Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-09-05 / 17. szám
1900 szeptember 5. Vendéglősök Lapja-^Pinczérek Érdeke^ Mindnyájan egyért! ^inczérek Lapja“ Egy mindnyájunkért! 5 Megsértett pinczérek. Kolozsvár, augusztus 26. A budapesti napilapokból értesültem, a „Pinczér“ czimü szaklapban (?) egy megjelent nyílttéri köziemén}’ alapján egy csapat pinczér vonult be a Mádai Lajos kere- pesi-uti vendéglőjébe, és ott a berendezést törve-zúzva, szidalmazta Mádait. A rendőrségnek igénybevételével volt lehetséges csak a pusztítást és a harczot megszüntetni. Tehát már idáig jutottunk, hogy egy magát szaklapnak nevező lap, mely szoczi- álista elveket követ, és más szakbeli egyének által sugalmazott és szerkesztett lapban megjelent nyílttéri közlemény alapján felbőszülve, egy csapat pinczér beront egy békés üzletember üzletébe, és ott összezúzva, törve mindent, őt, a megsemmisítéssel fenyegetve, szidalmazzák, inig csak a rendőrség közbe nem lép és a tetteseket el nem vezeti. Én nem kutatom a nevezett nyílttéri közlemény eredetét, — vagy valódiságát — sem annak szerzőjét, sem pediglen azt, hogy mennyiben volt alapos o . arra nézve, hogy nyílttéri közleményben hivassék fel a budapesti pinezéri kar figyelme egy, őket állítólagos általánosságban érintő sértegetésre, — sem azon csapat pinczér kilétét, akik oly durva s neveletlen, csaknem bestiális módon kívántak a pinczérek nevében elégtételt venni egy állítólagos sértésért, — hanem csak annyit kívánok megjegyezni, hogy ezen durva és ueveletlenségre valló eljárást pinczérek el nem követhették, mert ez nem pinezérekhez, hanem utczai söpredékhez méltó eljárás. Ha pedig mégis pinczérek lettek volna, akkor azoknak többé a tisztességes pinczérek sorában semmi helyük sincs. Határozottan feltételezem a budapesti igen tisztelt pinczér — kartársaimról azt a műveltséget, tisztességet, úri gondolkozást s lovagiasságot, hogy — feltéve, de meg nem engedve — ha tényleg sértést követett volna is el Mádai ur, vagy bárki is a pinczérkarral szemben, azt megtorolni vagy azért magának elégtételt ily botrányos durva és pinezérkarhoz nem illő módon sohasem kíván szerezni. Annál inkább elitéli és a legmélyebb megbotránkozásának ad kifejezést, ezen durva-nyers s botrányos eljárás felett. Mert itt nem arról van szó —- illetve — nem az jő itt számításba, hogy sértett e Mádai, vagy sem? hanem arról vau szó, hogy egy szakfoglalkozást űző egyéneknek s még hozzá pinezéreknek, nem volna szabad a tisztességről és műveltségről annyira megfeledkezni, hogy egy hírlapi közlemény alapján magukat elragadtatva, vaddühtől űzetve, botrányos, mondhatni bűnös cselekményeket kövessenek el a pinezérkar ro vására és szégyenére. Mert először is nincs jogába senkinek őn birájává lenni s másodsorban pediglen a pinezéri pálya nem olyan pálya, vagyis a foglalkozás, hogy az e téren működő egyénektől joggal meg ne követelhetnénk, egy kevés műveltséget s higgadt, józan gondolkozást. Mert ne gondolják azok a tisztelt urak kik Mádaival szemben ott a saját üzletében oly durva, s kocsisokhoz illő modorban duhajkodtak, hogy azzal a botrányos eljárásukkal a pinezéreken ejtett állítólagos sértést megtorolták, vagy elégtételt vettek. — Oh nem ! ezzel csak megmutatták durva neveletlenségüket és csúful megsértették a pinezérkar társadalmi reputá- tióját, oly annyira, hogy az meg nem bocsátható soha. Mert az a társadalmi osztály, a melylyel mi naponta érintkezünk és a melynek pártfogására mi utalva vagyunk, az még ezideig nem szokot meg a pinezér- kartól ilyenféle elégtétel — vevést és ilyen durva eljárást. Mert bármilyen sérelmes sértést követett volna is el Mádai ur a pinezérkar ellen, azért talált volna más utat és módot a budapesti pinezérkar magának méltó elégtételt venni, de semmiesetre sem a megtörténtet. Nagyon kívánatos volna, hogyha a budapesti pinczéregylet tekintetes elnöksége, saját hatáskörében, foglalkozna ezen botrányos ügygyei, mely ellen állást foglalva, igyekeznék a felkorbácsolt közvéleményt kellően megnyugtatni és informálni, hogy azon botrányos esetet az egész testület is elitéli és hogy azok nem a pinezérkar nevében jártak és cselekedtek, hanem egy szocziálista izgatásnak ültek fel. — Ugyan, hová is fog ez fejlődni, tisztelt kartársak, ha ennek a szocziálista elvek terjesztésének karunk között a kellő