Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)

1901-06-20 / 12. szám

6 Vendéglősök Lapja 1901. junius 20. át. — Kalmár Fábián, a piuczér-egylet buzgó titkára, lapunk jeles munkatársa az „Orient“ szálló szobafőpinczéri állását vette át. — SJcergula Balázs és Reimlinger Nán­dor Szarvason a Schönfeld-féle szálloda főpinczéri állásait vették át. Sok szerencsét! Pécsett a kis vigadó helyiségeit özv. Hirczy Ferenczné vette át, s már is meg­nyitotta. Kolozsvárról Írják nekünk, hogy a sétatéri kioszk uj gazdák kezébe került. Gáidonyi Imre és társa az uj tulajdonosok, a kik remélhetőleg továbbra is meg fogják szilárdítani az üzlet jó hírnevét. Aradon egyszerre három üzlet is megnyílt. Striberny Jánosé az egyik, a ki kávéházát a Földes palotába helyezte át, Ullmann József kerthelyiséget nyitott Aulich Lajos-u. 20. sz. alatt, a Zrínyi kávéházat pedig Lakab Mór újonnan berendezve meg­nyitotta. Esztergomban az eddig Trebitscher Zsigmond által bérben birt Korona szállo­dát, Tucherer Alajos a volt Bródi „Vörös ház“ szállodás vette át. Szegszárdon a Kecskés Lajos által bérbe birt Korona-kávéházat Csonka Albert vette át llircsarnok. Briher Kálmán főp. állást nyert a Szent Lukács fürdő kávéhá­zában, Gorcsa János főp. állast Europa kav. Budán. Varga János főp. állást Thurzófüred, ugyanott mint éthordó Rück Sándor, borfiu Repity István. Löké László főp. Gömöri szál­loda Rimaszombat, Langenbach György, Latz J. Jerencz mint éthordók Rónay gyógyterem étterme Pöstyén-fürdő. Káidor Zsigmond felszolgáló Király káv. Budapest. Grosz Jó­zsef éthordó, Török Vendel borfiu Oroszlán szálló Érsekújvár. Seeman András felszol­gáló Fiume kav. Tillníger Ferencz felszol­gáló Piccolo káv. helyben, Moczkovcsák Gusztáv étbordó Vasúti étterem Kaposvár. Ament János íóp. Oroszlán szálló Bereg­szász, Ender Imre főp. gyógyterem étterme Pöstyén, Friedländer N. főp. Pöstyén fürdő. Weisbach Béla éthordó „Lukács-fürdő“, Weislömlein Vincze felszolgáló Ludasi káv. Székes-Fehérvár, Verchovina Lajos főp. Enders-szálló Székes-Fehérvár, Langfelder Béla főp. Schwartz étterme Budán, Vajmár Lajos szobapinczér Royal nagyszálló Helyb Mathisz Ferencz főp., Arany Mihály éthordó Helfer szálló Kalocsa. Keszey Ferencz főp. Fehérvári káv. Budán. Filemon Tódor ét­hordó Gambrinus. Orosz István éthordó Fe­hérló szálló Helyben. Herman Zsigmond ét­hordó Walter szálló Székelyudvarhely. Csonka József éthordó Janisch étterme Helyben. Gregorits Gyula szobapinczér Fe­rencz József szálloda Kaposvár. Latz Fe­rencz felszolgáló „Ferencz József“-körúti kávéház. Pethő György éthordó Miakits ét­terem Helyben. Fettig Gyula felszolgáló Ferencz József-köruti káv. Helyben. Szerecsen mosakodás, lllits József úr a „Magyar Vendéglős és Kávésipar“ szak­lapban, eleggé elkésve, de annál igazságta- lanabbul nyilatkozik egy vezérczikkünkre, melyben nemrég azzal foglalkoztunk, hogy egy idegen portása egy franczia vendéget meglopott s azzal megszökött. Ezzel kapcso­latban levontuk a konzekvencziát, hogy ime, mennyi becsületes magyar ember van ke­nyér nélkül, mégis az idegent szeretik s hogy ez minő baj. Midőn konstatálnánk, hogy lllits úrra visszatérni ránk nézve nagyon kellemetlen dolog, nyilatkozatára kijelentjük röviden az elengedhetetlen következőket: 1. A portás, igenis, német és rovott múltú volt. 2. Az összeg mellékes. 