Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-05-05 / 9. szám
4 Vendéglősök Lapja hallgatni; mert a viszonyok alapos ismerete, éles, helyes Ítélet, gyakori felfogás és emberszeretet jellemzik a gondolkodását. Most arról beszélt, hogy mily áldásos lenne, ha az elaggott pinczérek számára a nyugdíjintézet menedék-házat létesítene. 0 a maga részéről mindent el fog követni, hogy tervének megnyerje a nyugdíjintézetet. Karolja föl ezt az eszmét a minden szép, jó és igaz önzetlen pártolója, a sajtó is. Mily szép lesz, ha majd a nyugdíjas pinczéreknek évi járulékukból gondnélkül s oly olcsón élhetnek majd, hogy zsebpénzük is marad apró kedvteléseik kielégítésére. Elmondhatják majd, hogy életük nehéz munkájáért igazán nyugalmas, vidám öregségük a jutalom. Majd áttért az iparpártolási mozgalomra, a magyar iparnak külföldön való terjesztésére. Ebben a kérdésben is a legkomolyabb figyelemre való nézetei vannak. Az a véleménye, hogy a magyar ipar csak akkor fog felvirágzani, ha annak a külföldön is tért szorítanak. E végből azt látja szükségesnek, hogy a közvetítést maga az állam vállalja magára. Tartson állami megbízottakat, külföldi utazókat, a kik bemutatják ipari produktumainkat s azokra kötést csinálnak. Ez nekik minden bizonyDyal sikerülni fog, mert hát a magyar állam tekintélye mindenütt hatalmas ajánló-levél lesz számukra, olyan garancia, a minővel se 'miféle ipar- és kereskedelem sem rendelLv.ik. Az állam a közvetítésért az eladóit áruk után az érdekelt iparoktól bizonyos százalékot szedne ; tehát ebből az eljárásból a kincstárra közvetlen haszon is háram- lanék. Mindezt azért irtuk le, hogy lássák olvasóink, hogy Frangoisnál nemcsak gyönyörködni, hanem tanulni is lehet. Vegyenek példát róla a magyar iparosok ! Védjegy a* ásványvizekre. A legutóbbi időben ismételten felmerült az a kívánság, hogy az ásványvizekre az 1890. II. t.-czikkbe iktatott védjegytörvény 6. §-a alapján a védjegylajstromozási kényszer irassék elő. vagyis, hogy az említett vizek csak ily áruvédjegyekkel ellátva legyenek forgalomba hozhatók. Időszerűnek látszik tehát a budapesti kereskedelmi és iparkamarának Saxlehner András budapesti ásványvíz termelő és nagykereskedő czég folyamodványára e tárgyban a kereskedelmi miniszterhez felterjesztett jelentését ismertetni. A kamara véleménye szerint olyan intézkedésül, amelytől a hazai ásványvíz- kereskedés terén észlelt bajok gyökeres orvoslása remélhető, egyedül az 1890. évi II. törvény czikk 6-ik §-ában megjelölt áru-megjelölési és áruvédjegg- lajstromozási kényszer mutatkozik. — Az életbeléptetés módozatait illetőleg a következőket hozza javaslatba a kamara: Kimondandó volna, hogy a forgalomra szánt ásványvizeket tartalmazó üvegeket vagy korsókat a termelő ipartelepéről vagy raktárából való elszállításuk előtt törvényesen belajstromozott védjegygyei kell ellátni. Ennek a lajstromozott védjegynek egyik alkatrésze egy czimke kell, hogy legyen, amely az üveg- vágy korsó oldalfalára ragasztandó, további alkatrészei pedig a forrás tulajdonosának, esetleg bérlőjének, vagy pedig ezek helyett a forrásnak neve, — mindig a termelési hely megjelölésével kapcsolatban. E név és vele a termelési hely megnevezése a tartályok elzárására alkalmazott ónlemezekre rápréselendő és egyúttal a dugóba is beégetendő. — A védjegyoltalom tekintetében Magyarország és Ausztria közt fennálló közösségnél fogva a javaslatba hozott intézkedés Ausztriával egyetértőleg és a két állam területén egyidejűleg lesz életbeléptetendő. Hámedli Ferencz. — Képünkhöz. — Arad közönségének hazafisága és műveltsége méltóvá teszi e várost arra, hogy a nemzet Golgothájának az őre legyen. Örvendetes, hogy az aradi vendéglősök minden tekintetben tiszteletre méltó helyet foglalnak Arad intelligens népe között. Az aradiak derék vendéglős-karában senkit sem övez nagyobb tisztelet és szeretet, mint a derék Hámedli Ferenczet, a kire szívesen és becsüléssel gondol az ország minden vendéglőse, a ki szerencsés volt őt megismerhetni. Es ő ezt a megkülönböztető tiszteletet meg is érdemli. Megérdemli koránál, meg üzleti tisztességénél, meg szakavatottságánál, meg hazafiságáuál meg minden szépért és jóért való buzgóságánál fogva. Nemesért hevülő lelkét, a szép igaz szeretetét bizonyítja, hogy az országos dalár- szövetség választmányi tagja s az aradi dalegyletnek egyik oszlopa. Talpig magyar, igaz barát, jóságos szív, megérdemli, hogy őt országszerte megismerjék és tiszteljék kartársai. Magyar, ne hagyd magad ! Alig hangzott el