időben elejét nem vesszük. — Mertime láthatják, hogy alig egy éve annak, a midőn „A Pinczér“ czimű lap megindult és már is képes volt egy nyílttéri közleményért, egy botrányt provokálni. Hisz itt világosan kivehető a hü elvtársalc alattomos működése és izgatása a pinczér kartársak között a társadalom ellen. Hisz nem úgy ismeri a nagy közönség a pinezérkart, mint olyant, a kik a sértést ily módon szokták megtorolni, kérem, itt nem csak egy botrány előidézéséről van szó, hanem ennek a háta megett egy egészen jól szervezett s a legfravali- kusabb szocziálista elvekkel szaturált és azok elvtársaitól sugalmazott ál szaklap működik, a mely fenen hirdeti a pinezérség lét érdekeinek egyedüli képviselőségét. Óva intek minden józan gondolkodni tudó kartársat attól, hogy azt a sokat Ígérő lapot kövesse. Nincs nekünk szükségünk arra, hogy a mi jogaink kivívásánál tanácst adjanak. vagy a mi czélirányos intézkedéseinket, vagy intézményeink keresztűlviteli módját nekünk előírják, vagy arra vonatkozólag tanácsot adjanak. A mi elveink és eszméink nagyon eltérők az övékétől, — de eltérők a fegyvereink is, a melylyel küzdünk. Mi nem alapítottuk elveink és eszméink kivitelét és megvalósítását az elfogultság vagy az erőszakosság és talán az állam- rend felforgatásának eszméjére, sem jogtalan követelésekre. Mi teljes tudatában vagyunk annak, hogy a mi jog dnk is elvannak részben tiporva — és részben idegen elemek által bitorolva, sőt — létérdekeink, valamint szakfoglalkozásunk, a fenálló rendszertelenség következtében erősen veszélyeztetve vannak és azt is igen jól tudjuk, hogy az a rendszertelenség, a mely alatt jelenleg is nyögünk, az teljesen káros befolyással van úgy a szak; mánk szabad fejlődésére, valamint megélhetési ekszisztencziánkra és azt is igen jól tudjuk, hogy mind ezekből kifolyólag nincs is kellő társadalmi tekintélyünk, polgári jogainknak nincs erős védelme, szakmánknak nincs tekintélye. De mindazokért sohasem jut eszünkben jogainkat oly formán megszerezni, mint azt a Piiíczérlap tanai diktálják. Pls nem is fogjuk követelni soha. Mi nem ellenségévé akarunk a társadalmi osztályoknak lenni, sem pedig szakfő- nökeinkkel, hanem ellenkezőleg, mi épen őket akarjuk ügyünk szószólójává megnyerni és ő általuk óhajtjuk mi az összes jogainkat megszerezni és bajainkat orvosolni. És az ő közreműködésük által óhajtjuk az összes czélirányos s üdvös intézményeinket társadalmi utón létesíteni és megalakítani, a melyeknek magasztos, üdvös, s nemes emberbarát! intézmény mivoltánál, s czélirányosságánál fogva magába foglalja és felöleli mindazon nemesés üdvös intézkedéseket, a melyekkel úgy szakmánkat, mint társadalmi tekintélyünket a megkívánt nívóra emeljük és megszerezzük mindazon jogokat, amelyek minden békés polgárt megilletnek. Ide csoportosuljatok tisztelt kartársak, ezen zászló alá, amelyet mi lobogtatunk magasan, mert csak ez vezet benneteket a kitűzött üdvös czélhoz. Ne legyetek kis- hitüek és ne hagyjátok magatokat oly köny- nyen elámitani és ne legyetek szocziálisták. Kalmár Fábián, főpinezór. * * * ! Kalmár szaktárs czikkelyének kiegészítéséül, a Mádai-ügy tisztázására s a ke- | délyek teljes megnyugtatás.ra imitt közöljük az esetről szóló részletes tudósításainkat. A Mádai-afTér előzményei Néhány hónapja, hogy a pinczérek egyik frakeziója, mely leginkább a kisegitő- pinezéreket csoportosította, több értekezleteit tartott a pinczérek helyzetének javítására s a pinczérek szervezésére. Ennek folyományakép, mint lapunk is jelezte, megalakult s a belügyminiszter megerősítette a „Pinczérek Országos Munka- közvetítő Egyesületét.“ Ennek a csoportnak kezdet óta „A Pinczér“ czimü szakközlöny szolgálja az; érdekeit. Az egyesület ideiglenes helyisége a Dohány-utcza és Nyár utcza sarkán levő- „Sabaria“ kávéházban van, a hol nappal és este sűrűn tartózkodnak a munkanélküli tagok. Ugyancsak a Nyár-utcza Kerepesi-utL sarkán van a Mádai-féle étterem. A minap itt délben megjelent a munkaközvetítő-egyesület közvetítési ügyvivője s- egyik pinczérrel magához hivatta a főnököt. Bár ilyenkor, mint minden főnöknek,, nagy az elfoglaltsága, Mádai mégis megjelent a hívásra. Az illető Mádainak előadta, hogy a végből jött, hogy neki távozó főpinezére helyett egyesületük részéről mást ajánljon. Ebből keletkezett ez a sajnálatos; incidens.
