Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-03-05 / 5. szám
4 Vendéglősök Lapja 1901. márczius 5. jó és nemes czél elérésében, hajótörést szenved, — mert- hiányzik az összetartás. Hogy néhány példával oposztrofáljam a j vidék nagyobb városait, első sorban N.- Váradot kell említenem saját házával, bá- ! zában átutazó pinczérek részére 4 ágy, j kórházban ágyalapitvány, stb. Szombathely, Pécs, Győr, sőt még a határon levő Brassó is, kisebb-nagyobb ingatlanokkal rendelkez- ! nek és dicsekedhetnek. Mi itt Szegeden, akik összetartás hi- | ányában csak kisebbet akarhatunk, ez időszerűit nagyobb alkotásra vagy alapításra [ képesek úgy sem volnánk, alkossunk kiseb- ' bet, anyagi erőnkhöz mérve, de maradandót, i ami 50 vagy több évek múlva is hirdesse, j hogy akkor is voltak az egylet kebelében lelkes férfiak, akik a jó tett és nemes czél elérésében elől küzdöttek. Indítványozom tehát m. t. Közgyűlés egy egyleti könyvtár felállítását, egyelőre ! Jókay Mór koszorús költőnk, Yass Gereben, í Herczegh Ferencz összes müvei beszerzését oly módon, hogy folyósítson az egylet egyelőre 100 koronát, a többit aláírások és az idei bál jövedelméből fizetnők meg, az esetleg még fenmaradott összeg pedig minden egyleti tag házi tagsági díjjá lefizetésekor még külön 10 fillér könyvtár alapot tartozik fizetni. S végül indítványozom még, hogy úgy jegyzőkönyvileg, mint a könyvtár szekrényben, érdemekben gazdag elnökünk, Ju- ránovits Ferencz ur nevével öfökittessék meg ily felirattal: Alapittatott Juranovits Ferencz ur elnöksége idejében. 1901. jan. hó. Alázatos tisztelettel kérem indítványom elfogadását; — indítványt közgyűlés egyhangúlag elfogadta s annak beszerzését Randvég József I. titkár és Skultéty Lajos II. titkárra bízta. Randvég József indítványozza, hogy a „ Vendéglősök Lapját“-i, melynek Ihász György a szerkesztője, mint legilletékesebb és legrégibb szaklapot rendelje meg az egylet az iroda részére Titkár indítványát a közgyűlés egyhangúlag elfogadta és annak megrendelés, vagyis előfizetésével ötét bízta meg. Több tárgy nem lévén, Juranovits Ferencz elnök ur az ülést berekeszti és egy igen szép és lendületes beszédet tartott, ! melyben egyetértés- és összetartásra hívja j fel az egylet tagjait. Az elnök eme szép szavai a jelenlevőket egészen fellelkesittet- ték és a távozó elnököt lelkesen éljenezve j a gyűlés feloszlott. Randvég József, Juranovits Ferencz, I. titkár. elnök. Moór és vidéke mint külön borvidék. Több tekintélyes moóri szőlőbirtokos a napokban Moór község képviselőtestülete közgyűlése elé a következő Írásbeli indítványt terjesztette be: „Tekintetes képviselőtestület! Tekintettel arra, bog}’ községünknek nemcsak érdekében, hanem kö- j telességében áll a moóri bor hírnevének emelésére minden törvényes eszközt meg- | ragadni, tekintve továbbá azon körülményt, hogy a moóri bor hírnevét csorbító azon üzelmek, hogy egészen más fajú és jellegű borok is moóri bői gyanánt adatnak el, az ! 1893. évi XXIII. t. ez. 4-ik §-a értelmében azért nem torolhatok meg, mert községünk a neszmélyi borvidékhez van csolva, amely j borvidék egész Fejér, Győr, Komárom megyéket és Yeszprémmegye legnagyobb részét foglalja magában, s igy már maga a törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendelet egy közös elnevezés alá von oly borokat, melyek egymáshoz nem is hasonlíthatók; tekintve végül, hogy községünkben annyi bor terem ma, hogy ezen bormennyiség a külön faji elnevezést és védelmet nagyon is megérdemli: indítványozzuk, méltóztas- sék elhatározni, hogy a község kérvényezze a nagyméltóságu m. kir. földmivelésügyi és kereskedelemügyi minisztériumoknál, hogy az 1893. évi XXIII. t.-cz. végrehajtására vonatkozó rendeletet oda módosítani kegyeskedjék. hogy Moór a neszmélyi borvidékből kivétetvén, külön borvidékké alakíttassák, a melyhez Moór, Csódakö, Sőréd, Csátkberéng községen kívül a Császér községben fekvő Szőke és Kopaszhegyen termett borok volnának sorolhatók. Moór, 1901. február 8-án. ; Tisztelettel Pentz Lajos, dr. Heumann József, Steiner József, Szauer Ferencz, Reich Alajos, Gcinzl József, Fichl Imre, Wurdits József, Turmager Gyula, Vas Ferencz, Szilig György.