Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)

1901-03-20 / 6. szám

2

Vendéglősök Lapja

1901. márczius 20.

ennélfogva azt proponálja, hogy a gyümölcs- szesz ne tekintessék közönséges pálinkának, hanem az az egyéb égetett szeszes italok : közé soroztassék és a nagyban való eladás , határvonala a 25 liternél nagyobb mennyiségre értessék. I

Erre nézve van szerencsém megjegyezni, hogy ebben a tekintetben külön intézkedés nem sükséges, mert hiszen a valóságos gyümölcs pálinkára tökéletesen áll az, a mit kiváltnak, az nem minősít - tetik közönséges szeszből készült pálinkának és igy a 25 literes kategóriába esik. Más eset azonban az, ha nem valóságos gyümölcspálinkáról, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hanem valamely utánzatról van sző, a mi szintén előfordul a gyakorlatban, a mikor t. i. közönséges szeszből készült pálinkát valamely esszencziával vagy egyéb ingrediencziával látnak el, úgy, hogy gyümölcsízt kölcsönöznek neki. Ez közönséges keverék, a melyet természetesen nem lehet valóságos gyümölcspálinkának tekinteni és a melyre nézve ez az intézkedés nem terjedhet ki, a valóságos gyümölcspálinkára csakugyan kiterjeszthető, és ebben a tekintetben nincs nehézség. (Általános helyeslés.)

A saját termésű borok kimérése.

A másik dolog, a melyről t. képviselőtársam szólott, az, hogy az 1899. XXV. t.-cz.-hez kibocsátott végrehajtási utasításnak 4. §-a olykép intézkedik, hogy az ut- czára való kimérés kizárólag hortertnelöknek kizárólag saját termésű boraikra nézve lévén engedélyezhető, ez ne fakultive mondassék ki. hanem általánosan körrendeletben uta- sittassanak a pénzügyigazgatóságok, hogy a bortermelőknek ez a jog kötelezőleg adassék meg és ne tétessék az igazgatóságok jóakaratától, tetszésétől, vagy nemtetszésétől függővé. Erre nézve meg kell jegyeznem, hogy ez igy is történik és a menynyiben nem igy történnék és tudomást nyernék arról, hogy a pénzügyigazgatóságok ezt nem igy magyarázzák, igen szívesen kész vagyok körrendeletileg intézkedni, hogy ez ált ilában az országban egyformán történjék és minden esetben a jog erre megadassák.

A végrehajtási utasítás szövege nem is téves, nem is helytelen, miután abban a kifejezésben, hogy utczára való kimérés, továbbá az álló vendégek részére való poharazás, akár együtt, akár külön önálló üzletként, kizárólag bortermelőknek és kizárólag saját termésű boraikra nézve engedélyezhető, az „engedélyezhető“ szó nem arra vonatkozik, hogy az igazgatóságok meg is tagadhatják az engedélyt, hanem vonatkozik arra, hogy csak bortermelőknek és csak saját termésű boraikra engedélyezhető. A hol tehát a teltételek megvannak, feltétlenül megadandó a jog az illetőknek és ismétlem, hogy a mennyiben ezzel ellenkező praxist észlelnék, igen szívesen kész vagyok e tekintetben körrendeletileg intézkedni.

Az a kívánság, hogy az 1899. XXV. t.-cz. 3-ik § ának második pontjában a második kikezdés ne alkalmaztassák az ott felsorolt intelligens egyénekre, ha azok bortermelők. Ez a passzus azt foglalja magában, hogy állami, törvényhatósági és községi alkalmazottak, tehát tisztviselők, továbbá lelkészek és tanítók, valamint azok nejei és kiskorú gyermekei, nemkülönben gyakorló szülésznők sem korlátlan, sem korlátolt italmérési engedélyt ne nyerjenek. Ezt az intézkedést a törvénybe a belügyi kormányzat kívánságára vettük fel és én azt hiszem, hogy tényleg alig is lehetne indokolni azt, hogy lelkészek, tanítók, községi bírák, jegyzők, állami és törvényhatósági tisztviselők italmérésekkel foglalkozzanak. Ennélfogva e tekintetben, sajnálatomra,

nem vagyok abban a helyzetben, hogy kedvező választ adhassak, annál kevésbbé, mert nem a pénzügyi kormány, hanem a belügyi kormányzat kívánságára történt ez a megszorítás. (Helyeslés jobbfelől.)

