Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-05-05 / 9. szám
Y Vendéglősök Lapja L900. május 5. (G)' Pinczérek Érdeke Mindnyájan egyért! „Pinczérek Lapja“ > Magyarok csak egymásban bízzatok! Hogy az osztrákoktól s a tőlük vezetett intézményektől mennyire kell óvakodnunk ; hogy a külföldre szakadt magyaroknak mily szükségük van a társulásra, kitűnik az alábbi, panaszos levélből. London 1900 április hó 4. A Vendéglősök Lapja tel:, szerkesztőségének Budapesten. A „magyar pinczérség és a Genfi club.“ Én, ki újság Írással nem szoktam foglalkozni, sem feltűnni nem szándékom, csupán hazafiui kötelességből nem mulasztom el a velem megtörténteket honfikartársaimnak figyelmeztetésül elmondani. A múlt évben Bpesten egy szállodában mint szobapinczér voltam alkalmazva. Egy napon véletlenül találkoztam egy kávéházban a bpesti genfi sectió főriporterjei- vel a kikről föltételeztem, hogy jártak a külföldön. Elmondottam nekik, hogy Londonba van szándékom utazni. Ok, tenné szetesen, készségesen adtak ajánlást a „londoni-genfi-cluh“-hoz, mélyen hallgatva a ..londoni magg. pinczér-kör“-yö>\. En, a külföldi viszonyokat nem ismervén, nem ismertem a „genfi club“ rejtett czélját sem, tehát hallgattam a nevezett „club“ riporterek szavára s utasításuk szerint cselekedtem. Igen is szerencsésen érkezve meg Londonba, a „genfi, club“-ban előmutattam Bpestről hozott ajánló levelemet mire rögtön fel is vettek a német sectió tagjává, mindjárt lefizettetvén velem 12 forint tagsági- és beiratási dijat. A „genfi club“ vendéglőse sem mulasztotta ei az alkalmat, mert sejtve, hogy van egy pár garasom, tárt karokkal fogadott fére-nyakra tractálta az ő pancsolt német ételeit és italait. Ez azonban csak hat hétig tartott igy, mig j utolsó krajczárom is el nem fogyott. Miután üzletet még mindég nem adtak, türelmetlenkedni kezdtem, majd kaptam magamat s szét nézegettem a városban, magyarok után kérdezősködve. Végre nagy nehezen ráakadtam a „Londoni-Magyar-Pinczér- Kör“-re. (A mikor beléptem a körbe, azt hittem, hogy valamelyik bpesti vendéglőben vagyok.) Bemutatván magam ott ülő honfikartársaimnak, elmondtam nekik, mily csúnyán megjártam a genfi clubbal. Honfitársaim előbb nagyot kaczagtak balekségemen, majd pedig a nélkül, hogy csak egy fillér hasznot is láttak volna tőlem, azonnal intézkedtek;, hogy megfelelő állásba jussak. Ezt harmadnapra mégis kaptam. Azóta mindig itthon vagyok hálás tagja vagyok a mi otthonunknak, a mi kis körünknek. ítélje meg a józan magyar pinczérség az én esetemből a „genfi club“ (a mely nemzetközinek vallja magát de csupán más nemzeteket gyűlölő és kifosztó germán atyafiakból áll.) és a „Londoni Magyar Pinczér Kör“ közti különbséget. Az enyémhez hasonló több esetet is tudnék elsorolni mint. szemtanú, de reményiem, hogy az én esetemből is megérti minden magyar pinczér, hogy mire jó a „genfi club“ s őrizkedni fog, nehogy annak a szipolyai közé kerüljön. Magyarok, a „Londoni magyar pinczér- kört“ keressétek és támogassátok! Mittl Ferencz. Pinczérek a kiállításról. Paris 1900 április 17. Páris városa díszt öltött. A megnyitás előestéjén minden ház kitűzte zászlóit, különösen a szállodák. Az összes Nemzetek színei képviselve vannak s gyéren a Magyar lobogó is látható. A magánházak nem valami nagy jóakaratot mutatnak, mert minden 3—4. házon látni egy lobogót. A középületek szép látványt nyújtanak. A kereskedővilág is kitesz magáért s este hihetetlen pazar fényű kivilágítással még felül múlja a középületeket is. Különösen Worth, a párisi nők szabója, csinosan díszítette föl a házát, bizonyságául világhírű Ízlésének. A párisi Boullevardon leli örömét, beteg, ha egy napig nem sétálhat azon, pláne most, lehetetlen rajtuk mozogni. Utczai énekesek „Montmarte“ dalokat énekelve, megakasztják a forgalmat. Ilyen a párisi. A kiállítás „Ólon“-ja egy vasút. Ez a vasút „platform“ módra árkádokon van, s a kiállítást futja körül egy folytán, oly módon, hogy minden