Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-04-05 / 7. szám
1900. április 5. Vendéglősök Lapja i ^Pinczérek Érdekei Mindnyájan egyért! „Pinczérek Lapja“ Egy mindnyájunkért! Apróságok. A pénz ma már nagy befolyást és igen sok előnyt biztosit azok számára, akik azzal rendelkeznek. Manapság már az egyik legnagyobb hatalom a pénz. Azután futkos minden ember s abból igyekszik mindenki minél többet szezezni. Mi pinczérek is arra törekszünk, hogy minél több pénzre tehessünk szert. Mert ma már főpinczeri állást kapni kevés pénzzel — ha mindjárt tetőtől talpig szak-, becsületes és jellemes egyén is az illető — nagyon nehéz. És tagadhatatlan, hogy amely pinczér- nek pénze van, annak ma van szakképzettsége (?), — tekintélye és becsülete is, — különösen az ügynökök előtt. Ellenben ha szegény, — ha mindjárt páratlan szakképzettségű és a megtestesült becsületesség is, ha csak nem veti magát az „uzsorások“ karjai közé, — a mostani viszonyok közt nehezen vergődhetik zöld ágra. No de, vigasztalódjunk, hogy ahova a szakképzettség behatolni nem képes, oda könnyedén besétálhat egy aranynyal megterhelt . . . ? — is. * Manapság már nem arról van szó, hogy lehessen kevesebbel megelégedni, hanem hogy lehessen az Ízlést és a vágyakat izgatni. Külszín ma már minden, a mit csak látunk, az építkezésektől kezdve a ruházatig. A külsőségek, czifraságok, mesterkélt feltünhetési erőlködések korszakában élünk, aminek legelvitathatlanabb bizonyítéka az, hogy kávéházaink ma már egymást túlszárnyalják a hóbortosán czifra „szeczesz- sziós“ berendezésekkel. Hiszen ma már annyira vagyunk, hogy* egy kávéháznak a „czifrasága“ annyiba, vagy talán még többe kerül, mint az épület maga. Igaz, hogy szépnek szép, czifrá- nak is czifra; — de vájjon a főnökök, vagy egyéb életbevágó czélok, és a pinczérek, akiknek alkalmazkodniok kell az öltözködéssel a hóbortos czifra, „szeczessziós“ berendezésekhez, nem sinylik-e meg ? — Én úgy hiszem, hogy a legtöbben igen ! No de nem is az a kérdés, hogy mit és helyesen tettünk-e eddig, hanem hogy igy tegyünk-e ezután is? Hogy hódoljunk e a külföldi észficzamodásnak, mikor talán- talán belátjuk, hogy annál jobbat és czél- szerübbet is lehet művelni. — Szerintem egészséges, ízléses egyszerűségben magasz- tosabbat, czélszerübbet és méltányossabbat produkálhatunk, műit a hóbortos „szecesz- sziós“ kapkodással. — íme tehát egy téma, amely megérdemli, hogy olykor-olykor foglalkozzunk vele! * A reformeszmék nagy harczában sok szaktárs minden kérdést a maga érdekének szempontjából Ítél meg. Történhetik körülötte bármi, ha az ő érdekeit nem érinti, türelemmel, nézi a legnemtelenebb dolgokat is; az ilyen magatartás növeli, szaporítja és teszi vakmerővé, helyeszközlésünk vezetőinek, — az ügynököknek — nagy seregét. Már pedig nekünk pinczéreknek, minden uton-módon igyekeznünk kell arra, hogy az ügynökökkel üzleti érintkezésbe ne kerüljünk, egyesek túlkapásait pedig lehetőleg meg kell fékeznünk. Mert a veszedelmes rendszer, amelyet ők képviselnek, — sokszor erkölcs-biró szerepre vállalkozik, hogy a maga erkölcstelenségét elfedhesse és eltitkolja, ellenben a vele összeköttetésben levő egyének becsületét pellengérre állítsa, anyagilag pedig a legtöbb esetben a tönk szélére juttassa. — Valóban folt e káros rendszer a pinczérek életén. Szerintem törekednie kell minden szaktáisnak arra, hogy e káros rendszer, — mely úgy anyagi, mint erkölcsi betegségünknek melegágya — minél előbb megsemmisüljön. * Nem tartom magamat csalhatatlannak, valamint hog}7 nem is utazom soha mások elismeréséért sem; de mivelhogy olykorolykor iródeák-észszel is okoskodom, sokat gondolkozom olyasmik felett is, amiket talán mások nem tartanak érdemesnek a fejtörésre. Tóth Kálmán. — A budapesti pinezéregylet Lukács sasköri vendéglőjének trikolorral pompásan díszített termében 30-án éjjel 1 órakor tartotta rendes évi közgyűlését. A tagok határozatképes száma konstatál- tatván, Kaszás Lajos lelkes, sűrű éljenzés-' sei fogadott beszéddel nyitotta meg a gyűlést s bejelentette