Vendéglősök Lapja, 1900 (16. évfolyam, 2-23. szám)
1900-07-20 / 14. szám
8 Vendéglősök Lapja L900. Julius 20. ^Pinczérek Érdekei Mindnyájan egyért! „Pinczérek Lapja“ Egy mindnyájunkért! Fizetni! A napilapok ritkán foglalkoznak a pin- czérség ügyeivel s ha olykor-olykor ennek is sorát ejtik, úgy ebben nem igen találhatják örömüket a pinczérek. A napisajtó rendesen torz, visszataszitó képet rajzol a pinczérekről s ez is oka annakT hogy a közönség előítélettel van a pinczérek iránt. Igaz, hogy a pinczérek ritkán adnak alkalmat arra, hogy róluk egyébként is emlékezzenek ; mert hát társadalmi helyzetük kérdésével maguk sem foglalkoznak, igy hát felőlük csak néhány kétes egyén visszaélései révén ejtenek szót, a mikor aztán egyesek bűneiért az egész testületre terítik a vizes pokróczot. így történt ez mostanában is. Ugyanis az Esti Újság folyó hó 4-iki számában ez a közlemény jelent meg: Fizetni! Ezzel a szóval hívja magához a budapesti közönség a fizető pinczért. A világért sem mondaná senki sem, hogy fizetek, mert azt hiszi, hogy akkor nem adná vissza híven a Bach-világból ránk maradt zahlen szónak formáját. Nos, hát elhangzik a fizetni és odaugrik mellénk három alak. Az egyik, a főszemély, papirost s czeruzát vesz elő, a másik kettő, a ki csak ministrál, az ételhordó és a borfia, arra vigyáz, nem hallgatunk-e el egy soroksári kenyeret, vagy egy sóskiflit. A papiros és czeruza kezelője megkezdi a kör négyszögüsitését, vagyis a 2X2=8 tételének bebizonyítását. A dolog nagyon egyszerű és kétféleképen történik. Vagy úgy, hogy helyesen Írja az összeget, csak hamisan csinálja meg összeadást, igy: Egy körözött vaj 30 Egy liter bor 50 Egy üveg szóda 6 Két kenyér 4 150 Itt tehát 90 krajczár helyett 1 forint 50 krajczárt számított a fizetőpinczér, a mit azzal igazolt, hogy pardon, a felső 30-ast 90-esnek néztem. Vagy az árat hangosan helyesen mondja, de a czédulára mindenütt 5 vagy 10 krajezárral többet ir, igy: Egy körözött vaj (30) 35 Egy liter bor (50) GO Egy üveg szóda (06) 16 Két kenyér (04) 08 (90) 119 Itt már csak 29 krajezárral károsodunk és károsodik is a legtöbb ember, mert a pinezér a ezédulán való számolással bizalmat akar kelteni maga iránt. A legtöbben nem veszik észre a 80 perczentes uzsorát és szó nélkül fizetik a sarezot. Megesett már velem is, hogy egy harmincz tagú társaságot fontak igy be és csak azután vettük észre a turpisságot. Különösen a nyári vendéglőkben divatos ez a zsarolás, a hol még nincs kiírva öt-hat táblán nagy betűkkel a figyelmeztetés, hogy: Vasár- és ünnepnapokon kéretik azonnal fizetni! Vendéglős, pinezér, borfiu, kaszirnő mind tudják ezt a manővert és egyesült erővel támadnak a közönségre. És ha rájön egyik-másik vendég, még ők veszik zokon a figyelmeztetést. Azt moudják, sokan blicz- czeluek és azért kell a kellnernek is blicz- czelnie. Ez igazi budapesti szokás, a melynek mását talán sehol a világon nem találjuk. Hát hol van a korcsmárosok és vendéglősök ipartársulata, mint erkölcsi testület, amelynek hivatása volna az ilyeneken őrködni? Tessék csak vasárnap s ünnepek alkalmával mindenkitől előre kérni a rendes polgári árakat, a tisztességes fizetni akaró közönség nem veszi ezt rósz néven. A korcsmáros tartson minden asztalon ételsort, hogy mindenki tudhassa az árakat pinezér nélkül is. A közönség pedig csupa gavallériából avagy szégyenlősségből ne hagyja magát kinevettetni azoktól a pinczérektől, a kik kétszeres krétával fosztják meg őket, a vasárnapi nagyságos urakat. Vegyük csak revideálás alá a fizetőpinezérek czéduláit, az árakat hasonlítsuk össze az ételsor áraival, adjuk össze újra a helyesbített összeget és csak annyit fizessünk, a menynyire kötelezve vagyunk. Ha észrevesszük, hogy többet számítanak, ne adjunk borravalót és kerüljük az olyan helyeket, a hol igy zsarolják a közönséget. Erre a közleményre ugyanebben a lapban