Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-10-05 / 19. szám
4 Vendéglősök Lapja 1900. október 5. meg is kapta, a mit keresett. Egyszerűen kigolyózták a nyugdij-ogyesületből s ráadásul még sajtópert is akarnak a nyakába akasztani. Különben én magam is közönséges, gyáva embernek titulálnám azt az egyént, a ki a nyugdij-egyesület puritán igazgatóságáról tendencziózus valótlanságokat merészkedett az újságba Írni; ha hamarosan oda nem magyarázta volna a czikkét, bogy bizony félreértették. Akárhogy is volt, elég az hozzá, hogy félreértésekre adott okot, azaz, hogy szándékosan félremagyarázták; mert hát a nyugdijegyesület elnökének és jogtanácsosának jövedelmei felett kritikát gyakorolni vakmerőség. Hogy is lehet valaki oly vakmerő, hogy jövedelem-hajhászónak bélyegezte egy szaklap részvényesét és egy pezsgő gyár képviselőjét azért, mert az illető urak egyszersmind nyugdíjegyesületi hivatalnokok is. — Engedelmet kérek az „Újkor“ szerkesztőjétől, de ez mar több a vakmerőségnél ! Igaz, hogy van benne bizonyos furcsaság és el lehet rajta gondolkozni, hogy miért érdeklődnek az illető urak a pezsgőgyár, az előfizetők s miért nem inkább, p. o. az 0. P. E. iránt? De ehhez már senkinek semmi köze ! Elég az hozzá, az ő személyük szent és hozzáférhetetlen s-a ki foglalkozni mer velük, az vakmerőnek lesz nyilvánítva. Ha pedig nem elég óvatos, az be is lesz perelve. Azt is hallottam, hogy a nyugdij-egyesület elnöke, panaszkodott az aradi kongresszuson. hogy nincs arra való pénze, hogy egyes szaklapok meggyőződését megvásárolhassa. Pedig hát épen jókor bocsátották ki a ropogós, piros képű uj huszkoronás bankjegyeket. Node, a jó üzletember mindig tudja, hogy mit cselekszik. Nem vagyok ugyan nagyon babonás ember, hanem hát jósolni mégis szeretek. A „Magyar Vendéglős és Kávés Ipar“ múlt heti díszes képcsoportja után Ítélve jó üzletekre van kilátásuk a kiadótulajdonosoknak és a lap jövedelmét élvező, „Vigécz“- nek, az az pardon „8tőrih“-nek. De könnyű nekik, mert a gárda díszes és ha kell, meg is hal, de meg nem adja magát. Az elmúlt hetek történetét különben a magyar vendéglősök és pinezérek hazafias tettel tetőzték be. Ugyanis az Aradon felállítandó Kossuth-szobor alapját közel négyszáz koronával gyarapították. Volna ugyan még mesélni valóm ; de azt majd más alkalommal. A viszontlátásig: Domino-Sec. * Ennek a czikknek a közlésére egy iparunk ügyeivel komolyan foglalkozó szaktársunk kért föl bennünket. Kérelmének annál is inkább óhajtottunk eleget tenni, mert abban a meggyőződésben vagyunk, hogy a szóban forgó ügynek és a személyeknek csak ártanánk azzal, ha az érdeklődők véleménye és gondolatai elől elzárnó/c a nyilváinosság terét. Az egyéni tekintélynek és tisztességnek csak használhat a szókimondás; mert a néma gyanúsítás ellen nem lehet védekezni. Ezt kötelességünknek tartottuk kijelenteni, ha talán akadnak olyanok, a kik mindjárt azt fogják majd kiabálni, hogy mi az oly fonnen hirdetett békét nem akarjuk, j Mi a békét igen is akarjuk, de ez nem azt jelenti, hogy ezzel véget akarunk vétni I a szabad vélemény nyilvánításnak s a független, igazságos kritika jogának. E nélkül a béke átka lenne iparunk közéletének, már pedig bennünket ennek az iparnak a haszna, szebb jövője vezérel; tehát, a mint eddig, úgy ezután sem fojtjuk el sem a magunk, sem a mások meggyőződését. A béke úgy lesz köztünk igazán béke, ha tudunk és akarunk véleményt tűrni. Vértezzük fel magunkat a müveit lelkek e nemes tulajdonával! Glück Frigyes előterjesztése az aradi kongresszuson. Tisztelt Kongresszus! A magyar vendéglősök által a múlt évben Nagyváradon tartott kongresszus a szakoktatás országos szervezésének szükségét kimondotta s annak keresztülvitelét ezélzó, hat pontba foglalt indítványomat elfogadta. Az országos szervezés előkészítésével a budapesti végrehajtó bizottságot bízván meg, az. mint legilletékesebbet, a budapesti vendéglős szakiskola felügyelő bizottságát kérte fel a munkálat foganatosítására. Én, mint e bizottság elnöke, örömmel fogadtam a megbízatást s a lefolyt évi munkásságunkról van szerencsém a következőkben beszámolni. Mélyen érzem e feladat súlyát, mely a megtisztelő bizalom által vállaimra nehezedik s tudom egyben azt is, hogy erőm sokkal gyengébb, semhogy e megbízatásnak oly mértékben volnék képes megfelelni, mint amily eredményt a t. Kongresszus tőlünk joggal, elvárhat. Ép azért tisztelettel kérem a t. Kon- i gresszust, ha jelentésem nem elégíti ki várakozásukat, ne rójják azt fel talán erőnk Elakadásának, avagy emberi gyarlóságból eredő