A söradó.

A mi a söradót illeti és azt, hogy t. i. a söradó-pótlék tervbe vett leszállításánál legyünk tekintettel a különböző gyárak nagyságára, ebben teljesen egyetértek t. képviselőtársammal, megjegyezvén, hogy már a jelenlegi törvényben is meg vannak téve a különbségek a kedvezmény tekintetében a különböző nagyságú sörgyárak között. Mert az 1899. XIX. t.-cz., mely a söradóról szól, mindjárt az 1. §. 3. bekezdésében megállapítja, hogy bizonyos sörgyárak, a melyek 15 hl.-nél több sörlét egy kampány alatt nem termelnek, bizonyos adóelengedésben részesülnek.-Major Ferencz: Az még mindig magas!

Lukács László pénzügyminiszter: Ezen adóleengedés három kategóriára van osztva, a mely 2000 hl., 5000 hl. és 5000 hl.-en felüli mennyiség szerint alakult és 5—10— 15°/0 közt variál, a szerint, hogy minél nagyobb a gyár, annál nagyobb a bonifiká- cziója.

Major Ferencz: Ezt még fokozni akarom!

Lukács László pénzügyminiszter: Tehát a mai rendszerben is meg van a fokozatosság, de nem zárkózom el természetesen az elől, hogy annak idején a kisebb gyáraknak nagyobb kedvezmény adassék, mint a nagyobbaknak.

A vendéglősök iparjoga. A fennálló gyakorlat szerint a pénzügyi hatóságoktól italmérési engedélyt nyert korcsmák, sörházak, bor- és pálinkamérések s általában italmérési üzletek, a nélkül, hogy arra kereskedői iparigazolványt, vagy vendéglői iparengedélyt váltanának, iparszerüleg ételeket és élelmi szereket is kiszolgáltatnak, illetve elárusítanak.

Minthogy ez a gyakorlat számos viszás- ságra ad alkalmat, amennyiben az italmérési üzletek és vendéglők üzletkörének összezavarására vezet, s ezzel az 1884. évi XVII. t.-cz.-ben a vendéglői üzletekre nézve megállapított rendelkezések alkalmazását sok esetben lehetetlenné teszi, s miután továbbá ez a gyakorlat törvényesnek sem tekinthető, amennyiben az italmérési engedélyek csupán szeszes italok kimérésére jogosítanak, s igy az ételek és élelmiszerek kiszolgáltatására mint az italmérési jogkörön kívül álló ipari foglalkozására az 1884. évi XVII. t.-cz. értelmében külön iparigazolvány vagy ipar- engedély kell, mindezeknél fogva a jelzett s helyesnek nem tekinthető gyakorlat megszüntetése érdekében a m. kir. belügyminisztérium vezetésével megbízott miniszter- elnök, a pénzügyminiszter hozzájárulásával, rendeletet adott ki a hatóságokhoz. E rendeletnél fogva a budapesti vendéglősök elnöksége figyelmezteti a vendéglősöket, hogy a kerületi elöljáróságoknál váltsanak iparengedélyt, különben eltiltatnak az ételek árusításától.

A kifozésekröl.- Az ipartársulat a kifőzések meg- rendszabályozása iránt a székesfőváros hatóságához intézett emlékiratára a következő határozatot kapta. Budapest székes- főváros tanácsa, 7078. tan. sz. 1901—1.

