Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-04-20 / 8. szám
4 Vendéglősök Lapja 1900. április 20. el lehettek anélkül, hogy a pénzhez nyúljanak. Pénzforgalom csak akkor volt, amikor a gazda a termést eladta, vagy amikor országos vásárra ment. Ma már örökösen az erszényünkön kell tartani a kezünket. Egy lépést sem tehetünk a nélkül, hogy költségbe ne kerülne. Nagyobbak az igények, nagyobbak a költségek, kiadások, a jövedelem pedig nem hogy gyarapodnék, hanem inkább csökken. Szomorú adatokat hozhatnék fel ezekre nézve, de ez fölösleges, mert hiszen mindenki tudja a maga tapasztalásából, a saját köréből, hogy nem úgy van, mint volt régen, nem az a csillag ragyog az égen. , Es ha ennek az állapotnak a kutfor- rását keressük, azt nem nehéz megtalálni. El is tudnám azt mondani mind, de akkor reggelre sem lennék készen. De minek is mondanánk el a bajoknak azon okait, a melyekről mi nem tehetünk. Maradjunk tehát annál, hogy bajaink azon okát vizsgáljuk. amelynek megszüntetésén közülünk valamennyien együtt és külön-külön közremunkálkodhatunk. Nagy hibánk, hogy nem becsüljük meg a magunkét, inkább az idegent pártoljuk. Hány esetet tudok, hogy a kecskeméti leány kelengyéjét (vagy amint mondani szokás: stafirungját) Budapesten vásárolják meg. Hiszen ha ott becsületes magyar iparostól szereznék be, az még nem a nagyobb baj lenne, mert ha a kecskeméti iparos károsodik is, mégis magyar iparos kezébe kerülne a pénz. Hanem az a nagy baj. hogy az ilyen bevásárlások olyan helyen történnek, ahol minden van, csak magyar iparos készitette portéka nincs. így ezután temérdek pénzünk vándorol ki idegenbe. E mellett még a legtöbbször arról győződik meg a vevő, hogy a portéka, a mit vásárolt, csak a szemnek tetszőén volt készitvo, de használatra nem alkalmas. Itt vannak Kecskeméten jóravaló derék kereskedőink, iparosaink, akik magas boltbért, városi községi adót fizetnek, s minden közügyben, jótékonyságban dicséretes példával, áldozatkészséggel járnak elől. Tiz, tizenöt év előtt álmodni sem mertünk arról, hogy Kecskeméten olyan dúsan berendezett üzletek legyenek, mint vannak, ahol a mi polgári háztartásunk számára mindent, de mindent, ami szemünknek, szánknak tetszik, megvásárolhatjuk. Jóleső örömmel nézem el sokszor, hogy a szomszéd városokból nap-nap után jönnek, különösen a nők, Kecskemétre és itt szerzik be szükségleteiket. A kecskeméti hölgyközönség egy része azonban ezzel nem éri be. — Nem elégszik meg azzal, ami itt található, hanem inkább várja, szívesen fogadja, támogatja a bécsi és más külföldi vigéczeket, akik sáska módjára lepik el városunkat. Ha az ember valamelyik kecskeméti szállóba bemegy, azonnal feltűnik a bagá- zsiák nagy sokasága, amely mind az ilyen utazóké. A Beretvás-szálló kapualjában néha olyan raktár van, aminővel egy-egy kisebb kereskedőt boldoggá lehetne tenni. Ezek a vigéczek elárasztják a várost, annak minden rendű-rangú népét. ígérnek fűt fát; de nincs eset, hogy mégis a megrendelő valamiben, akár az árban, akár a minőségben akár a mennyiségben ne csalatkozzék. A napokban voltam egy háznál, ahol épen ilyen utazó volt, e napon talán a hatodik. Az alku már megvolt, az összeg 4 frt 50 krra rúgott. A vigécz 1 frt 50 kr. előleget kért és kapott s megrendelési jegyet Íratott alá. Véletlenül ez a kezembe került s láttam, hogy a