Vendéglősök Lapja, 1902 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1902-05-20 / 10. szám
1902. május 20. Vendéglősök Lapja 3 kérdéses dolgot, kötelességem elmon- > dani, hogy az valóban miképen történt. — Szeretnék fizetni. — Méltóztassék, — válaszolt br. Wallburg Ernő főpinczér. — Uram, — folytattam — e pillanatban szükségét érzem annak, hogy eltérjek a szokástól, mert mielőtt fizetnék, be^ akarom magamat mutatni önnek. Én Solymosi Elek a „Népszínház“ tagja vagyok. Nincs szándékomban tüntetni senki ellen, mert arra se okom, se jogom nincs, de tüntetni akarok az ön munkás erkölcsei és szülői kötelességtudása mellett. Azért teszem, mert magam is munkás vagyok és hála Istennek — apa is. Igen kérem, fogadja el tőlem e tizenegy koronát — de nem úgy, mint borravalót — mert én ez eine* vezést a mai naptól kezdve többé nem használom, hanem úgy, mint egy megérdemelt kiilöndijat. Solymosi Elek. * ügy a Wallburg báró, mint Solymosi Elek leveléhez nincs mit hozzáfűznünk. Csupán arra kérjük kartársainkat, fogadják szeretettel maguk közé Wallburg Ernő főpinczért, a ki munkakedvet és ambicziót hozott magával a — rögös pályára. Iparunk a t. Házban. — Benedek János orsz. képviselő fölszólalása. — A vendéglős-ipar vajmi ritkán jut ahhoz a megtiszteltetéshez, hogy a magyar országgyűlés házában emlités tétessék róla. A honatyák minden elképzelhető dolgot,-olykor érdektelen apróságot és [lehetetlenséget is — szóvá tesznek, de hogy a vendéglős-ipar ügy ét-baj át magukévá tegyék, azt évről-évre , cziklusról-cziklusra hiába lessük. Ennek a visszás állapotnak, melynek párját más országban hiába keressük, főleg az az oka hogy a képviselőházban alig találunk iparost, mert -túlontúl ügyvédekkel, földesurakkal mágnásokkal van telítve, — a vendéglős-ipar tagja meg egyáltalán nem jut mandátumhoz a mi hazánkban. Lám, az angol parlamentben tizennégy vendéglős ül a képviselők sorában, mi ellenben még odáig sem jutót tunk el, hogy egyetlenegy szaktárs-képvi. selövel dicsekedhessünk. Ez elég nagy baj s ennek levét maguk a választópolgárok, a vendéglősök isszák meg — öt éven keresztül. Jelen sorainknak voltaképpen nem az a célja, hogy erről a hiányról, melyet a parlamentben mi érezünk meg leginkább» értekezzünk, csupán örömünknek akarunk nyomatékos kifejezést adni, hogy elvétve mégis akadnak derek szószólóink a képviselők között, kik a vendéglősök érdekében beszélnek A múltban dr. Horváth Ádám és ár.]Barabás Béla t. barátaink voltak azok, a kik adott alkalommal mindig síkra szállottak a vendéglősiparért, az uj cziklusban pedig első fecskének üdvözölhetjük Dr. Benedek János orsz. képviselőt, a hajdúböszörményiek derék követét. Dr. Benedek János a vendéglős-iparnak régi lelkes barátja. Mint a debreczeni vendéglős ipartársulat ügyésze, el nem mulaszthatta, hogy f. évi május hó 5-én a pénzügyi költségvetés részletes tárgyalásánál a fogyasztási és italadó tételénél, a mi ügyünkben föl ne szólaljon. Magvas beszéde bennünket közelről érdekel, a mennyiben a boritaladó teljes eltörlését javasolta. Továbbá a fogyasztási adóknak mérséklését követelte a kormánytól. Ne a szegény emberekre vessenek adót, — úgymond, — hanem az automobil-tulajdonosokra. Szólt azután arról hogy az italmérési üzletek engedélyezésénél nagy visszaélések történnek és hogy a közigazgatósági hatóságok nem mondhatók pártatlanoknak. Nagy igazságtalanságnak minősiti azt is, hogy a pezsgőtől vagy aszu- bortól ugyanannyi adót kell fizetni, mint a homoki torokrágó rossz csigertől. Furcsának találja azt az intézkedést, hogy a közhivatalok közelében, ahol a népnek leginkább lehet rá szüksége, nem szabad italmérésnek lenni. A miniszteri rendeletek bonyodalmas tömegében sem tájékozhatja magát. (Zaj.) Egységes törvényt kíván, amely nem teszi ki a közönséget zaklatásoknak. A vendéglősipar támogatására hívja fel a kormány figyelmét, s