perczbe fel vagy le lehet szállni. Az első platform lassan, a másik gyorsabban halad, úgy, hogy minden veszély nélkül lehet azon sétálni. Megszámlálhatatlan nép sétál e vasúton. A kellemes szórakozás rajta csak 50 cent. Az óriási távcső a kiállítás másik Vonzó ereje lesz. Ez először drága, másodszor pedig nem kíván minden ember a holdba nézni. Amerika vendéglője a legdiszes vendéglőnek ígérkezik. „Juval“ éttermei nagyon híresek, úgy, hogy a városban .Juval féle üzlet vagy 100 van. Leányok szolgálnak ki. Üdvözlet Kaszás Lajos urnák mint újonnan megválasztott elnöknek. A Pinczér Egylet megérdemli, hogy ily derék ember legyen az elnöke. Üdvözlet kartársaimnak. Almstéuer István. Paris 1900 április 20. Elutazásomkor megígértem önnek, hogy úgy magam, mint collegáim nevében a kiállítás illetőleg a magyar csárda megnyitásáról Írni fogok, hogy otthonlevő szaktársaim némileg megismerjék az itteni — Párisi — viszonyokat. Kissé hanyag voltam, mert ma már 20-ika, s a kiállítást már 14-ikén megnyitották; de én azért nem irtani, mert szerettem volna teljes képet adni a kiállításról szaktársaimnak; sajnos azonban még csak a kezdetről számolhatok be. Ha szaktársaim azt hiszik odahaza, hogy itt a mi fogalmunk szerinti „magyar csárda“ várja a földieket, úgy alaposan csalódnak, mert az egész csak annyiban különbözik a többi nemzetek vendéglőitől, hogy a berendezés némileg magyar stílusban készült, mert máskülönben inkább hasonlít egy Bachus Keller-hez, de nemcsak a miénk, hanem az összes nemzetek vendéglői is, mivelhogy az összes vendéglők a Seine partján saját nemzeti Pavillonjaik alatt vannak ; egyik oldalról elég szép kilátással a Seine, másik oldalról a virág s gyümölcs-kiállítás óriás üvegházaira, és Ös- Páiris-ra, mely mellesleg mondva, csak felé- nyi akkora, mint nálunk Ős-Budavár, s nem is nyújtja, legalább most gnég nem azt a szórakozást, mit nálunk Ős Buda a kiállítás idejében. A nagy franczia nép kedvéért 14-én mi is megnyitottuk a „magyar csárdát“, de mig az egyik sarokban többnyire az igazgatósághoz tartozó magyarok fogyasztották Juranovics pinczéje tartalmát Urbán és Fehér Toldi hires bandája mellett, addig a másik sarokban az asztalosok verdesték nagy zajjal a tulipánttal mázolt falakba a szegeket. A vendéglőst magát én még fiatal vagyok megbírálni, mert Juranovics Ferencz neve Magyarország legrégibb vendéglősei közt is az elsők közt foglal helyet, máskülönben a halak, azaz Halászlé királyának nevezik, de méltán is, mert az ő főzte után még a paprikához nem szokot franczia is megnyalja a száját. Mint üzletvezető, Hammer ur, otthon is jól ismert honfitársunk van alkalmazva, ki a külföld legelső üzleteiben s nagyobb kiállításaiban szerzett tapasztalataival a lehető legszebb mederben vezeti az üzletet. A magyar embernek bor után a gyomra az első, nem szabad tehát fürge konyhafőnökünkről sem megfeledkeznem, a ki ifj. Wrabetz ur, a Budapesten jól ismert vendéglős fia, a kinek a Nemzeti Casinó és Hungária Nagy-szálloda tanúskodik ügyessége és szakismerete felől. Talán az is fogja érdekelni szaktár- sinkat, hogy kik vagyunk kint s mily mód- ször szerint dolgozunk, tehát röviden ezt is leirom. Mi idáig tizenketten vagyunk, min- Chef-de-rang, felvéve, a mi nálunk körül- belől a fizető pinczérnek felel meg, mert mindegyik maga számol, de köteles min- denik egy Aide-1 azaz segédpinczért tartani és fizetni, kik lakást s teljes ellátást kapván, más jövedelemre nem refflektálhatnak. Magyarok, mint Chef-ek, a következők vannak a csárdában alkalmazva: Kass Gyula, Kovács Imre, Lousm János, Weinhappel János, Thomay András, Salamon József, Bhőm Lőrincz s végül szerény magam. A többi collega, kevés kivétellel,párisi és eg}7-két bécsi. Azt hiszem, evvel egyelőre leróttam kötelességem úgy szaktársaim, mint a „Vendéglősök lapja“ iránt, Ígérve, hogy a jövőre többet s részletesebben irok. Maradtam tek. szerkesztő urnák igaz hive: Czinczár Béla. Egy mindnyájunkért!
