Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-12-05 / 23. szám
2 Az országos szövetség. A szatócsok országszerte talpra állottak s javukra megváltoztatták a pálinkamérés korlátozására kiadott miniszteri rendeletet; sikert érnek el a butikosok, bizonyosan kivívják maguknak a szikviz-mérés és a tliea- árusitás jogát, valamint a csemegekereskedők is elérték, hogy vasárnap is árusíthassanak. A napokban meg azt olvastuk, hogy a pékek fenyegették meg a kormányt, hogy hétfőn nem adnak friss süteményt, ha őket a vasárnapi munkában korlátozzák. íme, az összetartás ereje hatalma. A társadalom minden osztálya, felismeri közérdekét,, a mellett tud összetartani és mer cselekedni, csak a vendéglősök nem. Ipartársulataink közgyűléseire kötéllel kell vonszolni a gyér számú tagokat, kongresszusaink pedig arról voltak híresek, hogy azokon az ország vendéglőseinek fél százaléka is alig jelent meg. így hát nem csoda, ha szavunknak nincs súlya, érdekeinknek nincs értéke. Bizony-bizony, ha magunk nem törődünk önmagunkkal, máski törődnék velünk. Szánalom, tehetetlenségünkön, szégyenletes elmaradottságunkon való szánalom bírhatta rá az „Országos Iparegyesület“-et, hogy szavát emelte mellettünk, helyettünk, a kik önmagunkért szólni, vállvetetten csele-’ kedni gyávák és tehetetlenek vagyunk. Ennek a megalázó és vészhozó állapotnak akar véget vetni a „Vendéglősök Országos Szövetsége“. Az országos szövetség czélja az, hogy fejleszsze, terjeszsze a testületi szellemet s a kiben ez megvan, vagy a kiben ezt fel tudja költeni, azt zászlaja alatt egyetértő munkára szervezze közös, nagy érdekeinkért. Az országos szövetség nem afféle parádés, czim-biztositó intézmény lesz, hanem komoly, kitartó munkákra kész szaktársaink hadserege. Az országos szövetség azt czé- lozza, hogy a vendéglős sehol se érezze magát elhagyottnak, hanem mindenütt háta mögött tudja, tapasztalja azt a segítő hatalmat, melyet az országos szövetség tekintélye fog képezni úgy a társadalom, mint a hatóságok szemeiben. Mostanig a vendéglősök, minthogy a legtöbb helyütt ipartársulatuk sincs, valóságoskapczarongy ai a hatalmukkal visszaélő hivatalos közegek kényének. Mostanig az ipartársulatok is alig biztosítanak védelmet, mert egyrészt elszigeteltségükben gyöngék s működésűkben iránytalanul tévelyegnek. Milyen máskép lesz ez, ha megalakul az országos szövetség! Az egyedül álló vendéglős, bármily messze vidéken legyen is, ha jogaiban sértik, ha méltatlanul zakc Vendéglősök Lapja látják, nem magára hagyottan küz- ködik a sérelmek és méltatlanságok ellen, mellette, helyette síkra fog szállani az országos szövetség a maga tekintélyével s a törvények és az igazság erejével. Az ipartársulatok is erős támaszt találnak a szövetségben s e mellett bölcs vezetőt, a ki egyöntetűn és a legsikeresebb módon irányítja munkálkodásukat. Az országos szövetséggel tehát megszűnik közöttünk a fejetlenség, a széthúzás. Ez lesz a szövetség politikai és társadalmi haszna. Lesz még a szövetségnek egyéb haszna is, az előbbinél fontosabb, iparunkra sürgősebb. Ez a haszon anyagi, vagyis gazdasági. A szövetség a vele szolidaritásba lépő ipartársulatokkal összegyűjti az iparunkra vonatkozó közgazdasági adatokat s ezeknek az alapján kijelöli s kezdeményezni fogja azokat a teendőket, a melyekkel magunkat válságos, már-már pusztulással fenyegető anyagi helyzetünkből kiragadhatjuk. Ilyen teendőként áll előttünk, hogy szaktársainknak szövetkezeti utón pénzhitelt biztosítsunk s ugyancsak szövetkezeti utón üzletünk fő anyagainak, minő különösen a bor, jó qualitásban való olcsó beszerzéséről gondoskodjunk. Mindezt csakis az országos szövetség segítségével érhetjük el, valamint azokat a további intézményeket, a miknek az eszméjét a kor szüksége s a haladás szelleme talán csak ezután szüli meg. Az elmondottakból kitűnik, hogy, ha az országos szövetség megizmosodik, a vendéglősök egyrészt megszabadulnak a magukra-hagyottság, a védtelenség átkától; másrészt kiragadtatnak mostani, szegyenteljes állapotukból, a mikor legvitálisabb érdekeik mellett sem tudnak összetartani és cselekedni. Az országos szövetség mentheti meg őket az anyagi tönktől, a borpancsolók uzsorájától, mely nemcsak anyagi, hanem erkölcsi