összefüggésbe hozza az idegenforgalom emelésével. (Helyeslés.) A fogyasztási adó legnagyobb hátránya, hogy az éppen a legszegényebb osztályt sújtja legerősebben. A május elsejei munkás tüntető séta rettentő figyelmeztetés arra, hogy a szegény osztály terhein könnyitsünk. Elejét kell venni annak? hogy a nép ne lássa saját sorsát összeforrva a haza boldogulásával. A tételt nem fogadja el. (Helyeslés balról.) Régóta szomjuhozzuk már az ilyen beszédeket. Csakhogy attól félünk, ismét el fog múlni egy-két esztendő, mig valamelyik honatya megint észrevesz bennünket. Éppen azért azon képviselőket, kik a mi törekvéseinkkel rokonszenveznek, nem győzzük eléggé kérni és buzdítani, hogy minden lehető alkalommal tartsák fölszinen a t. Ház érdeklődését a vendéglős-ipar iránt. Nem kefi elaludni hagyni ügyünket a törvényhozás házában. Rajta kell lenni, hogy iparunk, mely számottevő tényezője az országnak, megszabadulhasson bilincseitől és szabadon fejlődhessék. Dr. Benedek Jánost illetőleg meg vagyunk nyugodva, hogy továbbra is támogatásban részesít bennünket. Bízvást reméljük hogy ilyeténképpen nem fogunk lekerülni a napirendről. Egyelőre fogadja hálás köszö- netünket. Lapunk szerkesztője ez alkalomból levelet intézett Benedek János képviselőhöz mely következőképen hangzik: Kedves barátom ! ügy a magam, mint a magyar vendéglősök nevében üdvözöllek azon alkalomból, hogy a parlamentben e hó 5-én szót emeltél a vendéglős-ipar érdekében. Fogadd mindnyájunk őszinte köszönetnyilvánítását! Lapom legközelebbi számában méltányolni fogom nemes lépésedet és képviselő- házi szónoklatod kapcsán a nyilvánosság előtt is meghajtom zászlónkat előtted. Ipa runknak szüksége van oly önzetlen harczo- sokra, mint Te és éppen azért légy róla meggyőződve, hogy nem hízelgés és szándékunk, hanem az érdem elismerése. Folytasd a mi érdekünkben sikeres munkálkodásodat s ha Isten kegyelméből valamikor én is melléd kerülhetek a törvényhozók házába, közös erővel, vállvetve fogunk a vendéglős-ipar javára törni. Még egyszer üdvözöllek! Őszinte barátod és hived : Ih ász Gy örgy szerkesztő. * Benedek János orsz. képviselő erre a következőkben válaszolt: Budapest 1902. május 15. Kedves barátom! Szives üdvözletedet a legmelegebben köszönöm; ez a beszédem csak első akkordja annak a parlamenti actiónak, a mit a fogyasztási adók ellen s ezzel kapcsolatosan a vendéglős ipar érdekében kifejteiii szándékozom. Szives üdvözlettel vagyok tisztelő barátod: Benedek János orsz. képviselő. CSARNOK. Pünkösd ünnepén* (Sántha Károly költeménye.) „Lesz még egyszer ünnep a világon.“ Zengsz oh költő s viszhangzik szavad. Lesz virág a fán, gyümölcs az ágon S nép erényben boldog és szabad. Most nem az, nem! Élvén is halottan, Bűn-fertőben, teng leng itt e nép. Az Istentől sújtva, elhagyottan, Mert elhagyta áldó Istenét. Pattanjon föl sirok lomha zára, Ti próféták ne aludjatok ! Mig hajnal jő a vak éjszakára, Hadd harczoljon bátor ajkatok. Száraz csontok szerteszét hevernek, Álljatok meg e csontok felett; Ha ti szóltok, mind életre kelnek S lelket nyernek ők halál helyett. Telve hittel s lélektől megkenve, Keljetek föl szent apostolok! Ha megoldik buzgalom tüznyelve, Millió szív újra égni fog. Égni forrón és lángolni hűen, Uram a te szent oltáridért! És nem csügged el kicsinyhitűén, Ha kemény harcz próbál és kisért. Jöjj magad jöjj ! s alkoss uj világot, Oh te tövis koronás király ! Áldott a szív, sirjaiglan áldott, Hol jó lelked hű szállást talál. Te mosod meg tiszta hófehérre Bűn szenynyétől a szegény szivet, Tévelygőnek Te mutatsz az égre, S meggyógyítod, ki hozzád siet. Jöjj oh Jézus ! Porba hullva kérünk! Jöjj gyógyíts meg, a világ beteg. Hogyha nem Te vagy a mi vezérünk Elfogy a hit és a szeretet. Elfogy minden : áldás, üdv és béke, S nem lesz e nép boldog igazán. Oh ihless meg szent idők emléke, S szülj Pünkösdöt a magyar hazán.