3. lllits úr sohasem fitog­tatott magyar érzelmet, 4. Hogy a mi la­punkat sohasem támogatta, az nekünk soha nem fájt, sőt az ilyesmiért, mi soha bosz- szut nem ismertünk, és ha már úgy van, hát kijelentjük, hogy szinte jóleső elégtétel az nekünk, ha lllits urnák nem kellünk, mert legyeu meggyőződve lllits úr, hogy ö sem kell és soha nem is kellett nekünk és az ő hiányát, igaz lelkünkre mondva, soha sem éreztük. 5. Tisztességes ember egyébként nem gyanúsít meg ok nélkül senkit, még kevésbbé egy magyar lapot, hogy az nem azért magyar, nem azért követeli a magyar emberek alkalmazását, a faj szere tetet, mert az szent kötelessége, hanem azért nem, mert lllits ur nem támogatja előfizetéssel azt a küzdő, becsületes lapot. lllits úr ön nagyon naiv, mikor ezeket akarja és hiszi kisüthetni ránk. Csúnya gyanúsítás ez ! Sze­rencsére nem fáj az nekünk, lllits urnái soha sem kopogtattunk alamizsnáért és mert lllits úr csak egy ember és az is nagyon kicsike ember a számottevő vendéglős-ipar­ban, minket pedig ismernek sokan, sokan, hála Isten. Eg}’ fecske nem csinál még nya­rat kedves úr ! lllits úr nevetséges meggya- nusitásával csak önmagára sütött fegyvert, midőn odadobja, hogy lapunkat „támogatni nem szokta1', talán épp azért, mert lapunk elég vakmerő, hogy a házasságot követeli és hirdeti. 6. Csodálatos, hogy lllits úrnak ép­pen mi fájunk olyan nagyon, holott ugyan­ezt már napok előtt megírta az „Esti újság“, amely lllits urnák keményebben dörgölte az orra alá, mint mi, hogy minő elbírálás alá tartozik az éhező magyarok mellett az ide­gen individiumok buzgó istápolása. Talán az „Esti Ujság“-ot sem támogatja drága lllits úr?! 7. Ihász nem vádol, sohasem vá­dolt, rosszakaratú informácziókban sohasem utazott, az adott esetben is csak a magyar­ságot védte és ehhez joga van, mint magyar hírlapírónak, bármint fáj is ez lllits úrnak. Ihászt, tisztességes, becsületes embernek is­merik. Hanem, aki ok nélkül vádol és gyanúsít az éppen lllits úr és pedig nagyon kényel­mesen, mikor minden elégtételadásnak strucc- módra útját állja, midőn annak a kijelen­tésnek a leplébe burkolódzik, hogy a „do­logra“, vagyis csúnya gyanúsításának bizo­nyítására „többé visszatérni“, bármit mond­junk is, „nem fog“, lllits úr, ez a legköny- nyebb, de egyben a leggyanusabb és legcsu- nyább és ezért a legkevesebb hitelre talál a közönség között. Magunkat ajánljuk édes II- lits úr, Isten éltesse Önt és kérve kérjük ne támogasson bennünket magyarokat édes IUits úr, hisz ez fölösleges, mikor mi Önt úgyis eléggé támogatjuk ! Országos piiiczérkongresszus. A budapesti pinczérek szak- és munkaközvetítő- egyesülete f. évi május hó 28-án tartotta meg rendkívüli közgyűlését a József főher- czeg-szálló dísztermében. A lemondó Aczél Miksa elnök helyébe elnökül az egylet ügyeit vezető Hoch Lajost, a Belvárosi kávéház főpinczérét választották meg, aki eddig is agilis előharczosa volt a pinczérek minden mozgalmának, különösen pedig sokat műkö­dött a kizsákmányoló cselédelhelyező ügy­nökök túlkapásainak meggátlása terén. Be­szédében kifejtette, hogy eddigi elveihez, mint elnök is hü marad s nem szűnik meg folytonosan harczolni a pinczérek érdekében. Egyesületi jogtanácsosnak dr. Breier ügyvé­det választották meg. A közgyűlés több in­dítványt fogadott el, a szakképesítés és munkaközvetítés országos rendezése érdeké- aen a jövő őszre magyar pinczérkongresz- szust hiv össze az egyesület Budapestre. Salzer úr „Ilauptst. Kiosk“-ja! Az erzsébetién kioszk érdemes tulajdonosa