Vendéglősök Lapja, 1901 (17. évfolyam, 1-19. szám)

1901-06-20 / 12. szám

2 Vendéglősök Lapja 1901. junius 20. bennünk minden lehetőségét a nemes igyekezetnek. Nem kérdi: tudsz-e ? értesz-e ? igyekvő, megbízható vagy-e ? Van-e tudásod, intelligencziád, kellő gyakor­latod, lelki finomságod kellő ébersé­ged, képzettséged ? Csak azt kérdi csupán : van-e kaucziód ? Ha van, úgy nyitva áll előtted a biztos egzisztenczia paradi­csoma, te tudás nélkül való ember. Te kaucziótlan szegény, te meg süsd meg a szakiskoládat, csavarj kötelet a bizonyítványaidra és vidd ki az erdőre, válasz ki egy ágat és kösd a nyaka­dat hozzá, vagy halj éhen minden szorgalmaddal, igyekvéseddel, szakér­telmeddel, mert abból nem lehet ha­rapni. Valami rettentő rút káromlás van ebben a rendszerben. Mint mikor az istentagadó a két öklével megfenye­geti az eget. Siralomháza az ipar meg- nemesedésének zokogva várja kötél­halálra hurczolását egy tisztes pálya. Jóravaló pinczér emberek szak­iskolát végeznek, szakadatlan verej- tékes munkában megvénülnek és kau- czió hiányában nyomor, gyakran éh­halál előtt állanak. Ha van kauczió, az minden perczben elveszhet, örökké veszélyben forog idegen kezeken; ha nincs, hát nincs semmi. Ki fog lépni ilyen pályára? Az ácslegény megúnja a háztető kalapását. Van egy kis pénze, vulgo : kaucziója. Beáll föpinozérnek. Hisz a kauczió a fő. A megvénhedt szorgal­mas szakemberek pedig éhezve nézik, mint sürög, forog bitorolt örökükbe a tetőkalapáló ács. Minek hát akkor a pinczér szak­iskola, három évestanonczkodás, annyi küzdelem, nélkülözés, éjszakázás, szen­vedés ? Lám a kauczió semmire sem jó. Iparunkban : bűn. Maga a rosszlelkü Mefisztó. Csak bűnt és pusztulást lehel. A kauczió-rendszert iparunk ve- zetőterfiainak le kellene szerelni. Fel­állítani a uemes erények példáját: a kenyér, a szorgalmas, becsületes, tu- dásos embereké és csupán ezeké le­gyen, minden tekintet nélkül. Meg kell menteni gyilkosától az ipart, mely fejlődésének gonoszul. útját állja. Jaj de hát nagyon nehéz ez. Ne­meset, szépet, üdvösét cselekedni na­gyon nehéz. A gazságnak, szédelgés­nek, svindlinek gátat vetni emberfe­letti munka. Erre nem érnek rá a gondterhelt férfiak. A kauczió szisztémája eltörölhet- hetlen a főnöki spekulácziók táblájá­ról. Mert a pinczér is lehet gazem­ber. Alig van rá eset, de hát elvégre — lehet. Hát jó ! Hát legalább ezt a kaucziós szisz­témát helyezzük egészségesebb ala­pokra. Ne adjunk módot sem a gaz­dának, sem a pinczérnek életbevágó súlyos következményekre. Az ipari érdek kívánja meg. Tehát helyes megoldás az volna, hogy a kaucziók hatóságilag biztosít­tassanak. így spekulálnak most már egyes pinczérkörök is. Óvadék Letéti Pénztárt terveznek, ahol minden kaucziós al­kalmazottnak biztosítva lenne „bal­esetek “ ellen az óvadékja. Helyes nyomon járnak. Bárha beleszólna az állam és magára vál­lalná a fenhatóságot. Akárhogy lesz, egy bizonyos, hogy ezt a kérdést nagyon sürgős szükség megoldani. Siessenek vele mielőbb, mert iparunknak ez most a legfontosabb érdeke ! Felhívás! a budapesti pinczérek és kávés­segédek karához. T. Kartársak ! A Budapesti Pinczér Egylet ez évi rendes közgyűlésén hozott abbeli határozatából kifo­lyólag, hogy a létesítendő Országos Pinczér Egyesület mozgalmához csatlakozik, s annak vezérszerepét átveszi, s annak mielőbbi létesí­tését elősegíti. Van szerencsénk a t. kartárs urakat ez utón értesíteni, hogy ezen elhatározó lépést Egyesületünk megtette s az Országos Pinczér Egyesület létesítésére vonatkozó munkálatokat megindította. Tekintettel arra, hogy egy Országos Pin­czér Egyesület létesítése által úgy a szállodai, vendéglői, mint a kávéházi pinczérek jelenlegi rendszertelen helyzete alaposan reformálódik; de különösen a jelenlegi rendezetlen szakviszo­nyok, s ezzel szemben az elhelyezési ügy is teljes megoldást nyer. Továbbá a mai műveltségi fejlődéseknek megfelelően szakfoglalkozásunk fejlődése is más irányt fog követni, virágzóbbá, s anyagilag elő­nyösebbé, társadalmilag tekintélyesebbé fog fej­lődhetni. De mindezeket csak úgy érhetjük el, ha tömörülünk s csoportosulunk, egy oly egye­sület zászlaja alá, mint a Budapesti Pinczér Egylet, a mely az ő erkölcsi s tagjainak szám­beli súlyánál fogva legilletékesebb egy ily nagy­mérvű országos reformügynek keresztülvitelére, hogy igy a nyert számbeli súlyúnknál fogva érdekeinket hathatósabban előmozdíthassuk s az előttünk lévő akadályokat könnyen