Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-11-20 / 22. szám
4 Vendéglősök Lapja 1900. november 20. A fogyasztási pót adó ellen. A pénzzavarban szenvedő városok és községek, a melyek az egyenes adók pótadóját már nem merik emelni, mert ezeknek a pótléka már majdnem megüti magát az adót, a pénzszerzésnek azt a nem jövedelmezőt- len módját eszelték ki, hogy mint többször jeleztük, a fogyasztási adó után is pótlékot szednek. A polgárságnak ez az újabb meg- sarczolása fenyegeti a termelőket, kereskedőket és iparosokat s a szegény néposztály megélhetését nehezíti meg. Nagy megütközést és fölháborodást is keltett ez az uj pótlék, úgy, bogy a városi vagy községi fogyasztási adópótlék ellen egyre nagyobb dimenziókat öltenek az általános mozgalmak. Legújabban az újpesti ;,kereskedők és szatócsok ipartársulata“ bocsájtott ki meghívót, egybehiván tagjait folyó hó 12-ére, hogy a behozott községi fogyasztási adópótlék ellen demonstráljon és annak törlése végett a szükséges lépéseket megtegye. De nemcsak hazánkban, hanem a külföldön is visszahatást keltett ez a veszedelmes megadóztatás, így Francziaországban is, a hol az idei kiváló bortermés az asztali borárak hirtelen és jelentékeny esését idézte elő, úgy, hogy az uj bor napi ára alig fele a tavalyinak. Ez különösen a délfranczia tömeg-bortermeléssel foglalkozó szőlősgazdákat érinti igen súlyosan s azért minden lehetőt elkövetnek, hogy a normális árak helyrezökkenése mielőbb bekövetkezzék. Legutóbb (október 28-án) Carcassone-ban tartottak a délvidéki bortermelők óriási részvétele mellett gyűlést, melyben a következő javaslatokat — mint czélhoz vezetőket — fogadták el: .a városi borfogyasztási adók megszüntetésére hozott törvény feltétlenül lépjen életbe 1901. január 1-töl kezdve, szintúgy hozassák egy törvény, mely hygienikus italok állami adóját leszállítsa, a ezukor és glucose adó kedvezménye szűnjön meg, a vasúti szállítási tarifák enyhitessenek a borra, a hordók pedig ingyen szállíttassanak, végül a borhamisítási törvéng a legszigorúbban hajtassák végre. Október 29-én a gironde-i szőlőbirtokosok szintén gyűlést tartottak Bordeaux-ban, melyen elhatározták, hogy hasonló értelemben Írnak fel a képviselőházhoz és kívánságaik sürgős teljesítését kérik. — A vendéglősöknek is síkra kellene szállani, hogy a kormány addig is, a mig a franczia termelőkével azonos kívánalmainkat teljesiti, legalább a fogyasztási adóra vetett községi pótlék szedését tiltsa el. Oszlopaink. Az iparegyesület nagy jelentőségű ak- cziója elmélkedésre kényszerít s a múlt emlékeit idézi lelkűnkbe. Az iparegyesület ülésén két szószólónk volt: Glück Frigyes, Gundel János. Ipartársulat, nyugdíjintézet, szakoktatás, kongressus, országos szövetség, bárhol történik is valami, a ki tesz, beszél, mindenütt Gundel, Glück, Stadler s újabban Bokros. Lehettek és lesznek is az övékétől eltérő nézeteink, sokan talán sok tekijitet- ben máskép cselekednének, egyet azonban mindenkinek el kell -ismernie s ez az, hogy gáncsoskodók elegen vannak közöttünk, de a ki helyettük tettre kész, olyan nincs. Emlékezem mozgalmaink, testületi életünk kezdeteire 1 16—17 éve annak. Budapesten a nemeslelkü Walter, vidéken a derék Vass, ők buzogtak iparunkért. Már mindkettő a sírban pihen s talán ma mélységes csönd, teljes tétlenség és fejetlenség van köztünk, ha a kidültek mellett már akkor is ott nem állott volna Gundel, Glück és Stadler. Még akkor ifjúi erőtől duzzadó, fekete fürtű férfiak voltak, ma már őszbe borult fejjel haladnak a megkezdett utón. Ám a régi tűz nem lohadt bennük, nem ernyedt a buzgóságuk s közögyeink, iparunk szeretete. Igen, ők ma is buzognak, beszélnek és cselekesznek a közjóért; mert iparunkat nemcsak kenyér-adónak, hanem tiszteség- adónak is tekintik, Fájdalom, szaktársaink között kevesen lehetnek ily ideális felfogásnak, azért nyílnak meg oly nehezen a zsebek, ha a közjóért való áldozatról van szó s azért húzódik vissza mindenki, a mikor arra szólítják föl, hogy vegye hát más valaki át a vezérbotot. Sem időt, sem fáradságot, sem pénzt nem akarnak szentelni a köz javára, úgy, hogy igaza van Bokros barátunknak, hogy mai napság még kötéllel sem lghetne régi vezéreink helyére újakat fogni. Szent igaz, hogy a legtöbb vendéglőst a munkától és az áldozatoktól való irtózat s a rideg ma- gának-éiés jellemzi. Ez a négy férfiú tehát nemcsak oszlopa. hanem egyetlen oszlopa is iparunknak. Tisztesség adassék nekik! Ama nagy alkalomból, hogy az iparegyesületben megint őket láttuk igazaink védelmében buzgólkodni, örömmel hajtom meg előttük a zászlót s