Salzer úr a magyar székesfővárost kikiál­totta „Hauptstadt“-nak. Aki még nem tudta volna, hogy drága székesfővárosunk tulajdon- 1 képpen osztrák „Haupstadt“, az menjen el | Salzer úr kioszkjába és olvassa" le a gyufa­tartóiról, hogy minő zenei szórakozás nyílik a magyar „Hauptstadt“-ban, ahol „auf der Elisabeth-Promenade“ állandóan „Täglich und Nachmittag Militär-Conzert“ is játszik. Salzer úr ugyanis a gyufatartóit gyöngéd figyelemmel rakosgatja naponta tele egy levelezőlapszerü kártyával, amelynek egyik oldalán kegyes leereszkedéssel tudatja ma­gyarul, hogy mi a „Militär-Conzert“ műsora, de a karton-lap másik oldalán, ezt a „barbar“ nyelvet és a „reklám-firmáját“ szóról-szóra imigyen hirdeti: GRAND CONCERTEVERY AFTERNOON AT THE CHIEF CITY-KIOSK „SALZER“ ELISABETH-PROMENADE KIOSKE de la eite SALZER Place Elisabeth munatre SALZER S HAUPTST KIOSK auf der ELISABETH-PROMENADE Täglich Nachmittag Militär-Conzert. Vagyis mindenféle nyelven, még né­metül is, csak épp magyand nem. Ajánla­nánk Salzer úrnak, hogy nyisson Bécsben „Salzer’s Kiosk“-ot, ha neki olyan kedves a német és olyan fölösleges a — magyar, de itthon ereszkedjék le hozzánk és beszél­jen hozzánk magyarul is egy keveset, ha már a magyar székesfőváros kegyelméből a legszebb kioszkot bírja és abból alaposan pénzel. Bizony szégyenletes az ilyesmi, mi­kor a magyar vendéglősipar a legnemesebb hazaszeretettől lelkesedve küzd a magyar­ságért, hogy akkor egy tagja, akit véletle­nül még „Salzer“-nek is neveznek, negli­gálja a magyar nyelvet. Ha már Salczer úr nem akar Sós lenni a hazában, legalább ne botránkoztassa meg hazafias érzületün­ket s ha már nem másért, hát a látszatért, az üzleti eretekért szólaltassa meg becses firmáját magyarul is. A székesfővárosnak pedig figyelmébe ajánljuk, hogy jövőre a kioszk bérbeadásánál olyan bérlőről gondos­kodjék, akinek nem kell külön hírlapi ma­gyarázat arra, hogy Budapest nem Haupt­stadt“ az Erzsébet-tere nem „Elisabeth-Pro­monade", hanem tősgyökeres magyar és itt kötelessége mindenkinek magyarul érezni és gondolkozni. A csodálatos vendéglő. Az ősbu­davári mulató nyílt színpadán naponta mu­latságos vendéglői jelenetben van része a szórakozó közönségnek. A fantasztikusan kevert esti műsor egyik számában egy szín­padon vendéglő tárul elénk. Kifogástalan pin­czérek sürögve, forogva tisztogatják a be­rendezést és nagy hajlongással fogadják az első két vendéget, egy gourmand öreg urat és egy sikkes fiatal hölgyet. Hanem mikor a szervirozásra kerül a sor, meglepődve ámul el a publikum. A tányérok művészi ügyességgel röpködnek a levegőben. A lám­pákat mesterien dobálják, a vendégek ka­lapja, legyezője, ernyője, botja, mind egy- egy zsonglőr mutatvány eszközévé lesz. Utoljára a vendégek maguk is a legkiválóbb művészetre valló mutatványokba fognak. Repül ott kés, villa, teás kanna; asztal, szék, fogas, szivar palaczk, úgy hogy utoljára az egész vendéglői berendezés ott röpül a le­vegőben, a közönség hahotája és viharos tapsai között. A kiváló négy tagú zsonglőr csoport valami kiválóan mulatságos újdon­ságot mutat be ezzel a meglepő vendéglői jelenettel. Yasuti vendéglő bérbeadása. A m. kir. államvasutak balparti üzletvezetősége pályázatot hirdet az érsek-újvári pályaudvari vendéglőre 1901. szept. 1-től számított három évi időtartamra. Ajánlaiok f. évi jun. 15-ikén déli 12 óráig adandók be. Bánatpénz 1000 korona.

Next

/
Thumbnails
Contents