Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)
1901-07-05 / 13. szám
1901. július 5. Vendéglősök Lapja o kész, lelkes házigazda —• ez idén svéd szokás szerint — üdvözli vendégeit, a kik nem is igen soká késnek a szivből fakadó áldomás visszaköszöntésével . . . Mindezek- után pedig konstatálni akarjuk, hogy nem a gyomornak nyújtott élvezetek ellenében, nem az epikureizmus szempontjából tértünk rá e helyen a vacsorára. Hanem azért méltányoljuk az annak rendezésében és keresztülvitelében megynyilvánult művészetet, mert annak Glück Frigyes mint szerző és a Pannónia kitűnő konyhája mint végrehajtó ezúttal is beigazolták : milyen fejlett nálunk a vendéglősipar, milyen példát kell adni az uj és a régi generácziónak e szakma színvonal ának tudatos emelése érdekében. Végre pedig a vendéglátó főfelügyelő bizottsági elnök ez alkalommal is összehozta a főváros, a kormány, a társadalom képviselőit (főpolgármester, polgármester, iparoktatási főigazgató, iparegyesületi alelnök, stb.) a vendéglős- ipar képviselőinek szinejavával és asztal fölött is sok okos szó esett a vendéglősipar hivatásáról és föladatairól az idegenforgalom emelésével szemben. A pinczériskola tanári kara pedig meggyőződhetett arról, hogy a gyakorlati életnek tesz nagy szolgálatot a szakiskola fejlesztésével. Taníthat, nevelhet akkor is, amikor a kiemelkedő példákra utal s követésre ajánlja azokat. Vajha igazra válna az a mondás, hogy „a példa vonz és követőkre talál“. Söradó és söripar. Régi panaszok azok, a melyeket a sörnek magas megadóztatása ellen országszerte hangoztatnak. Oly régiek e panaszok, mint a külön sörfogyasztási adónak 1881. évi törvény által történt életbeléptetése. Ezen adó által a sör- fogyasztás olyannyira terheltetett, hogy hasonló adó külföldön sehol sincs. Ezen adóemelés az állam akkori pénzügyi szorultságának következménye volt. A képviselőház pénzügyi bizottsága már az 1880. évi költségvetés tárgyában benyújtott jelentésében a kormánynak figyelmét az államháztartási hiány apasztása végett a fogyasztási adók teljesebb kihasználására fordította. Minthogy pedig az Ausztriával való nemzetgazdasági kapcsolatunk nem engedte a termelés szakában beszedett fogyasztási adók önálló rendezését, a törvényhozás az 1881-ik évben a czukor, sör és kávé fogyasztásának a forgalom szakában leendő megadóztatását rendelte el. Nyilván be nem vallott czélja ezen sörfogyasztási uj adónak az is volt, hogy az osztrák termények, melynek gyártási adója, akkor még véglegesen az osztrák állampénztárba folyt hazánkban is adóztassanak meg. Ezen adó azonban tulmagas. Ugyanis a sörgyártási adó, úgy, mint Ausztriában, hektoliterenként a nagyobb, vagy kisebb czukortartalomhoz képest 3—4 korona közt ingadozik. A sör fogyasztási adója hektoliterenként 10 koronát tesz, de azonkívül sok- városban községi adó fejében 4 koronáig terjedő vám szedetik. Az összes fogyasztási adótételek tehát a sör hektoliterje után 18 koronáig terjednek. Ennélfogva egy liter sör után csupán adó fejében 18 fillér szedetik, oly összeg, a melyért pl. Németországban némely helyen a már megadóztatott sört mérik. Innen van az, hogy nálunk a sör drága fényüzési ital, általában keveset fogyasztanak és nevezetesen a munkás nem képes ilyen drága italt élvezni. Ha a bor és sör drága, a munkás kénytelen a lelkét és testét ölő pálinkához nyúlni és így tönkre megy a munkásosztály, melynek hiába prédikálnak az antialkoholizmus apostolai a pálinka élvezete ellen s mely csak akkor fordxdhat el a pálinkádéi, ha egészségesebb italt oly olcsón kaphat, hogy az keresményéből megfizethető legyen. Több gyáros panaszkodott, hogy a munkások betanítására alkalmazott külföldi elő- munkások azonnal ott hagyták a gyárat, mikor látták, hogy a szokott söritalt élvezni nincs módjukban. A mellett sörgyártásunk is sokat szenved, a magas adó alatt nem képes úgy fejlődni, mint természetes feltételei mellett, midőn a legjobb árpát meg komlót is itthon olcsón találná, fejlődhetett volna. Végül a söradó tételeinek leszállítása által még az államkincstár is nyerhetne, mert olcsóbb gyártási és fogyasztási adó mellett a fogyasztás óriási mértékben emelkednék. Midőn minálunk az iparos és fogyasztó hiába várja, hogy a sör olcsóbbá tétessék, Francziaország az, mely a bor- és söradót nagymértékben leszállította. Francziaország- ban is közel negyedszázad óta majdnem kivétel nélkül valamennyi kormánynak állandó gondoskodása tárgyát képezte az italadó reformálása, mert általános volt a nézet, hogy az u. n. hygienikus italok (mint bor, sör stb.) rendkívül súlyos adókkal vannak terhelve és hogy ezen adók eltörlése vagy tetemes leszállitása maga idein fogja vonni a kevésbbé vagyonos osztá.lyok jólétének emelkedését, másrészt nagyobb fogyasztást fog okozni a filloxera által sújtott s nagy áldozatok árán rekonstruált szőlőbirtokok termelésében és végül különösen hathatós eszköz lesz az alkoholizmus meggádlására. Mindeddig azonban