mulasztásnak, hanem rajtunk kívül álló körülményeknek, a melyek legyőzése nem állott hatalmunkban. A múlt évi kongresszus ugyanis határozattá emelte a nagyin, kultuszminiszter ur üdvözlését s közönetünk kifejezését kegyes támogatásáért. Ez, örömmel jelenthetem, megtörtént s a siker, bizton remélem, elmaradni nem fog. Ugyancsak határozattá emelte a Nagy- Váradon tartott kongresszus a vendéglősipar szakirányú oktatásának országos szervezését. E kérdésben a lefolyt évben eljutottunk odáig, a meddig a rendelkezésünkre álló eszközökkel eljuthattunk. Ugyanis a végrehajtással megbízott budapesti vendéglős szakiskola felügyelőbizottsága a szakoktatás orsz. vezető-bizottságát megalakította s annak elnökévé Glück Frigyest, titkárává Walter Károly szakiskolai igazgatót, jegyzőjévé Száva János szakiskolai tanárt választotta. A bizottság első feladatának ismeri, hogy az ország nagyobb városainak nagyérdemű elöljáróságait vendéglős-szakiskola szervezésére szólítsa fel, a maga részéről a legnagyobb szívességgel ajánlja fel e tekintetben közreműködését. A lefolyt évi munkásságunk hű képét adtam a t. Kongresszusnak szerény jelentésemben. Igaz, nem nagy az eredmény, amit felmutatunk, de az idő is sokkal rövidebb, semhogy ily nagy fontosságú ügyben, oly I I sok akadály és nehézséggel szemben roha- \ mosabb léptekkel lehetne haladni a czél I I megvalósitasa felé. De ha lassan is, mindenesetre biztosan evezünk a révbe, hova a budapesti szakiskola már öt év óta befutott. Ez az iskola a lefolyt 5 év alatt 1551 vendéglőstanulót oktatott a szakismeretekre és 145 öt mint teljesen kiképzettet bocsátott saját szárnyaira, hogy hirdetői legyenek, hogy a vendéglős ipar nem tartozik azon iparágak közé, amelyeket bárki eredménynyel művelhet, hanem igenis azok közé, a melyekhez előképzettség és szakismeret is szükséges. 3 kiképzett tanulót ismereteik gyarapítása végett ösztöndíjjal külföldre küldöttünk s erős a remény bennünk, hogy e fiuk a messze idegenben is csak fényt és dicsőséget fognak szerezni iparunknak s hogy élő tanúi lesznek a szakoktatás szükéges- ségének. Ennek fejlesztésére rendelkezik a szakiskola az oktatás czéljait szolgáló teljes szakszerű felszereléssel s hat, e szakmának szem előtt tartásával irt szaktankönyvvel. Midőn még felemlítem, hogy a budapesti vendéglős-iskola, melynek tanári kara odaadó buzgói kodásának köszönheti nem is remélt virágzását, első próbálkozása által fényesen igazolta életképességét, mit a bécsi világkiállításon nyert „arany érem“ is bizonyít, legyen szabad következő indítványomat elfogadására ajánlani: „Mondja ki a t. Kongresszus, hogy örömmel veszi tudomásul a budapesti vendéglős-szakiskola virágzását s o éves fennállása alkalmából, midőn a hazafias és buzgó tanári karnak elismerését kifejezi, őszinte köszönetét mond mindazoknak, akik ezen szakiskola életbeléptetése, fenntartása és megszilárdítására közreműködtek, és pedig a nm. vallás és közoktatásügyi miniszter úrnak, Budapest-székesfőváros tanácsának, a Budapesti kereskedelmi és iparkamaráinak, Márion ff y Márton orsz. iparoktatási fölügyelő úrnak és Gelléri Mór kir. tanácsos, orsz. iparegyesületi igazgató úrnak. Mondja ki tovább a t. Kongresszus, hogy az orsz. vendéglős-szövetség szakoktatási osztályát a most választandó tasokon kívül a budapesti vendéglős szakiskola felügyelő-bizottságának tagjai és a budapesti vendéglős-szakiskola igazgatójaképezik. Mondja ki végül a t. Kongresszus, kéressék fel a nm. vallás- és közoktatás- ügyi miniszter ur, hogy az 1899. julius 26-án kelt 35040. számú leirata szerint az országos vendéglős-szakoktatást szervező-bizottságot, a budapesti vendéglős-szakiskola felügyelő-bizottságának belevonásával, kinevezni kegyeskedjék. Ezen határozatok foganatosításával a szervező-bizottságot méltóztassék megbízni. A betegsegélyzö pénztárak reformja. A vidéki kerületi betegsegitő-pénztá- rak m. hó 11-én és 12-én az országos iparegyesület helyiségében országos értekezletet tartottak, a melyen pontonként vitatták meg a kereskedelmi miniszternek a beteg- segités reformjára vonatkozó javaslatát. Az országos értekezlet Szontágh Jenőt, a szolnoki kerületi betegsegitő-pénztár titkárát bízta meg a hozott határozatoknak megfe- lelőleg. a kereskedelmi miniszterhez intézendő fölterjesztés elkészítésével. Szontágh Jenő már elkészítette a fölterjesztés tervezetét, melyet legközelebb fog tárgyalni a segítő-pénztárak országos központi bizottsága. Minthogy a reformok az összes beteg- segélyző-pénztárakra kihatnak, illetőleg azt czélozzák, hogy a betegsegélyzés ország-
