Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-09-05 / 17. szám
2 Vendéglősök Lapja 1900 szeptember 5. A kongresszusról a kongresz- szushoz. Üdvözöljük Arad városát, melyet a magyarság legjobbjainak és legnagyobbjainak vére szentté avatott. Üdvözöljük Arad közönségét, melyre hazafiasságánál és műveltségénél fogva méltán büszkélkedünk. Üdvözöljük ezt a nemes közönséget, a mely oly lelkes, oly megtisztelő fogadtatásban részesíti Magyarország vendéglőseit. Üdvözöljük a kongresszust, valamint a nyugdíjintézet közgyűlését is azzal a kívánsággal, hogy munkálkodásukkal tegyék méltóvá magukat a rokonszenves, kitüntető fogadtatásra. Vajha mentői számosabban lennének, köztük oly részvevők, a kik hivatottak arra, hogy a vendéglősök szóvivői, vezetői legyenek. Ha azonban, az előjelekből Ítélve, nem igy lesz, azt amennyire sajnáljuk, annyira óhajtjuk, hogy jól megszívlelt intelmül szolgáljon a kongresszus mostani vezetőségének. Ugyanis, mint a nálunk szóval és írásban tett panaszokból értjük, a visszahúzódást és a közönyt az a mellőző, vagy csak kényelmeskedő eljárás szülte, a mely az elmúlt kongresszus óta mit sem tett arra, hogy magát az ipartársulatok véleményéről tájékoztassa. A mennyiben a vendéglősök egyről, másról véleményeiket lapunk utján nyilvánosságra juttatták, azokat a vezetőség férfiai nemcsak figyelmükre nem méltatták, hanem idegenkedéssel, sőt ellenséges indulattal fogadták ; mert a véleményadás jogát kizárólagosan maguknak akarják monopolizálni. Igen természetes, hogy a vendéglősök ezt a monopóliumot soha sem fogják elismerni, s ezután is fönntartják maguknak és gyakorolják a véleményalkotás s a szabad kritika jogát. Úgy látszik, ez képezi azt a mély szakadékot, mely a vendéglősöket két táborra osztja. A szakadék egyik oldalán a vendéglősök nagy tömege áll, mely iparunk jelenével meg nem elégedve, komoly, önzetlen munkát akar látni a jobb jövőért; a szakadék másik partján pedig azok gubbaszkodnak, a kik nem a vendéglősök nagy táborával akarnak harczolni, hanem csak egy klikket toborzottak maguk köré, melynek a segítségével biztosítani vélik maguk számára a szereplés dicsőségét. Kétségtelen, hogy eddig jól sikerült ez a dicsőség-biztosítás; de az is kétségtelen, hogy a vendéglősök nagy többsége ridegen és megvetö- leg nézi az élelmes, de törpe minoritás lubiczkolását a személyi kultus áporodott pocsolyájában. Ez jusson eszébe a kongresszus vezetőinek s a kongresszus minden tagjának Aradon, ha majd szégyenkezve látjuk, hogy a vendéglősök távollétükkel tündökölnek s működésűket az egész ország merev közönye kiséri. Ez jusson eszébe a kongresszusnak s az eddig makacsul követett hiba belátása és elvetése legyen az aradi kongresszus diadala. Mi, a kik első összetoborzói voltunk a kongresszusi intézménynek, nagy reményeket fűztünk és füzünk a vendéglősöknek ehez a parlamentjéhez. Éppen azért, mert a mi reményeink voltak a legnagyobbak, a mi fájdalmunk a legmélyebb is, a mikor látjuk, hogy miként nyírták le a kongresszus fejlődésének szárnyait. Ez az oka, hogy mindenha kérlelhetetlen és szigorú kritikusai vagyunk a kongresszus munkálkodásának. Nem az ellenzékieskedés viszke- tege indít erre, hanem a vendéglősök közjava; mert hiszen a kiknek leginkább fáj a mi szókimondásunk, azok tudják legjobban, hogy bennünket személyes érdekek nem vezérelhetnek. Akár kibontakozik a kongresszus mai gyarlóságából, akár végkép elsilányul ennek a súlya alatt, mi nem lehetünk mások, nem leszünk egyebek, mint a mik vagyunk: a vendéglősök közérzületének tolmácsaiéi. Most is ennek a közérzületnek vagyunk a lieroldjai, a mikor azzal a kívánsággal üdvözöljük Arad városát, hogy a falai között összegyűlt vendéglősök, a