Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-02-20 / 4. szám
XYlI-ik évfolyam. 1901. 4. szám. Budapest, február 20-án. VENDÉGLŐSÖK LAPJA „PDÍCZÉREK LAPJA44 A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. „Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete", a budapesti kávéházi segéd egylet“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvári pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyzó-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és a létesítendő országos pinczér-egyesiilet budapesti központi mozgalmi bizottságának BIß" HIVATALOS KÖZLÖNYE.^! Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre ... 12 kor. I Félévre ...................6 kor. Hár omnegyed évre 9 „ | Évnegyedre ... 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-dik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Három év után. A pénzügyminisztérium, a kereskedelmi és belügyi miniszter nevében is, a magyarországi szállodásokhoz, vendéglősökhöz és korcsmárosokhoz IhŐLSZ György utján. 1897-ben történt, hogy a „Vendéglősök Lapja '* azzal az inditványnyal állott elő, hogy iparunk sérelmeinek orvoslása végett forduljunk az országgyűléshez. Felhivásunk visszhangra talált úgy, hogy lapunk szerkesztője, Ihász György, több ezer vendéglős megbízásából csakhamar beadhatta a kérvényt a törvényhozás képviselőházához. r A kérvényt dr. Horváth Adám, Kecskemét országgyűlési képviselője terjesztette be. A képviselőház a pénzügyminiszternek adta ki tanulmányozás végett a kérvényt. A pénzügyminiszter a kereskedelmi és belügyi miniszterekkel egyesülten csaknem 8 évig, azaz f. évi január 17-ig, tanulmányozta kérvényünket, hogy minő eredménynyel, arról a nagyméJtóságu m. kir. pénzügyminiszternek Ihász Györgyhöz intézett „Végzésu-e tanúskodik. Három év nagy idő, ezalatt sokat is tanul, sokat is feled a gyarló ember, éppen ezért, hogy a feledékenyek emlékezetét felfrissítsük, az uj, olvasóinkhoz nem tartozó szaktársaknak pedig tudtára adjuk, újból közöljük az országgyűlés képviselőházához beadott kérvényünket egész terjedelmében, a hogy imitt következik. A magyar országgyűlés m. t. képviselöházához Budapesten. Kérvénye Magyarország szállodásainak, vendéglőseinek és korcsmárosainak. Beadja: Horváth Adám, országgyül. képviselő. A vendéglös-lpar érdekében teendő törvényhozási intézkedések tárgyában. Alulírott szállodások, vendéglősök és korcsmárosok hazafias tisztelettel és bizalommal fordulunk a magyar Országgyűlés mélyen tisztelt Képviselőházához, hogy sanyarú helyzetünket föltárva, ennek okait kimutatva, a viszonyok javítását illető véleményeinket és óhajtásainkat előadhassuk. Erre az elhatározásra nem csupán a magunk életérdekei, hanem leginkább nemzetünk erkölcsi hanyatlásának egyre szaporodó jelei bírtak bennünket. Schitter Vincié. (Szövege a 6. oldalon.) Eddigelé iparunkat mindig oly szemmel tekintette a törvényhozás, mint amely, ha nem is bűnös, de kárhozatossá válható élvezeti szükségletek kielégítésén alapul. Innen van, hogy iparunk védelemben alig, ellenben a kelleténél nagyobb, már-már elviselhetetlen megterhelésekben annál inkább részesült. Hogy ez a szempont mennyire helytelen, azt az élet mindennapi jelenségei eléggé bizonyítják. Evről-évre sűrűbben hangzik a panasz, hogy a pálinka-ivás rohamos terjedése mennyire sorvasztja népünk őserejét, amit elősegít az egyre silányabbá váló élelmezés. Hogy ezek a körülmények mily rombolóan hatnak, arról megdöbbentően beszélnek a sorozás, a büntető törvényszékek és a kórházak , statisztikai adatai. Ámbár a nép sülyedésének okai ily kézzelfoghatók, mégis azt kell tapasztalnunk, hogy ezek az okok nem hogy csökkentetnének, hanem erejükben szakadatlanul növeltéinek a fogyasztási adókkal, vámokkal, a regáléval és egyéb illetékek fölcsi- gázásával. A velünk politikai és gazdasági közösségben élő Ausztria egészségi és erkölcsi állapotai tagadhatatlanul jobbak a mieinknél, a miben, bizonyára nagy része van annak a körülménynek, hogy ott az élelmi czikkek, különösen a hús, az italok, főleg a sör, sokkal olcsóbbak, mint nálunk. Ha viszonyunk megfordított volna, ha nem mi volnánk Ausztria éléstára, hanem az a miénk, akkor ez a különbség érthető volna; ámde hogy a hazánkból szállított marha és gabona túl a határon olcsóbban adható, mint a termőföldön, világosan állami intézményeink hibásságára enged következtetni. Az 1887. XLVII. törvényczikk a bor fogyasztási adóját 50%-kal, a húsét Budapesten 25%-kal, a czukorét 50°/o- kal, a sörét 100°/o-kal emelte föl. És ez a fölemelés akkor történt, a mikor kisiparunk elbukása immár meggátolha- tatlannak mutatkozott, mezőgazdaságunk válsága pedig teljes közelből fenyegetett. A nép nyomorának terjedését tehát nem hogy akadályoztuk, hanem elősegítettük oly állami intézkedésekkel, Mai számunk 16 oldal.
