Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-11-20 / 22. szám
XVI ik évfolyam, 1900. 22. szám. Budapest, november 20-án, VENDÉGLŐSÖK LAPJá „PIACZÉREK LAPJA44 A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. „Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete", a budapesti kávéházi segéd egylet“, a „Szatmár-Nómeti pinczér-egylet“ a „Székesfejérvári pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyzö-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „Róvkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczór-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, koresmárosok és pinczérek egyletó“-nek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és koresmárosok ipartársulatá“-nak és a létesítendő országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának WT HIVATALOS KÖZLÖNYE.^® Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ál': Egész évre ... 12 kor. I Félévre ...........................6 kor. Há romnegyed évre 9 „ | Évnegyedre ... 3 „ Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-dik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Iparunk szabályozása. — Az orsz. iparegyesület tárgyalásai. — Friss levegőt érzünk, ifjitó szél áramlik felénk a mi iparunk mezejéről. Végre is, azok az eszmék, melyeknek a megvalósulását eddig hiába vártuk, úgy látszik, nem aludtak ki, hanem értek, hogy nemsokára lepattantsák termő-rügyeiket. Egészséges, tevékeny politika kezdi fölváltani azt az aluszékonysá- got, melyet a mi iparunk irányitó- köreinél annyiszor ostoroztunk. Ezt a javunkra szolgáló változást abban látjuk, hogy vezető-embereink érdekeink ótalmára szövetségre léptek iparosságunk egyetemével. A kiknek a nevét erre az útra lépők sorában látjuk, dicsőítve említjük s jegyezzük ide a jövő hálás emlékezetére. Érdemükből mit sem von le az a körülmény, hogy a kezdeményezők nem ők voltak, hanem az „Országos Iparegyesület“, a melynek ezért köszö- netünket nyilvánítjuk. Hálánkra annál is inkább érdemes az iparegyesület, mert ügyünket nemcsak szóvá tette, hanem komoly akcziót kezdet a végből, hogy érdekeinket az illetékes helyeken megvédelmezhesse. Ivét alkalmat ragadott meg erre az „Országos Iparegyesület“. Az egyik hetek előtt történt s ez a kereskedelmi miniszternek az a rendeleté volt, mely határozatképpen kimondja, hogy „a korcsmaüzlet gyakorlásához a pénzügyi hatóság engedélyén kívül iparengedély nem szükséges“. Ezt a rendeletet, illetőleg az iparegyesület. állásfoglalását akkor, tér- szüke miatt kimaradott s imitt következő czikkiinkben ekkép kommentáltuk : A mig iparunk fölvirágoztatásá- nak egyik sarkalatos föltételéül tekintjük mi a képesítést, addig bizonyos körök (a borgyártók és borpancsolók) arra törekszenek, hogy a korcsmárosság még ipari jellegétől is megfosztassék. És ez a törekvés természetes, mert hát ha a korcsmárosság nem ipar, ha abba az ipari hatóságnak beleszólása nincs, akkor a gyártó és pancsoló urak derüre-borura nyithatnak butikokat s állíthatnak strohmanokat zagyvalékjaik árusítására; mert az engedélyt osztogató pénzügyi hatóságok nem törődnek a közönség egészségével és erkölcsével, nem a vendéglősök boldogulásával, hanem csak azt tekintik, hogy mentői nagyobb hasznot hajtson az italmérési jövedék a soha meg nem telhető államkincstárnak. így történhetett, hogy legutóbb egyoldalú informáczió alapján, a kereskedelmi miniszter oly elvi jelentőségű határozatot adott ki, hogy a korcsmaüzlet gyakorlásához iparengedély nem szükséges. Éz a határozat úgy esik a pallosaikkal sarokba, illetőleg rejtekpin- ezékbe szorult kereskedő uraknak, mintha hájjal kenegetnék a mellüket; de annál veszedelmesebb a vendéglősökre, mert ebből az lenne, hogy csakhamar még jobban elszaporodnának a strohmannos zugkorcsmák s a pudlitól, kaptafától, vagy a börtönből ugratott „újdonsült“ koresmárosok. Ám azért a vendéglősök nem rendeztek tüntető gyűlést, úgy, hogy szép csöndben csúszik az életbe a kereskedelmi miniszter veszedelmes határozata, ha fel nem • szólal érdekünkben az országos iparegyesület. Ez a derék, a magyar ipar javán oly serényen munkálkodó egyesület pártul fogta az önmaguktól is elhagyott korcsmárosokat s a sérelmes határozat ellen a következő felterjesztést intézte a kereskedelmi miniszterhez : Nagyméltósága Miniszter Ur! A „Központi Értesítő" nem hivatalos részének nemrég megjelent ezidei 33. száma közölte Nagyméltóságodnak azt az elvi jelentőségű határozatát, mely szerint „a korcsmaüzlet gyakorlásához a pénzügyi hatóság engedélyén kívül iparengedély nem szükséges.“ (1900. év Julius 18. 49.790. sz. a. rendelet.) E határozatnak megokolása gyanánt méltóztatik idézni az 1861. évi márczius hó 6-ikán 6417. sz. a. kiadott rendeletet, mely szerint a szeszes italok kimérésével foglalkozó üzletek, úgymint bormérések, korcsmák, sörházak és pálinkamérések kizárólag az állami italmérési jövedékről szóló 1888. évi XXXV. illetve az ennek helyébe lépett 1899. évi XXV. t.-czikk rendelkezései alá esvén, ezen üzletek megkezdésére és gyakorlására az engedély az előidézett törvény 3. §-a, illetve az utóbb idézett törvény 7. §-a értelmében az üzlet helyére illetékes kir. pénzügyigazgatóság adja meg s ugyancsak a hivatkozott rendelet értelmében az 1884. évi XVII. t.-cz. 10. §-ának azon rendelkezése, mely szerint a felsorolt italmérési üzletek engedélyhez kötött iparoknak minősíttettek s azok gyakorlásához iparengedély volt kieszközlendő, az italmérési jövedékről szóló fentebb idézett törvények határozmányai által hatályon kívül helyezettnek tekintendő s azok, kik a pénzügyi hatóság részéről kimérési, vagy kis mértékben való elárusitására engedélyt kapnak, ebbeli üzletökre az iparhatóságtól külön engedélyt kérni nem kötelesek. (L. az 1888. évi XXXV. t.-czikk 3. §-ának utolsó, illetve az 1899. évi XXV. t.-czikk 7. §-ának 5. bekezdését.) Mi ez elhatározást, még ha az törvényes szankezión alapulna is, ipari szempontból sérelmesnek tartjuk, mert az ipartörvény szellemével nem egyezik meg, hogy egy fontos iparágban, mely eredetileg engedélyhez volt kötve, egyszerűen fiskális érdekek legyenek irányadók az igazolvány kiadására nézve. A korcsmárosipar nem csupán az ital szempontjából bír fontossággal; sokkal fontosabb a korcsmában az étkezés s eltekintve a falusi ivóktól, a városi korcsmák fontosságát a nagy közönség érdekei szempontjából bizonyára nem szükséges külön is Mai számunk 12 oldal.
