Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-01-20 / 2. szám
lYIII-ik évfolyam 1902. 2. szám. Budapest, január 20-án. A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. .Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a ,,budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvári pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér egyletének, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a “Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársuiatá“-nak, az “Újpesti szállodások, vordéglösök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és a létesítendő országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának * ÍPT~ HIVATALOS KÖZLÖNYE. "WS Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20 án. Előfizetési ár; Egész évre ... 12 kor. | Félévre .... 6 ,, Háromnegyed évre 9 „ | Évnegyedre ... 3 „ | Laptutajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-dik számKéziratok és előfizetések ide intézendők. Nemzetközi közgyűlés. Gundd János újévi - czikket irt a magyar vendéglősökhöz. Ez a vezérczikk valósággal lázba hoz bennünket. Csupa villanyszikra, csupa lüktető erő minden sora. Csodálatos ember ez a Gundd János. Egyre fokozottabb tiszteletet parancsol magának a magyar szakipar kebelében. Láttuk őt szakkapaczitásnak, nagylelkű emberbarátnak, ügybuzgó közkatonának, hazafinak és oktató mesternek. Most a szaksajtó hasábjain mint iró mutatkozik be. Testestől, lelkestől hazafias magyar újságíró. Megbámuljuk azt a hatalmas stílust, mely az újévi vezérczikkelyét olyan élvezetessé teszi. Mestere ez az ember a tolinak is. Kár, hogy olyan ritkán forgatja. Jól esne sok sok ilyen czikket olvasni és talán nagyon is hasznos lenne, ha tőle nyernénk. Úgy kezdi, olyan kedves, dalos hangon azt az újévi szózatot, mint a csalogány. így köszönti rá szaktársaira az 1902-ik esztendőt. Majd szomorúan szól, mint a gerle, mikor az elmúlt év bánatos napjaira pillant vissza. Egyszerre aztán oroszlánná válik. Viharzó lélekkel diktálja ránk, hogy mi lesz a mi hazafias kötelmünk, ha majd a külföldi szállodások az idén nemzetközi közgyűlésre gyűlnek össze Budapesten. Eel kell világosítani őket, hogy Magyarország önálló független és szabad állam. És a derék, hazafias lelkű Gundel János újév szent ünnepén felsorolja azt a sok kiváló tulajdonságot, mellyel magyar hazája és a mi szakiparunk bír, amelyet a külföldiekkel meg kell ismertetni. Ekkor bámuljuk legjobban ezt a szürkülő, derék hazafias magyar embert. Hisz ez az ember nem csak szív, lélek, hazafias tűz, de dalnok is a ! magyar szakipar szolgálatában! Köszönjük az újévi szózatot és örömmel üdvözöljük szakiparunk énekes pacsirtáját. Szépen szólt be, szépen köszöntött hozzánk újév napján. Ennek az évnek, amelyet igy köszöntenek, korszakalkotónak kell lennie. A szállodások nemzetközi közgyűlése ismét emelni fog egyet a magyar szakipar tekintélyén. Meg kell szívlelnünk Gundel János hivó szózatát és vállvetve kell elősegítenünk ennek a jelentős közgyűlésnek a sikerét. A költőszivü vezérnek ebben a közgyűlésben is jelentékeny része van. 0 vitte ki, hogy Budapesten tartassák meg, mikor legutóbb a stockholmi kongresszuson megjelent. A svédek fővárosában haza dobogott magyar szive, melynek nap nap után több és több jó cselekedetet köszönhetünk. Gundel János talpig ember és amióta iró lett, még jobban bámuljuk és még több reménynyel tekintünk a mozgalom elé, amely az ő égise alatt készül megérdemlett piadesztálra emelni a magyar vendéglős ipart. Nem hiába harczolunk hát. Hála Isten, nem hiába . . . ! Általános pangás. Nyomasztó pénzviszonyokat élünk. A magyar vendéglősök ajkairól nap nap után több panasz kél világgá. A piripócsi vén Salamon bácsi éppen olyan sopánkodva dörgöli ránczos kezeit, mint az a tekintélyes szállodás, aki a vagyona révén nagyságos ur, a pinczérek egész légiójának parancsol, — mert kong az ürességtől minden, az üzletek hallatlanul rosszak, a súlyos terhek pedig nemcsak hogy állandóak, hanem egyre emelkednek is. — Lehetetlen birni! — Képtelenség kiállani! — Nem mehet már igy tovább. Hangzik a keserves panasz mindenfelé. Tényleg borzasztó állapotokat élünk. Régi megszokott törzsvendégek elmaradoznak a rendes kerek asztaluktól. Olyan jó öreg „stammok“ akik szinte családtaggá váltak, akik egy fertályszázadon át pontosan megjelentek elfogyasztani a maguk néhány pohár borát, — egyszer csak elmaradnak. Asztalaik mellől kihalnak vig, bohém asztaltársaságok, akiknek vidám zajongása második tulajdonává vált a régi vendéglőknek. Egyszer csak nincs. Elmaradnak egyen- kint. A vendéglőből ezek, a kávéházból azok, akik a délutáni pikkolót éveken át szürcsölték. A pinczér odatámaszkodik az ajtósarokba és bámulja az üres falakat. Versenyt busul a gazdával. Miért van ez ?-— Rósz idők járnak, rósz idők ! — sóhajt a jó törzsvendég és sóhajtanak mindenfelé. A krajczáros újságok pedig, amelyek a törvényszéki szenzácziókon élösködnek e rósz időkben, hol itt, hol amott hirdetik nagy lármával majd ezt, majd amazt a kaucziószédelgést. Jóra való becsületes emberek, akiket ipari életünkben mindenkor tiszteltünk, jutnak rettenetes krédába. Akikbe váltig bíztunk, akik híven őrizték minden garasunkat, egyszer csak nem bírják előteremteni a rájuk bízott óvadékot. Sikkasztókká, gazemberekké válnak jóravaló becsületes emberek. A személyzeteik pedig földön futókká. Mert nagy a nyomorúság, rettentő az üzleti pangás, csak sóhaj, jajszó és siralom hangzik mindenfelé.
