modern vezetés alatt álló szállók és vendéglők nélkül.

A hol a szálloda-ipar nincs kifejlődve, ott világforgalomról sincs szó. Hála Istennek, ez az akadály már nem áll fönn Budapesten s erről az itt időzött külföldiek is meggyőződtek. A közgyűlésből kifolyólag tehát egygyel több a reményünk, hogy az idegenforgalom, mely után annyira epedünk, végre valahára csakugyan emelkedni fog nálunk.

Budapest gyönyörű fekvése elragadta vendégeinket. A főváros egyéb látványosságai is osztatlan tetszést és bámulatot keltettek közöttük, tehát tudomásul vették, hogy a müveit világ nem Bécsnél végződik, hanem igenis, bátran hozzászámítható Magyarország is, Nem látták a kárpáti hegyvidéket, a nagy alföldi városokat, mert az idő rövidsége ezt meg nem engedé. Mindazonáltal a mit tenni módunkban állt,

. megtettük s nem volt ok arra, hogy a külföld előkelő, hírneves szállodásai s vendéglősei előtt szégyenkezzünk . . .

A szép napok elmúltak. Nem maradt más vissza, mint a felejthetetlen emlék s az éltető remény, hogy — találkozunk !

A kinek pedig legnagyobb érdeme van abban, hogy a nemzetközi egyesület közgyűlése páratlan sikerrel és ránk nézve messze kiható eredménynyel végződött, a ki éjt-napot egygyé téve, fáradságos testi és szellemi munkát fejtett ki hónapok óta, a ki egyéni szeretetreméltóságával elvarázsolta idegen pályatársainkat, szóval, a kinek sokat. .. mindent köszönhetünk : ipartársulatunk érdemdús elnöke, Gundel János, fogadja ez utón legmélyebb s leghálásabb köszönetünket munkatársainak lelkes gárdájával együtt, a kik az ő vezérlete alatt valóban hasznos s megbecsülhetetlen szolgálatot tettek a a magyar vendéglős-iparnak.

Az ünnepi hangulat még velünk van, öröm, büszkeség és remény tölt- vén be sziveinket! Örvendünk annak,