lemondását. A közgyűlés erre egyhangúlag ismét őt kiáltotta elnökké, Kaszás azonban háromszor ismételte lemondását, — ámde mindannyiszor őt kiáltotta elnökké. Erre Kaszás névszerinti szavazást kért maga ellen is s mikor a tagok — 2 kivételével — megint mellette foglaltak állást, zajos éljenzés között fogadta el a megtiszteltetést. A szavazásnak a tisztikara és a választmányra vonatkozó eredményét a legközelebbi gyűlésen hirdetik ki. Megemlítjük, hogy az elmúlt évben a tagok száma 451 volt, 34-gyel kevesebb, mint 1898-ban. Az összes bevétel 10137 kor. 66 fill, volt, az összes kiadás 19700 kor. 45 fill, volt, a melyből 10.000 korona a nyugdij-egyesü- letnek átengedett összegre esik. Ezek az adatok mindennél szebben bizonyítják az egyesület virágzását és tevékenységét. Tanulmány. Páris, 1900. Márczius 26. Nehéz szívvel hagytam oda drága hazámat, de azért erős bennem az akarat, hogy továbbra is hü polgára maradjak. Igaz, hogy nem messze vagyunk egymástól, de ha vesszük, mégis távol. Hatalmas egy város ez a Páris, — láttam álmomban nem egyszer — boullevardok, a szép párisi nők, a nagy kocsiforgalom, ember ember hátán tolong, sok látnivaló, csupa újdonság a szemnek, pikantéria a netovábbig. S ha az egészet jól szemügyre vesszük, nem más, mint egy nagy állandó vásár. A rikkancsok üvöltve kiabálnak, minden szinház s mulatóhely előtt szónokolnak, „tessék besétálni!“ S az ilyen helyeknek se szeri se száma. Itt látszik meg, hogy mi a „szabadság.“ Minden ember a maga kedve és érdeke szerint mozog. Láttam rendes vendéglőmben, a hová járok, hogy a munkás a gazdája mellett eszik. A munkást a mostani időben nagyon megbecsülik, bérük naponkint 20 franktól felfelé megy, s örvendnek, hogy ilyen bér mellett megmaradnak. Ha a rendes munkaidőn túl dolgoztatja őket a munkaadó, úgy óránként 3 frankot kell nekik fizetni. Különben örvendve meséli mindegyik franczia, hogy vagy ő, vagy az apja vívta ki ezt a boldog „szabadságot.“ Szinte csodálatos, mily kitartók, lelkesek a köztársaság iránt, pedig arra is büszkék, hogy a császárok császárja mégis csak Napoleon volt, aki a franczia nép dicsőségét és nagyságát megállapította. Egy hete, hogy Párisban vagyok. Igaz, hogy nem sok, de ép elég idő arra, hogy mindent megnézhessen az ember. Kellemetlen idő jár, naponta hó és eső, egészben csak két szép napom volt eddig. É rossz időjárás nagy hátrányára van a kiállításnak is. Megszámlálhatlan munkáskezek méhek szorgalmával ügyeskednek; hisz április 14-én délelőtt van a hivatalos megnyitás, tehát 20 nap múlva. Szinte hihetetlen, hogy kész legyen. A főkapu és a mellékkapuk készek, de se kerítés, se parkírozás, ezeknek hire sincs, mégis bizonyosra veszik, hogy a határnapra kész lesz. Hatalmasan áll a magyarok pavillonja: Hunyad vára a Szajna partján, a hol a magyar vendéglő is el van helyezve, ékesen lobog a nemzeti zászlónk a magas tornyon, az olasz, amerikai és a spanyol mellett. Szinte örvendtem, hogy Ausztria pavillonja egészen távol áll a mienktől. Dicséret illeti, a magyar bizottságot, a ki e müvet létrehozta. Örömmel jöhet minden magyar Párisba, mert hazánk méltón, dicsőségesen és ügyesen van képviselve. A siker biztos. A kiállítás megtekintésétől ne tartson vissza senkit a drágaságtól való félelem. Jelenleg annyi kiadó lakás van, hogy a sok szálloda üres. Minden házon látható A’Lonor, kiadó-szobák. Az élet sem drága: leves vagy Hors-doeuvre, 2 hús étel főzelékkel vagy salátával, 1 dessert, 1 sajt, 4/io bor vörös vagy fehér, sör, lidre-kenyér, dinér pedig ugyanaz. Ki-ki az étlap szerint válogathat, a mi Ízlése szerint való. Csak egy drága, a szivar és a dohány s e mellett rossz. Égy skatulya gyufa 5 cent, pedig ez is jobb lehetne. .Majd a kiállítás megnyitása után többet. Üdvözlet kartársaimnak. Almsteur István. Ha te .. . Költemények. Irta : Tardy Gábor. Ha te, megígérnéd nekem Kis leánykám hűséged, Hogy enyém légy; e világon Mindent megtennék érted. Üldözne a sors bár hova, Szivemben hordanálak; És szivemből, nincsen oly kincs Miért én ki adnálak.