lekiizd- hessük, hogy igy aztán megalkothassuk azt az üdvös és nemes intézményt, a mely a magyar pinczérségnek egy egységes otthont, egy egy­séges menhelyet s minden néven nevezendő bajainkban támeszt fog nyújtani s mely mint egy védő bástya fog bennünket körül övezni, hogy megvédjen minket s előmozdítsa érdeke­inket. Most, midőn a magyar pinczérség létér­dekében kívánunk egy elhatározó lépést tenni, első sorban is hozzátok fordulunk igen tisztelt fővárosi kartársak, hogy csatlakozzatok s csopor­tosuljatok egyesületünk zászlója alá. Ezen egye­sületnek 66 évi fennállásában elég garanczia s elég erkölcsi erő rejlik arra nézve, hogy az össz- pinczérség létérdekében üdvös s nemes dolgokat mű­veljen s alkosson. Ne legyetek hozzá bizalmatla­nok s ne legyetek kishitűek s ne higyjetek an­nak a sok álprofétának a melyek nagy, de üres ígéretekkel tartanak benneteket; legyetek öntu­datosak s lássatok a magatok szemeivel s gon­dolkozzatok mint tisztességes és becsületes szak- foglalkozásu egyénekhez illő, válasszátok el a jót a rossztól, vonjatok párhuzamot a lehetőség és lehetetlenség között, győzzön meg bennete­ket mindig a jó és nemes eszmének az átala­kító ereje, de soha se az egyének üres frázi­sokkal telt beszédje. T. Kartársak ! Egyesületünknek sorompói leeresztve, minden tisztességes kartárs előtt nyitva áll, jöjjetek s s lépjetek be annak tag­jai sorába, hogy igy egyértelműen s egyönte­tűen működhessünk az összpinczérség jövő­jének érdekében. Alkossunk egy erkölcsileg erős, s számarányban hatalmas központi egye­sületet, a mely mindnyájunk otthona lészen. Fejlesszük a társulási szellemet és az ösz- szetartozandóság érzését, tanuljuk meg egymást tisztelni és becsülni s tanuljunk meg egyönte­tűen a mindnyájunk érdekében dolgozni. Mert csak úgy számíthatunk a nagy társadalomra s csak úgy vívhatunk ki magunknak tekintélyt, tiszteletet s megbecsülést, ha először mi egy­mást, mint kartársak megbecsüljük s tiszteljük s csak igy lehet munkánknak sikerdus eredmé­nye, a mindnyájunk érdekében. Üdvözlünk benneteket a Budapesti Pinczér Egylet s annak választmánya nevében : Kalmár Fábián Szüts Lajos titkár. elnök. Jegyzőkönyv Felvétetett a „Budapesti Pinczér Egylet“ választmá­nyának 1901. junius o-én délután Vad órakor megtartott rendes választmányi ülésén. Jelen voltak: Szüts Lajos elnök, Aczél Miksa, LippniJc József, Fabik Antal, Littman József, Tiefenböck János, Zsidarits Ödön, Payer Lajos, Gelmann András, Herkner Fe- rencz, Wutti Ágoston választmányi tagok és Kalmár Fábián, titkár. Elnök üdvözli az ily szép számban megjelent választmányi tag urakat és az ülést megnyitja. Következik a tárgysorozat első pontja, a jegyzőkönyv felolvasása. 1. Elnök elrendeli a múlt választmányi ülésen felvett jegyzőkönyvnek felolvasását, tévedésből kimaradt 2 pont, a melynek a mai ülési jegyzőkönyvbe való felvételét kéri. Aczél Miksa szintén erre vonatkozólag kivánt felszólalni s észrevételt tenni. Jegyzőkönyv felolvastatván, tudomásul vétetik, s annak hitelesítésére elnök Aczél Miksa és Lichtmann József urakat kéri fel. Következik elnöki jelentés: 2. Tisztelt Választmány! A múlt választmányi ülésünkből kifo­lyólag van szerencsém a t. Választmány­nak bejelenteni, hogy a kör-helyiség bérle­tére, azaz egy annak megfelelő helyiség felvételére adott megbízás értelmében, az e czélból kiküldött bizottsággal egyértelműen eljárva, egyleti körhelyiségül a Kerepesi- uton az „Otthon“ kávéház feletti nagy he- tyiséget találtuk legalkalmasabbnak s leg­megfelelőbbnek részünkre: amelyet ki is bérlettünk 8600 koronáért egymás után kö­vetkező 8 évre 1901. évi augusztus l-étől 1904. augusztus 1-éig. Egyben bejelentem, hogy a szerződés megkötésénél 360 korona felpénzt adtam. 3. Továbbá bejelentem, hogy az egy­leti tagok részére a tekepályát a József- utcza 9. szám alatti Marczinka József-féle vendéglőben bériettük ki az ez évi nyári idényre 150 korona haszonbér mellett; va­sár- és ünnepnapok kivételével mindennapi használatra. 4. Most, midőn az évnek csaknem felét elérve, s még mit sem tehettünk, vagy vé­gezhettünk egyleti ügyeinkben, kérem az igen tisztelt választmányt, hogy járuljon hozzá a következő javaslatomhoz: „Szólítsa fel egyesületünk körlevél és szaksajtó utján a budapesti pinczéri kart, általában a szál­lodai, vendéglői és kávés iparnál működő, vagyis alkalmazott szakpinczéreket, hogy egyesületünkbe, mint tagok minél számo­

Next

/
Thumbnails
Contents