Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)

1901-09-20 / 18. szám

1901 szeptember 20. Vendéglősök Lapja 5 nyok vidám kaczagásától szinte remegtek a fonóban a mestergerendák. Tudtak is figurázni a legények; kato- náéknál megtanulhatni. Az anya vissza­kapta a fiát, a leány a jegyesét. Csak egy hiányzott, de arra nem várt senki. A vén anyókák összecsapták kezei­ket, amint meghallották a Bálint történetét. Az öreg özv. Pörsei Mátyás meg szüntelen a fejét csóválta és nem bírta megérteni, hogy a katona a mai világban háború nél­kül is meghalhat. Vasárnap este azután összehivatta sa­ját portájára a szabadságos katonákat, béres­legényeket, ostoros gyerekeket, és arató lá­nyokat, a gazda azután az öreg Borcsával, ki olyan gazdasszonyféléje volt az öreg Pörsei uramnak, kukoriczalisztből készített peroszával (lepény), tulipános tányérokra ra­kott tejfeles tócsival (túrós lepény tejfellel) megvendégelte őket, megtöltötte mindenki poharát valódi szőllőnedvvel, rágyújtott az­után, hogy mindenki jóllakott, rövidszáru raakrapipájára és fontos arczkifejezéssei fújta a füstfelhőket a levegőbe, várva a meséket, melyek itt következni fognak. A kiszolgált katona pedig tud mesélni. Az látta a világot. El tudják mesélni, mi­lyen szaga van a puskapornak és hogy ver­ték meg gyakorlaton a németet. Meséltek is azok, még pedig csupa igazságot. De mikor a Szalontai Bálint te­metésének elbeszéléséhez értek, tátva ma­radt mindenkinek szeme, szája a nagy cso­dálattól, sőt még az öreg Pörsei sem állhatta meg, hogy bele ne szóljon az ő is­mert szavajárásával: — Akár igy, akár úgy, nincsen már igazság, azt a dicsőséges hajnalát! Bizony, uram bátyám, folytatták ama­zok meséjüket, csak látták volna kigyelme- tek azt a temetést; csupa pantalos embe­rek, szagos ruhás úri dámák álltak meg a csodájára. Azután tiszt urak, kiken csak úgy feszült a két szinü ruha, ezek mind eljöttek a temetésére. A katona-páter azután beszentelte fe­ketesárga lepedővel leteritett koporsóját, azon rajta volt rezes csákója, oldalfegy­vere, meg az a trombitája, amelyen ő tudta legjobban fújni a takarodót és még egy diszszázad is präsentierozott a tiszteletére, a katonazene pedig fújta neki egész a te­mető kapujáig a bánatos nótákat. Nagy figyelemmel hallgatták a jó em­berek a szegény legénynek temetését. Az ostoros gyerekek meg azt gondolták ma­gukban: „milyen dicsőség meghalni egy ka­tonának“. Künn a kopár tagokon pedig végig sóhajtott az őszi szellő, megrázva a Ba­kony erdő sárguló lombjait és az estnek hollószárnya szelíden nehezedett rá az anya­földre, úgy lebegett a rétek felett, mint valami könnyű selyemfátyol, arra az anya­földre, melyet boronálni, mivelni a magyar paraszt embernek dicső dolog, nemes cse­lekedet. KÜLÖNFÉLÉK. Halálozások. Schnell József fővárosi általánosan ismert és közbecsülésben álló derék vendéglős szaktársunkat mély családi csapás érte, forrón szeretett édes anyja, özv. Schnell Jánosné, született Drobnyi Ka­talin úrasszonynak f. hónap 8-án hirtelen történt gyászos elhunytával. A megboldo­gult tisztes matróna 71 évet élt, egész éle­tét családjának és hozzátartozóinak szen­telte. Mint példás gazdaasszony, a háztartás körül