hitelüket is elrabolja. Nem volna teljes az országos szövetségről rajzolt képünk, ha meg nem emlitenök, hogy az országos szövetség egyszersmind őre is lesz iparunk tisztességének. Az olyan kalózokat, a kik elvetve minden erkölcsi tekintetet, piszkos, az egyéni becsülettel s az ipari tisztességgel össze nem egyeztethető eszközökkel jönnek közénk pénzt harácsolni, az országos szövetség majd megbélyegzi s igy lehetetlenné teszi iparunk terén, úgy, hogy lassan-lassan kipusztul az iparunkat csúfító és károsító dudva és a gaz. Azt hisszük, hogy az előadottakból minden olvasónk belátja az or1900. deczember 5. | szágos szövetség hasznát s mindent el fog követni, hogy országos szövetségünk mielőbb megizmosodjék s teljes erővel kezdhesse meg áldásos működését. A gondolkozó, iparunkat szerető vendéglősökhöz szólunk s kérjük őket, hogy lépjenek az országos szövetség tagjai közé s erre többi szaktársaikat is buzdítsák. Mindnyájan egyért, egy mindnyájunkért! ez a jelszó, vendéglősök, sorakozzatok! Az Országos Magyar Vcmlégiős- Szövelség központi igazgatósága az alábbi körlevelet intézte a hazai vendéglősökhöz: Igen tisztelt SzaMárs Ur! Az „Országos szövetség“ az Aradon, f. év. szeptember hó 12-én tartott kongresszuson meg* 1 alakulván, felhatalmazta a végrehajtó-bizottságot' hogy a szövetség intézőit megválaszsza. , A végrehajtó-bizottság, a nyert felhatalmazás alapján, Budapesten, folyó évi október hó 25-én tartotta választó gyűlését, melynek lefolyásáról és eredményerői van szerencsénk a-,, alatt mellékelt jegyzőkönyvben számot adni. Teljes bizalommal fordulunk t. Szaktárs úrhoz azzal a kéréssel, hogy az egyhangú választás által, tehát közakarattal önre ruházott tisztséget, — szeretett iparunk és édes mindnyájunk javára — okvetet,lenül elfogadni méltóztassék, nehogy a sok évi remény és kétség között váltakozó törekvés árán végre megvalósuláshoz jutott „Országos szövetség“ — nem remélt közöny miatt — már feladatának kezdetén akadályokra találjon. Az „Országos szövetség“ az alapszabályokban meghatározott nehéz feladatának — mely leginkább a vendégiösipar szakszerű fejlesztésére és ezáltal válságos helyzetűnk javítására irányul — csak akkor• felelhet meg sikerrel, ha szaktársaink, felismerve a szövetkezésben rejlő erő hatását, kivétel nélkül, az Országos szövetség szolgálatába állanak. Abban a megnyugtató feltevésben bizakodva, hogy t. ISzaktárs ur a vendéglős-ipar érdekében síkra szál]ani mindenkor kész, teljes tisztelettel felkérjük : hogy igenlő nyilatkozatát az alap szabályszerű igazolványok megküldhetése czéljából — jelenkor- levelűnk vételétől számított 8 napon belül — az j ..Országos Magyar Vendéglős-Szövetség központi igaz- I gatósága“ czimére (Bpest. IV., Irányi Dániel-u. 27.) beküldeni. A közügy iránti kötelességszerü előbbi válI lalkozásából kifolyólag egyúttal a szövetség kötelékébe való belépését igazoló • . alatt mellékelt nyilatkozatot kiállítani és az aradi kongresszus határozatához képest az egy évi (8 korona) tagsági | dijat Mehring er Rezső szövetségi pénztárnok urnák (Budapest, VIII. kerület, Magdolna-utcza 10. szám) előre leíizetni, vagy posta utján, nyilatkozatának beküldésével egyidejűleg megküldeni; végül a •///. alatt mellékelt nyilatkozat segítségével szaktársainkat a szövetség kötelékébe tobor- zani szíveskedjék. A szövetségbe való felvételre jelentkező t. Szaktársainknak az egy évi tagsági dij lefizetése után megküldjük a megfelelő nyugtatványt és a tagsági igazolványt; azonkívül — kinyomatás után — az alapszabályok egy példányát. A szövetség fennállása, jövőjének biztosítása tekintetében minden reményünket saját ügybuzgalmunkba, do még inkább t. Szaktársaink lelkes csatlakozásába, éber érdeklődésébe helyezve, — vagyunk Budapesten, 1900. október 25-én hazafias üdvözlettel: az Orsz. Magyar Vendéglős-Szövetség közp. igazgatósága nevében: G un del János, elnök. Egy helyszerzö visszaélései. AKolozsvártt megjelenő ,,Erdélyi Friss Újság“ november 19. és 22-iki számait küldötte meg nekünk több ottani szaktársunk azzal a kéréssel, hogy „A cselédszerzés Kolozsvárit“ czimü közleményeket reprodukáljuk az említett lapból. Minthogy a helyközvetités rendezése még mindig lebegő kérdés; minthogy a