nem sikerült a reform keresztülvitele, mig végre a képviselőházban a borok erős megadóztatása ellen folytatott harcz a múlt évi deczember 29-én megszavazott és a folyó évi január hó l-ével életbeléptetett uj italadó törvénye (Lói, con- cernant le régime de boissons) immár véget ért. E törvény, mely az u. n. hygienikus italok (mint bor, sör stb.) adóját részint teljesen eltörli, részint tetemesen leszállítja, a következő intézkedéseket tartalmazza: A bort, almabort, körtemustot és mézbort terhelő valamennyi állami adó végkép eltöröltetik s az egész Francziaország területére megállapított u. n. forgalmi illetékkel (droit de circulation) helyettesittetik. Ezen forgalmi illeték a borra nézve 1.50 frankkal, az almaborra, körtemustra és mézborra nézve pedig 0.80 frankkal állapittatik meg hektoliterenként, úgy hogy az állami adók a borra nézve (8.25 frankról 1.50 frankra redukáltatván) 6.75 frankkal, az almaborra stbre nézve (4.50 frankról 0.80 frankra redukáltatván) 3.70 frankkal szállittatik le hektoliterenkint. * A sörgyártási adó hektoliterenkint és fokonkint 0.50 frankról 0.25 frankra, tehát felére redukáltatik. Ezen törvény kiegészítő része a városi octroi eltörlése, mely még nagyobb vívmánynak tekintendő az italadó leszállitása terén és szintén a folyó év január 1-én lépett életbe. Különösen Páris városára jelentőség- teljes az octroi eltörlése, ahol a borra 7.40 frankot, a sörre 15 frankot tett ki hektoliterenként. A hivatalos statisztikai kimutatás szerint eddig 1240 községben szedtek városi adót. Most, Párist is beleszámítva, 180 . községben végkép eltöröltetett, 1050 községben az 1897. deczember 20-iki törvényben megállapított maximumra szállíttatott le. Párisban a törvény behozatala előtt a borra kivetett állami adó, a mint fentebb említettem, kitett 8.25 frankot, az octroi pedig 7.40 frankot, tehát 15.65 frankot hektoliterenként. A törvény behozatala által az octroi teljesen eltöröltetvén, a bor csupán 1.50 frank állami adóval van terhelve, minek következtében egyes kereskedők 10—15 centimmal, sőt némelyek 20 centimmal szállították le a bor árát literenként. Az octroi ezen megszüntetése által Páris városa évenként több, mint 42 millió veszteséget szenved, mely áldozatot tisztán csak a szegény néposztályok érdekében hozta. Francziaországban. mint emlittetett, az olcsó ital iránti harcz 25 évig tartott. Nálunk az italok magas megadóztatása már húsz év óta tart. Remélhetjük-e vájjon, hogy öt év múlva hasonló jótékony eredményhez jutunk ? („Magyar Ipar") Schnierer Gyula. Levelezés. New-York, május 25. Tekintetes Ihász György urnák Budapesten. Becses lapjának folyó évi 7—8. számát megkaptam, a melynek nagyon megörültem, hogy megint kézbe vehettem egy oly lapot, melyből tájékozást szerezhettem magamnak ügyeink folyásáról és rendezéséről, az Orsz. nyugdíjügyről, úgymint a központi és valamint a vidéki választmányokról, a melyek iránt most is, habár távolról, de még mindig meleg érdeklődéssel viseltetem, hogy az eddigi lapokat nem kaptam meg, azt csak is saját hibámnak tekintem, mert midőn múlt év szept. hóban eltávoztam Szombathelyről, egy pár ottani kolegá- mat kértem fel, hogy küldjék el a lapokat, de bizony az eltávozásommal úgy látszik, hogy részükről a jóakarat is eltávozott. De most mielőtt uj előfizetést nyitnék, bevárom uj lakásom czimét, mely valószínűleg Julius hóban lesz, de nem itten helyben, hanem valószínűleg valamely fürdőhely, vagy pedig Buffalóba a kiállításra van szándékom menni, ámbár az utóbbi helyre már előzetesen fel voltam véve, de később tudtam meg, hogy azok a Waiter-ek a kik május hóban kimennek Buffalóba, kötelesek magokat egy újonnan szervezett egyletbe jelenteni, a mely összeköttetésbe áll az összes főpinczérekkel és itten a nevezett egyletnek le kell fizetni 25 dollárt (azaz 62 frt 50) azért, hogy egy bizonyos üzletbe beléphessen és most még az a kérdés, hogy medd g dolgozhat az ember egy és ugyanazon a helyen, tehát én a fenti Amerikai rendszert nem találtam elég lelkiismeretesnek és önként visszaléptem azzal a határozattal, hogy a 25 dollárt inkább magam költőm el, mintsem ennek a túl pkos egyesületnek adjam. Ámbár röviden megemlítve annyit irhatok, hogy százakra megy azon pinezérek száma, a kik itt hagyták Xew-York városba meglehetős állásukat, csak hogy Buffalóba mehessenek, (persze mit sem tudva ezen alattomos szervezési öl). Aranyokat szerezni és lázasan siettek az Eric R. R. Co. Office-be jegyeket váltani, melyekért 8 dollárt kellett fizetni, s midőn odaértek nem volt más előttük mint a nagy Amerikai humbug. Tek. Szerkesztő ur, talán később lesz alkalmam bővebben referálni a láttottak felől és egyes dolgokat megírni, vagy mi több talán az őszre haza megyek és akkor személyesen egyet-mást elmondani, mert nincs szándékom itten letelepedni, vagy uj othont szerezni, csak egy kis üzleti viszonyokat meg népszokásokat jöttem tanulmányozni. Maradok tisztelője Dautlich Gyula.