egy perczig sem hiányzott. Nemes, honleányi működésében érte utol a kérlel­hetetlen halál, mint a hőst a színpadon, midőn átérzi nemes szerepét, mint Eqressy Gábor hallhatatlan nagymüvészünket a „Brankovics Györgyiben, úgy érte őt is a halál gondos anyai és honleányi munkássá­gában, övéinek körében s vendéglőjüknek díszes konyhájában, melyet az ő gondozó keze ápolt oly sok és sok éveken keresztül. Schnell Jánosné, Schnell József fővárosi előkelő vendéglős barátunk édes anyja ilyen nemes foglalkozás közepeit múlt ki az élők sorából. Temetése tisztelőinek, ismerőseinek és a család nagyszámú barátainak részvé­tele mellett ment végbe a kerepesi temető halottas házából. Ott láttuk: Fecker Fri­gyes, Koczor Rezső, Vojánszky Jenő, Púder, Ujváry Károly, Schätz József, Danes csalá­dokat, Pártliné Schützné stb. urhölgyeket, Ihász Györgyöt, lapunk szerkesztőjét stb. — Labesz Frigyes kiérdemesült budapesti vendéglős f. évi augusztus hó 15-én rövid ideig tartott betegeskedés után 76 éves ko­rában elhunyt. A megboldogult, kiben La­besz Frigyes, az István főherczeg szálloda főpinezére atyját veszítette el, a székes- főváros régibb vendéglős gárdájának becsült tagja volt és élete utolsó szakát boldog családi körébe visszavonulva töltötte el. Végtisztessége nagy részvét mellet ment végbe az Arpád-utcza 10. sz. gyászházban. — Nyágay Ödön, a gyulafehérvári vasúti vendéglő bérlője, életének 44-ik évében, boldog házasságának 10-ik havában hirtelen elhunyt. A boldogult földi maradványai nagyszámú ismerősei részvétele mellett a görög katholikus egyház szertartása szerint tétettek az örök nyugalom helyére. — Wink­ler Alajos, a palicsi fürdő kis-vendéglőse f. hó 6-án hosszas szenvedés után, életé­nek 40-ik évében elhunyt. Temetése szom­baton d. u. fél 4 órakor nagy részvét mel­lett ment végbe. A végtisztességen a sza­badkai „pinezér-egylet“ tagjai testületileg a diszzászlóval jelentek meg. Koporsójánál Bokor Adolf, özv. Winkler Alajosné utóda Szegedről magasztos gyászbeszédet tartott, melynek hallatára egy szem sem maradt szárazon. Béke poraikra! Köszönet. Néhai Kommer Ferencz kedves sógorom és felejthetetlen hü barátom megrendítő elhalálozása alkalmából a részvét oly meghatóan s oly sokfelől nyilvánult irántam, hogy külön-külön köszönetét mondani, mély bánattól gyötört lelki állapotom miatt nem vagyok képes. Fogadják mindazok, akik csalá­domat ért lesújtó gyászban részvéttel osztoztak, ez utón hálás köszönetemet. Gundel János ipartárs. elnök. Köszönet. Mindazok, kik felejthetet­len édes anyámnak temetési végtisztessé­gén megjelentek, részvétüket kifejezték, ko­szorút küldtek s ez által bánatos szivem­nek en37hülést szerezni óhajtottak, fogadják ez utón forrón átérzett hálámból eredő igaz köszönetéin kifejezését. Mély tisztelettel : Schnell József vendéglős, Népszinház-u. 9. Személyi liir. A bndapesti pinezér- ség körében bizonyára nagy örömöt fog kelteni ama körülmény, hogy az országos pinezér-egyesület egyik leglelkesebb agitá­tora Dénes Miklós, a londoni magyar pin­ezér-kör volt buzgó titkára Budapestre ér­kezett s itt a Szt. Lukács-fürdő főpinezéri állását vette át. Hozta Isten körünkbe, s kívánjuk, hogy buzgó