Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-03-05 / 5. szám
2 Párisban a vendéglő (étkezőhely) s a korcsma (italmérés) csaknem két külön ipar. Ez utóbbiakban csakis italt mérnek, az előbbiekben pedig csakis étkeket szolgálnak. Azonban a korcsmák sem olyanok, mint a mieink, mert ezeknek az üzlete a ..kis poharazáson alapul, a mit ők „p’tite yius\ „refuechine“, ,rechaufée\ „operative“, „aprée répás“, stbnek neveznek. ^ A bor üvegekben való mérését leginkább a házmesterek és szénárusok gyakorolják minden korlátozás nélkül. így volt eddig, de máskép lesz ezután. Ugyanis, hogy a törvényhozás a bortermelést előmozdítsa, újévtől a bormérést engedélyhez köti. Eddig a vendéglőkbe, ha valaki inni kivánt, fél vagy egész liter borát a legközelebbi szenesnél vagy házmesternél vette meg s úgy fogyasztotta el ebédjéhez. Ezentul a bor ilyen mérését italmérési engedély alapján majd a korcsmák és vendéglők gyakorolják. Ugyanis újévtől Franeziaországban megszűnik a bor fogyasztási adója, (Lám ! minket, magyar vendéglősöket, ezzel a kérésünkkel kereken vissz utasított a kormány !) a mely Párisban hedoliterenkint lő frank 60 c. volt. Újévtől a bor után csak kövezetvámot kell fizetni, a mi Párisban egy rakomány (piéce) — 222 liter után — csak 3 frank lesz. Hogy az állam igy elveszített összeget máshonnan vehesse be, az italmérést általában engedélyhez kötötte s az engedély illetékét tetemesen fölemelte. Az italmérési engedélynek 10 osztálya lesz. de Párisban csak egy, a legmagasabb osztály; igy Veszprémi) József szaktársunk illetéke 150 frankkal emelkedett. Ezenkívül behozták az eltörölt bor- fogyasztási adó pótlásául a lakbérpótadót, I a mi 3000 frank után 160 frank és szemétfuvarozási dijat. De ennél is nagyobb kárpótlást nyújt a szeszadó fölemelése. A szeszadó újévtől 1 liter 100 fokos szesz után 104 centime lesz. Megjegyzendő, hogy a párisi szeszes italok legtöbbje 50 fokos, az absynt 75—80 fokos. A vendéglősök és korcsmárosok párisi szakegylete mostanában foglalkozott az .adóreform után előállandó helyzettel s abban állapodtak meg, hogy újévtől a bort poha- rankint 10 ctimmal olcsóbban, a pálinkát pedig poharankint 5 ctimmal drágában adják. (Íme, a mit mondottunk, a mivel érveltünk a bor- és söradó leszállítása mellett, bebizonyosodott Párisban. Ha olcsóbb lesz a bor és a sör s drágább a pálinka, a nép elfordul ettől a kártékony italtól s nálunk megint ez a nóta járja: ,,Bort megissza magyar ember . . .“) Veszprémig szaktársunk megjegyzi, hogy a uagyobb korcsmárosokra és vendéglősökre ennek az árváltozásnak a behozatala nem lesz nehéz, de nem megy baj nélkül a kis korcsmákban. (Azokban, a hol főleg pálinkát fogyasztanak.) íme ezeket az érdekes adatokat tartalmazza párisi szaktársunk levele, a melyből okulhatnának államférfiaiuk, hogy miként segítsenek a bortermelők és a vendéglősök helyzetén u nép javéira, az állam jövedelmeinek csorbítása nélkül. Nem zárhatjuk be sorainkat a nélkül, hogy Veszprémig József szaktársunknak köszönetét ne mondjunk tartalmas leveliéért s üdvözölvén őt a hazából, kérjük, hogy leveleivel gyakrabban örvendeztessen rne^ bennünket. ^ iszont azoknak az olvasóinknak, a kik Párisban megfordulnak, szivünkből ajánljuk Paris egyetlen magyar vendéglőjét, Veszprémig Józsefét, a mely Fue &ta Ayne 73. szám | alatt van. Vendéglősök Lapja Sokan ismerik ezt a nevet, de talán kevesen szaktársaink közül; pedig hát közel áll hozzánk. De nem ezen kezdjük, hanem azon, hogy igaz emberről szól ez a megemlékezésünk Megemlékezünk róla azért, mert ezzel a munkát, a polgári erényeket akarjuk tőlünk telhető, megérdemelt glorifikációban részesileni. De leginkább azért emlékezünk meg róla, mert példát óhajtunk statuálni azok számára, a kik nem ebben a hazában születtek, de itt találták boldogulásukat. Niki Ignácz 1830-ban, márczius 8-dikán született idegen földön. 