kötelezettség, ha utánvétellel kiváltják az árut, még sem 3 írtról, hanem 4 forint 50 krról szól. Tehát ! már az illetőt ezzel az 1 frt 50 krral is be akarták csapni. Meg vagyok arról győződve, hogy mikor a megrendelő a portékát megkapja — ha megkapja — akkor fogja belátni, hogy hely beli kereskedőnél olcsóbban, jobbat vásárolhatott volna. Igazán csodálatos dolog, hogy a mi eszes, gondolkozó népünk milyen hiszékeny az idegenekkel szemben. Erre is tudok egy jellemző esetet. Egy egyszerű kofaasszony, amikor a bíróság előtt volt, a saját vallomásáról fölvett jegyzőkönyvet nem akarta aláírni, mert attól tartott, hogy a bíró őt becsapja. Ehhez az asszonyhoz jött el egy vigécz, akit azelőtt sohasem látott, akit sohasem fog látni. Ez a férfiú a sorsjegyekben utazott. Nem is sorsjegyekben, hanem ezt csak ürügyül használta fel a csalásra. A szegény napról-napra élősködő asz- szonyra reábeszélt egy sorsjegyet s kierőszakolt tőle 27 forintot; ennyit is csak azért mert több nem volt a háznál, A vigécz ur elpárolgott a pénzzel s a szegény asz- szony, amidőn, a húzás eredményét megtudandó, bemegy a sorsjegyével egy kecskeméti becsületes emberhez, akkor sül ki, hogy nem is sorsjegy, amit ennek a képében vett, hanem csak olyan czifra hirdetés, amelylyel a sorsjegyek kelendőségét akarják előmozdítani. Ütheti bottal a nyomát annak a vigjácznek, akinek hitt, az az asz- szony, aki Ő felsége által kinevezett bíróban kételkedett. Nagyon sok utja-módja van annak, hogy bajainkon segítsünk, de ezeket nem lehet még csak elősorolni sem egy felolvasás szűk keretében. De különben is régi, igaz közmondás az, hogy aki sokat markol, keveset szőrit. Én tehát nem is akarom hosszabbra nyújtani böjti prédikácziómat, csak azt kötöm szivére minden jelenlevőnek, hogy kegyeskedjék megfogadni azt az őszinte, önzetlen tanácsomat, amelyet ebbe a néhány szóba foglalok össze : Ne vásároljanak semmit utazó vigéczek- töl, mert abból okvetlen káruk lesz. Vásároljanak helybeli iparosoknál, kereskedőknél s mindenütt kérjék, követeljék, hogy magyar ipartermékkel szolgálják ki. Mint ahogy a mindennapi imádság, úgy legyen szemünk előtt a magyar s főleg a helyi ipar és kereskedelem pártolása. Nem egyes osztályok érdeke ez, hanem az egész nemzeté. Mert ha az iparos, a kereskedő boldogul, akkor van pénze a gazdának is és viszont; sehol sem érvényesül annyira, mint itt, annak a közmondásnak tisztességes tanulsága, hogy kéz kezet mos. Végezek. Ha igénytelen fecsegésem csak egy-két nyájas hallgatómat is meggyőzte arról, hogy az én tanácsom helyes s azt megszívleli és követi, akkor czélomat értem. Lassan, de biztosan haladunk igy annak az eléréséhez, hogy megszabaduljunk a külföld közgazdasági rabigájától s önálló gazdasága legyen a magyarnak. Ha egyetértünk, ha mindnyájan gondolkozunk és cselekszünk: bizony-bizony megérhetjük, hogy a világ irigykedve mondhatja el ismét rólunk, hogy — Magyar- ország tejjel-mézzel folyó Kánaán ! KÜLÖNFÉLÉK. Magyar asztaltársaságok. Kőbányán az elmúlt héten két uj asztaltársaság alakult. Az egyik a Sohr-féle szállodában levő Ölvedy János barátunk vendéglőjében „Felekezeti különbség nélküli asztaltársaságé czimmel az ottani előkelő polgárság támogatása mellett fog virágozni, mig a másik ! ugyancsak Ölvedy János ur saját házában levő, Miauit Lajos vezetése alatt álló