tevékenysége, melyet legutóbb Győrött is oly sikeresen kifejtett, itt a központban is áldást hozó legyen Or­szágos egyesületünkre, valamint a pinezér- ség összeségére nézve. Örömmel üdvözöl­jük mi is t. barátunkat s jól esik lelkűnknek, midőn a nemes czél munkájában Kalmár Fábián és Szüts Lajos, Balika György, Paier Lajos stb. barátaink oldala mellett a vidék leglelkesebb apostolait tisztelhetjük. A Magyar Országos Pinczér- Egyesület alakuló közgyűlése. E hó 5-én a Metropol szálloda díszterme igen fontos eseményeknek volt színhelye. Ekkor tartották meg a létesítendő 0. P. E. alakuló közgyűlését, amelyen az alapszabályterve­zetet tárgyalták, elfogadván a közgyűlés az előkészítő bizottság által előterjesztett alap­szabály-tervezetet. — A közgyűlés lefolyása a következő: Szüts Lajos, mint az előké­szítő bizottság elnöke V2IO órakor nyitotta meg a közgyűlést, meleg szavakban üdvö­zölvén a megjelent vidéki egyesületek képvi­selőit, — ismerteti a közgyűlés hivatását, komoly s nyugodt tanácskozásra hiván fel a tagokat. Dr. Solti Ödön mint előadó igen szép beszédben ismertette a létesítendő 0. P. E. czéliráuyosságát, de leginkább an­nak szükségességét; ismertetvén az alap­szabálytervezetet, azt elfogadásra ajánlja. Az alapszabálytervet részletes tárgyalása következett ezután, melyet Kalmár Fábián adott elő, lelkes beszéd kíséretében. Igen szép s példás rendben folyt a tárgyalás, mit 3/H2 órakor délután 2 óráig felfüggeszt­vén az elnök, a jelenlevők ebédhez ültek, mely ugyancsak a „Metropol“ szálloda dísz­termében volt rendezve. Ebéd alatt több felköszöntő hangzott el. 1/-23 órakor a tár­gyalást újból megkezdték, mely este 6 óra­kor ért véget. A tárgyalás folyamán igen sok szép s hasznos érveléseket volt alkal­munk hallani. K—r. Előfizetőinkhez! Mai számunkkal ismét egy évnegyed lejárt. Kérjük tisztelt pártolóinkat, kiknek előfizetése lejárt, hogy az október—deczemberi negyedévre szóló szives előfizetéseiket megújítani szívesked­jenek. — A kiadóhivatal. Hymen. Háihn Nándor, Háhn Frigyes fővárosi előkelő polgár fia eljegyezte Tolmár Irma kisasszonyt, Tolmár János fővárosi ven­déglős barátunk bájos és szépmüveltségü nővérét. A tiszta szerelemből köténdő frigyen legyen Isten áldása! Esküvők, Breuer Lajos, f. hó 4-ikén tartotta esküvőjét Fejér Regina kisasszony­nyal, Fejér Gyula a budapesti „Continen- tál“ szálloda bérlőjének szép és kellemdús leányával. — Lorbeer Bertalan a gyulafe­hérvári „Hungária“ szálloda tulajdonosa e hónap 8-ikán tartotta esküvőjét a budapesti dohány-utczai izr. templomban Grossner Nelly kisasszonnyal. Boldogság kisérje fri­gyüket ! Társas élet. A főváros vendéglői a beállott őszi idő alkalmával ismét élénkeb- bek lesznek. Sajnos, „nem úgy van már, mint volt régen!“ Mindazonáltal a főváros magyarsága régi dicső hagyományos elvei­hez híven, össze-össze jön olyan helyen, mint példának okáért a Rökk Szilárd-utcza 2. szám alatt levő Kastel Mihály-féle vendéglő helyiségben. E hónap 18-án alakult ott meg a „Hollefreund Ármin Asztaltársasáya“. Tag­jai a főváros előkelő polgárai. Az alakuló összejövetelen vidéki levelező tagokul nagy­lelkesedéssel egyhangúlag megválasztattak:

Next

/
Thumbnails
Contents