1850-ben került hazánkba s azóta itt dolgozik, nemcsak vagyont keresve, hanem a hazához, nemzetünkhöz való szeretet is megtanulva. A magyar hazát, a magyar népet senki hívebben nem szereti, mint ő. Es ezt nem érdekből teszi, hanem hálából, fajunk nemes tulajdonainak a fölismeréséből. Mi is hálásak lehetünk hozzá, mert oly kiváló ácstelepet, épitési vállalatot alapított, a hol a munkások legtöbbje már szintén 25—30 éve szolgál, Ez a Niki Ignácz e hó 8-án ünnepli 70-ik születésnapját, a mit azzal akar megszentelni, hogy leteszi a hon- polgáai esküt. Ebből az alkalomból üdvözöljük őt, mint egy nagy vállalat ma is ru- gékony erejű vezetőjét, a ki háztulajdonos, a ki mekszikói villájában patriarchális szépségű családi életet él nejével, Beringer Juliannával, a ki O-Buda egyik patrícius vendéglős-családjából származott. E nemes, vonzó modorú úrnő 6 gyermekkel ajándékozta meg az őt lángolón szerető férjét, de a 6 közül csak Náczika fiacskájuk él, a ki az ő büszkeségük s boldogságuk, mindketten arra igyekeznek, hogy belőle lelkes magyart neveljenek. De nemcsak a nejéről való tra- diczió révén, hanem azért is, mert Niki Ignácz a hires Trieszti nö helyiségének tulajdonosa s e mellett ó-budai szóllóbirtokos is, a ki nem kereskedőknek adja tiszta, jó borait, hanem olcsóbb áron a szegény vendéglősöknek. ] Ezért áll hozzánk közel, ezért I emlékezünk meg róla tisztelettel 70-ik születése napja alkalmából, például állitván őt, hogy minden beszármazott, 1901. márczius 5. a ki a mi országunkban boldogulást talált, úgy legyen híve a hazának, olyan buzgón, őszintén énekelve a költő „Szózatját: „Hazádnak rendületlenül Légy híve óh magyar .... —■ Itt élned és halnod kell.“ Éljen a munka férfia, az igaz ember, a hú polgár ! Niki Ignácz. a mi iparunk lelkes barátja 70-ik születése napján, a mi magyar hazánk polgárává esküszik. Lelje boldogságát örömét kedves nejében és egyetlen fiában, látván, hogy ő mindenben méltó lett hozzá. Úgy legyen ! Törvényjavaslat az éleliniczik- kck hamisítása ellen. Mindennap tapasztaljuk, hogy az élelmiczikkek mind sűrűbb hamisítása ellen az eddigi intézkedések nem képesek a közegészségi érdekeket eléggé megvédem Ez még az elmúlt évben arra indította az országos közegészségi tanácsot, hogy külön tápszer-törvényjavaslatot dolgozzon ki. A javaslatot, mely az említett hiányokat teljesen pótolni van hivatva, a közegészségi tanács legutóbb tartott ülésén végleg megállapította és már föl is terjesztette a belügyminiszterhez. Ha aztán szentesítve lesz, ez a törvény is a feledés lomtárába kerül; mert hát ki hajtsa végre, ha a kormány nem állít egészség- ügyi rendőrséget. A vendéglői konyha reformjáról. Igen tisztelt Ihász György szerkesztő urnák! Kedves Barátom ! Engedj meg, hogy becses lapodnak f. évi 3. számában „A halálos seb“ czimü vezérczikk tartalmára néhány szerény szavakban én is reflektáljak. En is csak saját nézetemet akarom feltárni, mi a ^budapesti vendéglős ipart illeti az magában véve igen rossz talajon fekszik és pedig azért, bog}* legtöbb budapesti vendéglős magát a Hungária, Bristol Kommer vagy nem tudom melyik elsőrangú szálloda vagy vendéglőhöz hasonlítja s a közönséget is már régen ehhez szoktatta. O ezzel csak magának csinált kárt. Én nem akarok az étel és ital árakra vagy a minőségekre nézve megjegyzést tenni, csak annyit, \hogy nem helyes áz állapot, — miért nem egyszerűsítik a vendéglősök a maguk dolgait, minek szoktatja egy kisebb vendéglős a vendégeit arra, hogy olyan terjedelmes étellappal meg szalonnal álljon a vendég rendelkezésére, mint p. o. a Hungária szálló vagy Kommer. Virág csokor éttermében. Haladjon az a kisebb vendéglős a magyar tempóval, főzzünk egy kis jó ebédet meg vacsorát, mint családoknál szokás s tartsunk jó italt illendő árban s ezen eredeti jó indulatával békitse ki a t. vendégeit s kiki szerezze meg azokat magának, ne kívánjon az a vendég mindenütt étlapot enni, hanem ha nagyon válogatni akar, menjen az olyan nagyobb helyekre, ahol aztán azt drágábban meg kell fizetni. Ha a t. budapesti vendéglősök azt az elvet követnék s a jó közönséget ebbe szokí Niki Ignácz