vendéglőjében a „Magyar szó fejlesztő asztal- társaság“ czimmel Grubert István m. kir. pénzügyi alkalmazott kezdeményezése és fáradtságot nem ismerő tevéken}7sége mellett alakult meg. Grubert István lelkes felhívást intézett a kőbányai polgársághoz, mely felhívást az ottani előkelő polgárság megszívlelvén már is számosán, iratkoztak be az asztaltársaság tagjai közé. Mindkét asztal- társaságnak szerencsét és boldogulást kívánunk ! Uj vendéglő. Noficzer Károly fővárosi előkelő vendéglős szaktársunk a Hajtsár- ut 178. ,szám alatt Erzsébet királyné-ut mellett díszesen berendezett vendéglőt nyit meg május 6 ikán Noficzer barátunk neve elég biztosíték arra, hogy a nagyközönség őt minden tekintetben támogassa. Sok szerencsét kívánunk uj vállalatához! Hymen. Pressler Gizella kisasszonyt, Pressler Samu újpesti vendéglős szaktársunk bájos szép leányát eljegyezte Mayer Tivadar ur, a kassa-oderbergi vasút mérnöke. A tiszta szerelemből kötendő frig37en legyen Isten áldása! Halálozások. Neubauer János fővárosi vendéglős életének 63-ik évében jobblétre szenderült. Temetése az evang. egyház szertartásai szerint nagy részvét mellett ment végbe. — Ifj. Kauschitz Antal, Kauschitz Antal fővárosi vendéglős szaktársunk fia életének 24 ik évében elhunyt. Temetése a róm. kath. egyház szertartásai szerint a család számos ismerőse és jóbarátainak részvéte mellett ment végbe. Béke poraikra ! — Rorkiálliíás Flórenczben. Folj'ó évi április 20-tól 30-ig borkóstolóval kapcsolatos borkiállítást rendeznek Flórencz- ben, melynek czélja egyrészt az érdeklő- dőknak a toskanai borokat bemutatni, másrészt a termelőket a kereskedőkkel és fogyasztókkal közvetlen érintkezésbe hozni. A kiállításon nemcsak a toskanai, hanem Olaszország majdnem összes vidékeinek borai fognak szerepelni, úgy, hogy a vevők könnyen találhatnak kedvökre való bort. A rendezőség gondoskodni fog arról, hogy a kiállítandó borok ára, valamint a rendelkezésre álló mennyiség az érdeklődők tudomására hozazsék. — A mészárosok és hentesek jégr- gryárát, a Danubius-gyár 600 mmázsa jég gyárfására üzemképessé tette. A Danubius-gyár a saját költségén rendez próbát, bogy a gyár üzemképességét bebizonyítsa. — Az olasz borok ellen. Az olasz borok kedvezményes vámtétele ellen nem csak a magyar, hanem az osztrák bortermelők is mozgalmat indítottak. — A pénzbüntetés. A vendéglősöket, a kiket a törvények bonyolultságánál fogva, annyiszor sújtanak birsággal, pénz- büntetéssel, érdekli a következő jelentés: A pénzbüntetés iparkiliágási ügyekben méltánylást érdemlő körülmények közötl részletekben is lefizethdtő a keresk. miniszter 1900. febr. 13-án 99471 99 sz. a. hozott határozata szerint. — A néniét bortörvény revíziója. Mintegy 20 német kereskedelmi kamara tanácskozott Mainzbán az uj német bortörvény-tervezet fölött. E tanácskozás folyamán a következő javaslatban állapodtak meg: Az 1892-iki bortörvény érvényben maradjon, csupán a 4. §-a változtassák meg olyanformán, hogy kifejezésre juttandó, miszerint bort tilos előállítani: 1. részben, vagy teljesen kipréselt bogyókból czukros viz feltöltése, 2. czukros víznek borerjesztőkre való feltöltése által. 3. mazsolaszőlők, 4. savak, savtartalmu anyagok, buketanyagok, vagy esseucziák és 5. gummi és egyéb oly anyagok felhasználásával, melyek által a | vonatanyagtartalmat gyarapítják.
