Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-02-20 / 4. szám
6 Vendéglősök Lapja 1901. február 5 a milyent még a fekete bankó korában sem élt ez az ország, annak is magunk vagyunk az okai. A ki nem hiszi, olvassa: 1899-ben kocsikenöcsre adtunk a külföldnek 375.000 koronát, gépolajra 379.000 koronát, sörre 5 millió koronát, ecsetre 97.000 koronát, kenyérre — Mayyarorszáyon kenyérrel — 171.000 koronát, sonkára 1,780.000 koronát, finom sajtra 2 millió koronát, csokoládéra másfél millió koronát, estikor süteményekre másfél millió koronát, medvecsukorra 108.000 koronáit, kenő-ásványolajra 3 millió koronát, pamutesipkére 3 millió koronát, ssóikokra 6 és tél millió koronát, női és férfi késs fehérnemüekért 14 millió koronát, hajkeféért 1 millió koronát, durva csomagoló-papirért 3 millió koronát, kestyükért 3 és fél millió koronát, vasszögre 4,700.000 koronát és fából készült gyermekjátékra 1,352.000 koronát. Mit bizonyítanak ezek a számok? Azt, hogy ez a nemzet meg akar halni. El akar pusztulni öngyilkosul, mert csak az öngyilkos teszi azt, hogy életének utolsónak határozott órájában elszórja, szétosztja, a mije van. A magyar nép ezt teszi. Ebben a pénzszük világban nemcsak nem takarékoskodik garasaival, hanem a külföldnek, ellenségeinek dobálja. Az arany-kalászszal ékes rónaság népe még kenyeret is hozat külföldről; a Tokaj- folyó aranyában fürödhető nép, a ki a miatt panaszkodik még most is, hogy nyakára romlik a bora, eczetet is vesz a külföldről. Sörre milliókat ad ellenségeinek s csodálkozik azon, hogy a hasai serfösök a bukás elöl csak áremeléssel tudnak szabadulni. Szomorú állapot ez nagyon. Az a nép, a mely ilyen nyavalyában sinlődik, vagy hülye, vagy őrült. Az a nép, a mely kevés határozottsággal megszabadíthatná magát a rajta élősködőktől, az őt nyüzsgő járomtól és nem teszi, az kötözni való, vagy mint a „Magyarság“ Írja — „Hogyha az Úristennek még egyszer eszébe jutna az embert kikergetni a Paradicsomból, minthogy most több az emberpár, a sok között bennünket választana és irgalmatlanul kiseprüzne Pannóniából.“ Hogy oly szegények vagyunk, ennek a magyar nép eme felfoghatlan hibája az oka. Minthogy ezért a hibáért, illetőleg bűnéért mi, vendéglősök szenvedünk leginkább, fogjunk össze, adjunk példát: legalább mi ne adjunk pénzt a külföldnek. Csak hazai terméket vegyünk és árusítsunk ! Ha már nem tudunk a leglelkesebb hazafiak lenni, legalább mi legyünk a legokosabbak. Schitter Vincze. — Képünkhöz. — Ritkán mutathatunk be olvasóinknak olyan szaktársat, mint Schitter Vincze, Kőbánya e derék vendéglőse. Kevés vendéglős van, a ki úgy remekelt volna a szakmájában, mint ő. 1869-ben ínczéden, Vasmegyében született. Iskoláit sikerrel végezte, ambiczióval tanult Szombathelyen : papnak készült. Azonban a viszonyok az' ipar terére kény- szeritették, a hova nem közönséges ismeretekkel lépett. Tanulta a mészárosságot, majd a szakács- ságot s Budapestre már mint jóhirii sütőmester került. Mindjárt előkelő üzletekben kapott alkalmazást. Iey Csákányinál, a Vigadó-ban, majd Stadler Károlynál. Itt 9 évig működött s a szakácsmüvészet minden ágában magas tökélyre vitte. Hire már ekkor a magas körökbe is eljutott, annyira, hogy a mikor a Siami király nálunk időzött, Bábolnára és Kisbérre őt küldötték a királyi konyha ellátására. . Feladatának oly sikerrel felelt meg, hogy Ludvigh Gyula, az államvasutak elnökigazgatója neki különös elismerését nyilvánította. Most már önálló vendéglős, szeretve és tisztelve Kőbánya polgáraitól; mert némcsak a szakmájában kitűnő, hanem az emberbaráti cselekedetekben is jeleskedik, a miben hü segítője és buzditója szép hitvese, Borchy Anna. Ez a nemes szivii, sok kellemmel