mikor lebondnak vérrel áztatott földére, teljenek el a a haza- fisáig önfeláldozó érényeivel, az eszmékben való erős hittel, értük való lelkesedéssel és törhetetlen elszántsággal. Legyen az aradi kongresszus el- temetője az önös tekinteteknek, a hatalomért való kapaszkodásnak s a szabad vélemények iránt való türelmetlenségnek. Komoly czélért komoly munka, ennek legyen dicsőséges araenája a kongresszus s akkor egy csapásra megszűnik az a növekedő közöny, a mely most léteiének gyökerében fenyegeti a vendéglős-ipart. Már pedig ennek az iparnak a jövője, virágzása nagy közgazdasági jelentőségű kérdés az egész országra, mert alapfeltétele az idegen-forgalom emelkedésének s a pálinkaivás csökkentésének. Ezt tartsák szemeik előtt, a kik részesei lesznek a kongresszus munkálkodásának s ezt azok, a kik majd ezt a munkásságot megítélik és méltatják. Arad városa, Magyarország vendéglősei reménykedve üdvözölnek! Levél Aradról. „Az aradi vendéglősök és kávésok ipartársulata“ nevében dr. Szilvásy László úrtól levelet kaptunk, a mely sok örvendetes adatot tartalmaz. Első sorban örömmel és hálával tölthet el bennünket, hogy az ipartársulat ritka buzgalommal és lelkesedésssel fáradozik a kongresszus sikerén, különösen, hogy legyőzte azt a nehézséget, a mit a Budapestről kapott hiányos (valószínűleg tendentíósus) névsor gördít a rendezés munkája elé. (A hiányos névsor-küldés magyarázatául szolgálhat előző czikkelyünk). A levelet mindenkit érdeklődő tartalmánál fogva egész terjedelmében itt közöljük : Tek. Ihász György szerkesztő Urnák Budapesten. Hozzánk intézett becses levele folytán intézkedtem, hogy meghívó, továbbá úgy az ön, mint a kiadó részére a jegyek mai napon elküldettek. Mi a névsort Budapestről kaptuk s érezzük, hogy az nagyon is hiányos volt, most a hiányon úgy segítünk, ahogy tudunk. Kérjük azért t. Szerkesztő Urat, lenne szives becses lapjában meghívónkat lehetőleg egész terjedelmében közzé tenni és közzé tenni egy oly értelmű felhívást is, hogy mindazok, kik a kongresszuson meg jelenni óhajtanak, meghívó és jegyekért szíveskedjenek ipartársulatunkhoz fordulni; a legutolsó pillanatig készséggel eleget teszünk minden jelenkezőnek. Tudatom továbbá t. Czimeddel, hogy bár a bejelentési határidő szeptember l-ére van kitűzve, későbbi bejelentést is elfogadunk. ■ Eddig 167 vidéki vendéglős jelentette be jövetelét, reméljük azonban, hogy e szám most az utolsó napokban szaporodni fog. Különösen kérnénk a nagy közönség figyelmét programmuuk azon részére felhívni, hogy szept. 13-án az aradmegyei gazdasági egylet a kongresszusra összegyűlő vendéglősök tiszteletére, Aradhegyalján, Gyorokon, borászati kiállítást és borkóstolót rendez s erre a vendéglősöket külön vonaton viszi ki s s megvendégelésükről gondoskodni fog. A kiálíitás gróf Nádasdy Ferencz kastélyában rendeztetik, a rendezőség egyébként is mindent elkövet annak fénye és sikere érdekében. Kiváló tisztelettel az aradi vendéglősök nevében: Dr. Szilvásy László. A székesfehérvári vendéglősök, kávésok és italmérök ipartársulatától. Tekintetes Ihász György és Pongrátz Béla uraknak Budapesten. Miután ipar társulatunk a magyar vendéglősök 1900. évi szeptember 12-én Aradon megtartandó V. Országos Kongresszusán külön kiküldöttek által magát külön képviseltetni nem kívánja, ezennel felkérjük és meghatalmazzuk Uraságtok.at, hogy a székes- fehérvári vendéglősök, kávésok és italmérök ipartársulatát fent jelzett időben megtartandó országos kongresszuson képviselni és ipartársulatunk nevében a magyarországi összes vendéglősök érdekében a szüks ges indítványokat megtenni; az előterjesztendő határozati javaslatokhoz legjobb belátásuk szerint hozzá szólni szíveskedjenek.