“ A képviselőtestület ez iditványt egyhangúlag elfogadta és kérvény alakjában felterjeszti a két miniszterhez. A vendéglősökhöz és pinezé- rekhez. — A „Londoni magyar pinezérkör“-röl. — A világ halad s ezzel minden iparág is, tehát szükséges, hogy időről-időre minden szakmából vállalkozó, értelmes iparosok tapasztalás végett el-ellátogassanak a külföld egyes országaiba. Hála Isten, a mi iparunk terén is akadtak és akadnak ilyen ambicziózus szaktársak, a kik idegenbe vándorolnak, hogy ott iparunkat tanulmányozva, a mi jó, haza jővén itt meghonosítsák. Ámde külföldre menő szaktársainknak sok nehézséggel kell megküzdeniök a nyelv es viszonyok hiányos ismerete folytán. Xein egy pusztult el e merész vándorok közül, azért kívánatos, hogy őket ne hagyjuk támasz nélkül az idegenben. Igen szükséges, jó támasznak bizonyult a „Londoni magyar pinczérkör“, melj’et angliában működő magyar szaktársaink alapítottak. A „Londoni magyar pinezérkör“ kalauzolja oda kerülő szaktársainkat, munkáihoz juttatja őket, sót anyagi segélyben is részesíti. Ez a kör eddig derekasan megfelelt nemes feladatának s hogy még jobban megfelelhessen, most azon fáradozik, hogy a „Kör“ helyiségéül alkalmas házat béreljen, a hol a hajléktalan magyar szaktársaknak szálkist is adhassanak. Hogy ezt a czélt elérhessük, a kör elnökségének kérelméhez csatoljuk a magunkét is, kérve kérvén minden vendéglőst és pinezért, hogy adományaikkal segítsék elő a „Londoni magyar pinezérkör“ törekvését. A ki nem tagadja mag a körtől filléreit, az iparunk haladását, a szakműveltséget mozdítja elő s idegenben küzdő szaktársainknak nyújt hálás szívvel fogadott, nem egy érdemes életet megmentő segítséget. Vendéglősök, pinczérek, adakozzunk a „Londoni magyar pinezérkör“ javára. Adományainkat küldjük a következő czimre: „The London Hungarian Waiters Society“. 9. West Street.—Regent Street. London W. Az angol király és az ér- melléki bakar. A nyolezvanas évek második felében, mikor YI1. Edvárd angol király még mint velszi herczeg Magyarországon járt s egyizben, gróf Károlyi István vendége volt, történt a következő eset: Asztal fölött a velszi herczeg a drága külföldi borok közül mindig csak a „közönséges“ asztali borhoz tért vissza. Ebéd végén ki is fejezte kívánságát, hogy élete végéig csak ebből a borból óhajt inni. De gróf Károlyi István, a házigazda, csakhamar elrontotta kedvét a következő vallomással: — Sehol és senkinél nem lehet már ezt a bort kapni, fenséges uram, mert ami eddig termett, azt vagy mind megitták, vagy sárkánymódra őrzik, ami pedig ezután teremne, azt mind megette a phylloxera. Az Érmelléken, ahol ez a bakar termett, már egyetlen egy tő sincs. S hogy abból a szőlőből, amint ezután ültetnek, fog-e ilyen bor teremni? — nagy kérdés. Nekem magamnak is csak annyi van már belőle, amennyi a nagykárolyi pinezében az apámról maradt. Hogy mennyi ? — igazán nem tudom magam se. Gróf Károlyi István megjegyezte, magának, amit a velszi herczegtől hallott s alig hogy a velszi haza utazott Angliába, ő is sietett haza Nagy-Károlyba, ahol rögtön a pinczemesterét hivatta s a nagy pinezébe vitte. — Hogy állunk azzal az érmelléki bakarral. — A „családi borral“ méltóságos úr ? — Azzal. — Hát úgy, méltóságos gróf úr, hogy elég lesz addig, a meddig élünk. Jó, jó, de az a kérdés, hogy meddig „élünk ?“ — Hát adja az Isten, hogy száz esztendeig éljünk; addig se fog elfogyni egészen. —- Nem-e? De hát, ha én nem szándékozom száz esztendeig élni, hanem csak nyolezvanig — mondja csak, mennyit lehetne elvenni belőle? — Szűkén számítva, tiz hectolitert. — Hát akkor úgy intézze, hogy tiz hectolitert mi előbb vasútra tegyük, s maga is vele fog menni, hogy semmi baja ne essék. A többit majd megtudja később. A tíz hektoliter szerencsésen meg is érkezett Angliába s gróf Károlyi István csak akkor értesítette a küldeményről a velszi herczeget, amikor a pinczemester jelentette, hogy a szállítmány olyan állapotban van, amely méltó a „velszi“ her- czeghez. Evek múlva gróf Károlyi István a velszi herczeg vendége volt. Akkor derült ki, hogy az angol trónörökös mennyire megbecsüli az érmelléki bakart, — Kivételképen, (igy szólt a velszi herczeg gróf Károlyi Istvánhoz) s csak mivel ön itt van, kerül asztalomra érmelléki bakar, hogy abból vendég ihasson. Mert máskülönben csak akkor szabad föladni, ha magunk ebédelünk. Nekem se kell más bor s én is úgy osztom be, hogy eltartson, mig élek. Bortermelés — Afrikában. Az európai szőlőtermelésre Dél-Afrika a maga óriási szőlőtelepeivel már a közel jövőben is nag3? hatással lesz! Tengerparti fekvésű talaj és éghajlati viszonyai a Fokföldet kivállóan alkalmassá teszik a szőlő- termelésre. A vidéknek elegendő a téli csapadéka és a talaj azt magába szíva, kellő nedvességgel bir. A fokföldön az 1896-ban fellépett plryl- loxer-pusztitás daczára 83 millió szőlőtőke áll. A beültetett terület 20.000 acre (= 8094 hektár) a mi a fokgyarmat egytizenötöd- részét teszi ki. A szőlőterületek évi átlagos brutóbevétele 500—600 ezer font sterling