őszintén jelentem ki, hogy méltók az érdemkoszorura. Nem üres hizelkedés mondatja velem, hanern a jövőre való tekintet. Én ugyanis, mint eddig, ezután is a szabad meggyőződés utján akarok haladni. Ezután is még sokszor lehetek ellenkező véleményen, mint ők, de kinyilatkoztatom, hogy ez eddig sem azt jelentette s ezután sem fogja azt jelenteni, mintha én érdemeiket el nem ismerném, vagy őket nem tisztelném. Ha valaki, én tudom, hogy ez idő szerint pótolhatlanok ők, mert bennük önzetlen az ügyszeretet s erős a buzgóság. Vegyék ezt tudomásul ők, a fáradhat- - lanok s vegye tudomásul a közönség is; mert ha majd újból ellenkező véleményt s helytelenítő Ítéletet hangoztatok, ezt nem ellenséges indulatból, nem hivatottságuk nem érdemeik kisebbítéséért teszem, hanem a közjó iránt való kötelességből. Értsük meg egymást! A meggyőződés, a vélemények különbsége ne válasszon el bennünket, hanem egyesítsen a közügyek szeretete s az egymás iránt való tisztelet és bizalom. Bármily elágazó utakon járunk is, mindnyájan ugyanarra a jóra törekedhetünk. Ezt hiszem és vallom, legyen az én beszédem akár gáncsoló, akár dicsérő. Üdv a közügyek munkásainak, a mi oszlopainknak! Ihász Gyöngy. Az országos iparegyesület. Az országos iparegyesület igazgatósági tagjának, Glück Frigyesnek, nemes alapítványáért a következő levélben mondott köszönetét: Igen tisztelt Tagtárs ur! Igazgatóságunk legutóbbi ülésének momentuma volt az a bejelentés, a mely hírül adta, a Nagyságod bőkezüsé! géből egyesületünknek jutott alapítványt. ! Az igazgatóság tagjai őszinte lelkesedéssel • értesültek a nemes adományról és egy értei- I müleg elhatározták, hogy nemcsak az ülés | jegyzőkönyvében fejezi ki az igazgatóság köszönetét, hanem a legközelebbi közgyűlés előtt is be fogunk számolni róla. mint a cselekedetben megnyilatkozó iparos-erénynek példájáról. Az igazgatóságnak minden tagja szivbeli örömmel járult hozzá ehhez a határozathoz, a melyet Nagyságoddal közölni, nekünk is nemcsak hivatalos kötelességünk, de egyúttal tiszta gyönyörűség is. Örömmel és büszkeséggel rójjuk le igen tisztelt tagtárs ur előtt a köszönet és hála adóját, mert örvendetes és fölemelő látvány nekünk az, a mi egyesületünk vezető testületének soraiban a nobile officiummal elvállalt kötelességekben messze túlmenő áldozatkészség példaadó módon jelentkezik. Midőn ezennel közvetítjük Nagyságod részére az igazgatóság- minden egyes tagjának, meleg, kollegiális kézszoritását, egyúttal egy kérelmet is legyen szabad tolmácsolnunk, a melynek az a czélja, hogy alapítványának intencziói mennél teljesebben valósuljanak meg. Ahhoz kérjük beleegyezését, hogy az alapítvány kamatait ne évről- évre, hanem minden második évben adományozhassuk egy-egy törekvő fiatal iparosnak. a ki ezzel abba a helyzetbe jutna, hogy egy évig pusztán az ösztöndíj segítségével külföldön fenntarthassa magát. Minthogy ez a javaslatunk Nagyságod alapítványának szellemével teljesen megegyezik, nem kételkedünk szives hozzájárulásában, Bokros Károly nyilatkozata.*) Budapest, nov. 8-án. T. szerkesztő ur! A „Vendéglősök Lapja“ 21-ik száma Tóth Kálmán űrtől egy közleményt hoz, mely a többi között a következőket tartalmazza. „Ezek hangsúlyozása után előre bocsátom még azt, hogy én magam is elismerem a nyugdijegyesület elnökének és jogtanácsosának az érdemeit; mert mind a ketten hervadhatlan érdemeket szereztek a nyugdijegyesület körük De még sem viseltetem bizalommal működésűk iránt, mert tevékenységükből — legalább látszólag, a tünetek után Ítélve, — azt tehetem föl, hogy ők egyéni érdekeiket tolják előtérbe. Lássuk csak. Alapítottak egy szaklapot, amelynek jövedelmét „állítólag“ (?) két állítólagos hírlapíróval együtt élvezik. Daczára, hogy ezt már a szaklapok több Ízben felemlítették, a nyugdíj-egyesület elnöke még sem tartotta érdemesnek, hogy „hitelesen“ (?) megczáfolja. Nagyon köszönöm Tóth urnák a „félig “ előlegezet elismerését, de egyben — nem tudom ugyan hányadszor — kijelentem, hogy én sem a M. V. és K. L, sem pedig más szaklapot sosem alapítottam, azt nem is segélyzem és igy nincs is semmiféle jövedelmem tőle. Tisztelettel Bohros Károly, nyugit, intéz, elnök. *) Mint mindenkinek, a ki akár személyét, akár valamely iigy igazságát védi, az elnök urnák is készséggel adunk helyet a nyilatkozásra, annál is inkább, mert az elvek harczában nem a harag, nem a hallgatás vezet békére, hanem az, ha azon a helyen, a honnan támadást szenvedtünk, nyíltan fellépünk a magunk meggyőződésével; mert a meg. győződés, ha mindjárt nem is helyes, még akkor is tiszteletet érdemel. SzerJc.