megáldott nő nemcsak jó gazdaasszony, hanem igazi magyar honleány, a ki tudja, érzi azt, hogy a ki a szegényen segít, az a hazának ád. így a téli ünnepeken az idén 50 szegény gyermeket vendégeltek meg s állandón 5—10 nyomorgó gyermeket látnak el a mindennapival. A ki szorgos kézzel s szerető szívvel intézi élte dolgait, az boldogul, az jólétben és tisztességben végzi földi pályafutását. KÜLÖNFÉLÉK. Az íjkor olvasóihoz. Miután az „Újkor“ a vendéglősök, kávésok és pinczé- rek heti lapja f. é. január 20. óta megszűnt, ez alkalomból volt t. laptársunk szerkesztője Flór Győző a következőkben hívja föl az Újkor vidéki munkatársait, levelezőit és tudósítóit: Az Újkor t. olvasóit és előfizetőit illetve^ annak munkatársait és levelezőit amidőn a lapnak január 20-ika ótai szüneteléséről értesítem, egyúttal ahelyett b. figyelmükbe ajánlom az Újkor és ügyeinkhez legközelebb álló „Vendéglősök.Lapját“. Itt hívom föl az Újkor volt munkatársait, tudósítóit és levelezőit, hogy a szellemi közösséget ugyancsak fenti „Vendéglősök Lapjáéval tartsák fenn, valamint az Újkorunk szánt tudósításaikat és közleményeiket is annak küldjék be ezentúl. Amidőn az Újkor t. olvasóinak és barátainak volt pártolásukat és támogatásukat valamint a szellemi részbe befolyó volt t. munkatársainak ez utón is köszönetét mondok, jóindulatú emlékükbe ajánlva magamat, maradtam szives kartársi üdvözlettel Flór Győző. Csóka Józsi újabb kitüntetése. A „Hazám“ kávéház derék személyzete, buzdulva szeretett főnökük a kis Pollák hazafias példáján Csóka Józsit díszes virágcsokorral és életnagyságu fényképpel lepték meg a múlt vasárnap délutánján. A „Hazám“ kávéház jelenlevő személyzete megjelent Csóka Józsi és zenekara előtt s a díszes nemzeti szalaggal övezett csokrot a kávéház derék főpinczére Geiszlinger Endre a következő beszéd kíséretében nyújtotta át: Igen tisztelt Csóka barátunk! A viszontlátás örömére nem mulaszthatjuk el mi is a Hazám kávéház éjjeli személyzete, hogy köszöntsük fel a régi otthonában. Fogadja tőlünk e csokrot tiszteletünk és szeretetünk jeléül. Engedje az Egek ura, hogy évekig működhessünk a legjobb egészséggel kedves Csóka úrral együtt, e jó hírnévnek örvendő otthonunkba a Hazámban. Emeljük poharunkat szeretett főnökünkre Pollák Sándor urra és kedves prímásunkra Csóka urra és kedves családjára. Éljen ! éljen ! éljen ! A budai vendéglős ipartársulat bálja. Folyó hó 6-ikán fényes bál volt a budai Vigadóban, a budai vendéglősszaktársak fényesen sikerült bálja díszes közönségnek szerzett kedves emlékeket. — A pásti ipartársulat tagjai közül bár kevesen vettek részt, mindazonáltal a bál fényesen sikerült. Ott láttuk Glück Frigyes, P&lkovits Ede, Bokros Károly, Rajágh Lajos, Löwenstein Nándor, Ehm János és Ihász Gy. urakat, kiket Petz Károly elnök, Buzik András, Berger Vincze urak nagy előzékenységgel fogadtak. A díszes hölgyközönség részéről ott voltak : Leányok: Zsakó Katicza, Finta Juliska, Pert! Eliz, Stadler Hilda, Lebhardt Liszka és Irma, Lengyel Gizella, Tellman Ninus, Elman Katinka, Újhelyi Irma, Friesz Gizella, Koch Annus, Schwalm Róza, Wittenberger Jolán, Odlicsek Emilia, Ambrus Margit, Wurm Aranka. Rauscher Rózsika, Hochhäuser Józsa, Klupp Róza, Török Vilma, Heincz Irma, Odlicsek Leopoldin, Ebner Mariska, Hübner Irma, Preiszler Juliska, Minikusz Teréz, Kunért Róza, Kludak Lenke, Nonn Paula, Krauszky Margit, Popo- vicsTeruska, Hirsch Mariska, Titták Lilla, Rothanszky Etel, Albecker Józsa és Katicza, Asbóth Piroska, Mandi Mariska, Bauer Gizella és Mariska s többen. Asszonyok-. Hübner Józscfné, Lebhardt Károlyné, Pertl Istvánné, Tellmann Engelbertné, Elmann Ká- rolyná, Peyerl Ferenczné, Újhelyi Vilmosné, Baitek Ferenczné, Heszmann