T. A budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatának kérvénye a kifőzőkre vonatkozólag külön szabályrendelet alkotása iránt. H. A jog-, ipar- és rendészeti ügyosztály indokolt előterjesztésének elfogadása mellett, s minthogy a tanács a maga részéről sem látja be annak szükségét, hogy a kifőzőkre külön szabályrendelet alkottassák, a budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatát ez irányban előterjesztett kérelmével a tanács elutasítja. A kifőzés ugyanis nem képez engedélyhez kötött ipart, a mint azt az ipar- társulat állítja, mivel az 1884. évi XVII. t.-cz. 10. §-ában felsorolt és engedélyhez kötött iparágak között elő nem fordul, sőt az ipari foglalkozások közé sem sorolható, mindaddig, mig „valaki készpénzfizetés mellett csak bizonyos személyeket saját háztartása folyományaképen élelmez“, mint ezt a kereskedelemügyi m. kir. miniszter ur egy concret esetből kifolyólag 1897. évi február hó 5-én 2281. sz. a. kelt Ill-foku iparhatósági ítéletével kimondotta. Azon esetek, midőn a kifőzés gyakorlása ezen határt meghaladja, vagy ha a kifőző italméréssel foglalkozik, az 1884. évi XVII., illetve az 1899. évi XXV. t.-czikkbe ütköző kihágást képeznek, tehát pár létező törvényekbe ütköznek s megtorolhatásuk miatt külön szabályrendeletet alkotni nem szükséges. Minthogy pedig az ipartársulat beadványa szerint vannak egyes kifőzdék, melyek ezen foglalkozást iparszerüleg űzik, sőt italméréssel is foglalkoznak, utasítja egyidejűleg a tanács az összes kér. elöljáróságokat, hogy a kerületük területén levő kifőzdéket kisérjék állandó figyelemmel s a mennyiben olyanok létezéséről nyernek tudomást, melyek ezen foglalkozást nem saját háztartásuk folyo- mányakép, hanem, mint kizárólagos keresetet, nagyobb terjedelemben s igy iparszerüleg űzik, ezek ellen az 1884. évi XVII. t.-cz. értelmében járjanak el s őket mindenkor szabályszerű iparigazolvány váltására is kötelezzék, azokat pedig, kik engedély nélkül italméréssel is foglalkoznak, esetről- esetre jelentsék fel a pénzügyigazgatóságnak. Miről a budapesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata (képv. Gundel János elnök, V.. Akadémia-u. 1. sz.) a tan. I. ügyosztálya s az összes kér. elöljáróságok tudomás s illetve miheztartás végett felzeten értesittetnek. Budapest székesfőváros tanácsának 1901. évi február hó 21-ik napján tartott üléséből. Halmos, polgármester.

Az ipartársulat a kifőző üzletekben folytatott engedély nélküli italmérés miatt a következő előterjesztést intézte a m. kir. pénzügyigazgatósághoz:

Tekintetes m. kir. Pénzügyigazgatóság!

Alulírott ipartársulat a székes-főváros területén kifürkészhetetlen nagy számban folytatott kifőző üzletek ellenőrzése czéljá- ból a '/. alatt idemellékelt, a kifőző ipar gyakorlásáról szóló szabályrendelet alkotását sürgető emlékiratot intézte a székes- főváros tanácsához. És pedig azon oknál fogva, mert a kifőzés a vendéglős iparhoz hasonló foglalkozás lévén, következésképpen szintén hatósági ellenőrzés alá kell, hogy tartozzék. Különösen azért, mert meggyőződés utján szerzett tudomásunk van arról, hogy a legtöbb kifőzési helyiségben szeszes italokat is mérnek engedély nélkül.

Mi több, az ellenőrzés hiánya annyira felbátorította már egyik-másik kifözőt, hogy a szeszes italokat utczán át való elvitelre is tartózkodás nélkül méri.

Midőn tehát a székesfőváros hatóságának figyelmét felhívtuk, hogy a kifőző iparról is szabályrendeletet alkosson, ugyan-