nálunk, hogy pártoljuk a hazai ipart, már is ott lettünk, a hol voltunk: azaz nem pártoljuk a hazai ipart; ellenben az osztrákok sietve, s bizonyosan sikeresen, kontrát mondottak. Ugyanis az osztrák kormány törvényjavaslatot terjesztett a Reichsrath elé, mely, mint az osztrák lapok nyíltan bevallják, a magyar iparfejlesztési törekvések ellensúlyozása végett mutatkozik szükségesnek. Ugyanis a magyar ipartámogatási törvény megalkotását az osztrák kormány — úgymond — nem nézheti közönynyel, mert e törvény közvetetten következménye az lenne, hogy sok osztrák iparvállalat a kedvezmények által csalogat- tatva — Magyarországba helyezné át működési terét. A törvényjavaslat értelmében a kormány felhatalmazást nyer arra, hogy 1910-ig üzembehelyezendő uj iparvállalatoknak adó- és illetékkedvezményeket engedélyezhessen, ha ezen vállalatok Ausztriában még nem, vagy nem kellő mérvben létező oly iparágakat folytatnak, melyek gazdasági jelentőséggel bírnak. További feltétel az, hogy a kedvezményekben részesülő ipar- vállalatok a nyersanyagot és a berendezéseket belföldön tartoznak beszerezni. E feltételek mellett a kedvezményekre már létező vállalatok is igényt tarthatnak, ha üzemüket megfelelő uj üzletágra kiterjesztik. A kedvezmények a vállalat létesítésekor 1900 május 5. bélyeg- és illetékmentességből, a jövedelmi adónak s részben az épületadónak 12 évre elengedéséből állanak, ezen kívül részvény- társaságok uj részvények kibocsátása tekintetében hat évi illetékmentességet kapnak. Végül feljogosittatik a kormány arra is, hogy gyenge iparvállalatokat pénzsegélyben részesítsen, de ezek összegét esetről-esetre a Reichsrath állapítja meg — Vájjon a magyarokat ez az ellenmozgalom arra birja-e, hogy^ a hazai ipar pártolása ne csak puszta jelszó maradjon. Bár úgy lenne. Magyar, ne hagyd magad ! Párisi levél. Páris, 1900 április 23. Folyó hó 14-én a franczia köztársaság elnöke immár hivatalosan megnyitotta a párisi világkiállítást. Sajnos, nagyon is hangsúlyoznom kell, hogy hivatalosan, mert ez a fontos nap nélkülözött minden fényt, pompát és lelkesedést. Egy szobor leleplezés nagyobb lármával szokott itt megesni. De mindez nem von le semmit sem a kiállítás értékéből, mert magok a francziák sem akarták ezt a napot különös lármával megülni, mindenki tudja itt a Szajna partján, hogy az a nagy feladat, a melyet czélul tűztek ki, korántsincs befejezve, — inon Dieu ! talán még két hónap múlva- sem lesz kész, még sokkal nagyobb az a munka, a mi hátravan, semhogy „Te Deuin“-ot zenghetnének és áradozó lelkesedéssel hirdessék a világnak munkájok megkoronáztatásának ünnepét. Fő dolog az, hogy megtörtént; mindenki elégedetten veszi tudomásul s a kiállítás területén most kétszeres erőmeg- feszitéssel dolgoznak a befejezés munkála- t űn. Minden esetre helyesebb volt igyT, sem hogy elhalasztották volna a megnyitás napját, mert sokkal nagyobb reménynyel nézhetünk azután a közeli (?) befejezés elé. A megnyitás óta a kiállítást naponta százezer ember látogatja. Persze, ez a szám csekélynek tekinthető, mert ha elkészülnek a munkálatok, még sokkal nagyobb lesz a kiállítás közönsége. Az élet már is nagyon eleven itt, pedig a lagtöbb pavillonban irtózatos kaosza van az állásoknak, deszkázatoknak, létráknak, meszes és festékes ládáknak. Az állványokon még dolgoznak, köröskörül ezerszámra hever a leszegezett árus- iád i. v tgy éppen most bontogatják ki. Itt kibukkan a csomagból egy kis pin modell, ott egy gobelin, amott egy függőlámpa. A kicsomagolás elmaradhatatlan epizódjaként áll: egy hivatalnok savanyu ábrázattal, fejét vakarva — egy ketté tört hatalmas váza előtt. Ez is látványosság Ugyan, de nem valami gyönyörködtető, azért sietnek a francziák minden erejükből kikaszabolódni ebből az irtóztató káoszból. Minden munkáserejüket mozgósították, igy a katonákat vezényelték ki a kiállítást összeseperni. Szent meggyőződésem, ha nem derogálna Loubetnek, még ő is seprüt fogna, csakhogy mennél hamarább elkészülhessenek. A mi osztályunk, a magyar osztály, a mire ezek a sorok napvilágot látnak, már valószínűleg teljesen elkészül. A Szajna melletti önálló pavilonunkban, — a melyről múlt levelemben tettem már említést, — már vidám, magyaros hangulat uralkodik, a belső tárlat végleges berendezése nemsokára elkészül, kívül már régebben befejezr ték a munkálatokat. A pavilion földszinti vendéglőjében jó magyar konyha van és pompás czigányzene hangjait verik vissza a Szajna locsogó hullámai. Erre a vendéglőre közelebbi levelemben még vissza térek.