Károlyné, Medicz Jánosné, Mike Béláné, Freisz Józsefné, Klupp Antalné, Witt- reich Jánosné, Mikulacsik Ferenczné, Vogler Jánosné, Weisz Viktorné, Bauer Jánosné, Bauer Ferenczné, Staudhammer Ignáczné, Kopper Károlyné, Hüttner Józsefné, Kuhn Józsefné, Pákozdi Józsefné, Wimmer Józsefné, Schneider Ferenczné, Hampeí Józsefné, Koch Jánosné, Schwarcz Antalné, Müller Jánosné, Hochhäuser Istvánné, Schmiedl Henrikné, id. és ifj. Szép Edéné, Preich Istvánné, Kunért Józsefné, Szelényi Károlyné, Szabó Gyuláné, Popper Antalná, Mosolygó Gyuíáné, Kugler Jánosné, Jung Péterné, Burger Józsefné, Engel Mátyásné, Bittner Jánosné, Tóth Jenőné, Bostok Jenöné, Binder Istvánné, Haber Károlyné, Odlicsekné s többen. Ez alkalommal 402 korona folülfizetés volt, melyhez járultak: Müller Edéné 4 kor., Nepkisz Mária 5 kor., Mayerberg Ignácz 1 kor., Valentin Antal 4 kor., Bojcsics Simonné, Ternyei Farkas 1 — 1 kor., Lei Károly 5 kor., Popper Antal, Palotai Rezső, Reinprecht Rezső 4—4 kor., Bruckner Alajos 3 kor., Müllner József Rajkai Mihály 4—4 kor., Leikam Ágost 2 kor., Aigner Károly, Behringer Mátyás 1—1 kor., Villamos részvény-társaság 20 kor., Löwenstein N. M. 14 kor., Nagy Jenő 4 kor., Dreher Antal, Törley József 14—14 kor., Wagner, Werner és Schleicher 80 kor., Eberhardt Antal, Glück Frigyes 4—4 kor., Ehm János 10 kor., Báró Seltenmayer, Francois Lajos 14—14 kor., Polgári Serfőzöde 24 kor., Friesz József 4 kor., Fanda Károly 3 kor., Heszmann Károly, Koch Jánosné 4—4 kor., Részvény-serfőződe 54 kor., Haggenmacher Henrik 44 kor., Koczor Rezső 4 kor., Schleicher József 7 kor., Mosolygó Gyula 2 kor., Singhoffer József 7 kor., Noszek Ignácz 5 kor. Összesen 402 kor. llcghivó. A „Szegedi Binczér-EgylcP Juránovics Ferencz úr diszelnök védnöksége alatt a Tisza-szálló dísztermében saját könyvtár-alapja és a szegedi népkonyha javára 1901. febr. 28-án (csütörtökön) zártkörű tánczvigalmat rendez. Be- lépti-dij: személy-jegy 2 korona, család-jegy 4 korona, páholy-jegy 8 korona. Kezdete 8 és fél órakor.' A zenét Erdélyi Kálmán kitűnő zenekara szolgáltatja. Felülfizetéseket köszönettel veszünk és hirlapílag nyugtázunk. Rendezőségi iroda: Pinczéregylet Szeged. Bálanya: Buff Jánosáé őnagysága. Diszelnök: Juránovics Ferencz. Rendező-bizottság: Elnök: Buff János. Alelnök: Bandvégli József. Pénztárnok: Ketli Károly. Ellenőr: Bándy Lajos. Jegyző: Skultéty Lajos. Főrendező: Ádám Ödön. Bizottsági tagok: Ruif József, Gerő József, Szabó Gyula, Csuka János, Ispaits György. Wellner Henrik, Klinkhammer Sándor, Szarvas Andor, Weisz Pál, Röszler József, Szánd Ferencz, Tanczig János, Jakobovits Ferencz, Kövessy Géza, Tegyey Kálmán, Klu- csik Menyhért, Szalay Lajos, Cseh Menyhért, Kovács László, Pintér Mihály. A szombathely i vendéglősök, kávésok és pinczérek f. hó 13-án a „Sabaria“ szálloda dísztermébe igen sikerült zártkörű tánczvigalmat tartottak. A zenét Horváth Sándor zenekara szolgáltatta, Meghívó. A Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata és a Budapesti Pinczér-Egylet által 1901. évi február hó 27-én a Royal nagyszálloda összes termeiben közösen rendezendő jótékonyczélu bálra. Az ipartársulat részéről: id. Kammer Ernő tiszteletbeli elnök, Wirtli Ferencz alelnök, Ghundel János bálelnök, Kammer Ferencz rendező-bizottsági elnök, Mehringer Rezső pénztárnok. A Pinczér-Egylet részéről: Mittrovátz Adolf elnök, Krassy Bódog alelnök, Einfall Károly jegyző, Sziits Lajos pénztárnok. Személy-jegy 3 frt. — Család-jegy (1 úr, 3 hölgy) 5 frt. Kezdete 9 órakor. Jegyek a meghívó előmutatása mellett válthatók: az ipartársulati irodában (IV., Himző- utcza 1); a pinczér-egylet irodájában (IV., Ros- tély-utcza 1): továbbá minden szállodában, ven-