folyó hó 10-én a következő választ olvastuk : Fizetni! Ezzel a czimmel a minap megírtuk, hogy a közönség nem egy helyen ki van téve annak, hogy a vendéglőben, kávéházban többet számítanak föl neki, mint a mennyit elfogyasztott. Erre a közleményre két főpinczértől kaptunk levelet. Az egyik azt mondja, hogy van a zöldben nyári vendéglő, a hol vasárnapokon többet számítanak a vendégnek, de ezt az eljárást azzal magyarázza meg és mentegeti, hogy | a pinezér tisztán a saját kárára dolgoznék kora reggeltől késő estig, ha ott, a hol lehet nagyobb ár számításával nem segítene magán. A nagyobb ár különben csak néhány krajezárra terjedhet és, ez a levél okoskodása, a közönség könnyebben elviseli azt a néhány krajczár különbséget, mint a pinezér a kárt, a mely folyton kerülgeti. A többet számitó főpinezér különben kivétel és nem általánosítható. A másik főpinezér ezt mondja: Blicczelés, sajnos, történik. Bár ne történne. Akkor nem fordulhatna elő, hogy egy-egy nagyobb forgalmú napon, ünnep, vagy mulatság alkalmával, néhány száz forintos bevételnél a blicczelő főpinezér 50—60 forintot fizet rá a napi bevételre. Mi lehet ennek a magyarázata? Ugy-e báláz, hogy a főpinezér dupla krétával számolt? Baj, az igaz, hogy van, és pedig mindkét részről. Vannak íőpinezéri táskát viselő és főpinezér névre hallgató emberek, a kiket mi pinczér-műnyelven zöld-pinezéreknek nevezünk, velük semmiféle közösséget nem tartunk fönn s őket pinezéreknek sem ismerjük el. Ezek csinálják a bajt. De hogy ezek létezhetnek, annak egyedül az ipartörvény liberalismusa az oka. * Szolgáljon ez az elszomorító támadás pinezéreinknek arra, hogy szoros testületté szervezkedve, mielőbb úgy helyzetük javítására, mint a közéjök tolakodott tisztátalan elemek ellenében oly akcziót indítsanak, a mely alkalmas lesz arra, hogy a társadalom figyelmet ügyeikre irányítsa. Ez után még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy a szellőztetett visszaéléseknek oka maga a közönség is; mert a maga végtelen indolencziájával és közönyével a jó, tisztes pinezér iránt méltánylást nem tanúsít, ellenben a tapasztalt visszaéléseket igazságtalanul általánosítja. Ha a közönség érdeke az, hogy a pinezérkar becsületes elemekből álljon, akkor a közönség tekintse kötelességének azt, hogy a pinezérkart támogassa abban a törekvésében, hogy a vendéglősipar a képesítéshez kötött iparágakhoz soroztassék. Ha ez megtörténik, akkor a más pályákról kikopott, zülött, lelkiismeretlen egyének nem áraszthatják el a vendéglőket s a visszaéléseket módjában lesz megtorolni a pinczérek testületének. Addig is megkívánhatjuk a komoly sajtótól, hogy egyesek bűneiért ne dehones- tálja az egész pinezérkart. Az aradi-pinczéregylet ez idén ünnepli meg fennállásának 50 éves jubileumát. Az ünnepélyt szeptember 12-én tartják meg az országos veiidéglőskongresz- szus alkalmából. Az egyesület történetét Dukesz Vilmos megírta s annak kiadására az egyesület 800 koronát utalványozott. A jubileumi rendezőbizottságba megválasztattak : Kovács István elnök, Mayer Károly pénztárnok, Löivy Ignácz ellenőr, Dukesz Vilmos titkár s még 16 bizottsági tag. Pszt! A „Délmagyarországi Közlöny“ írja: Ezen a nyelven szólitgatja a publikum a pinezéreket. Ezt a pinezéreken kívül —■ írják nekünk vendéglői körökből — még csak a mopszlik értik. Mind a kettőt hozzászoktatták : a mopszlit korbácscsal, a pinczért borravalóval. Mert a kávéházi és vendéglői publikum némely része azt hiszi, hogy a pinczérrel — a borravaló fejében — mopszli nyelven kell érintkezni. A pin- ezérnek el kell tűrnie ezt a megszólítást: Pszt! Hát el is tűrik és csak itt-ott akadnak pinczérlelkek, a kik emberi mivoltukra hivatkozva tiltakoznak. Most is jelentenek ilyen mozgalmat, mely nemrég a fővárosban indult meg a pszt! ellen. A temesvári pinczérek elhatározták, hogy lehetőleg kiküszöbölik ezt a rájuk nézve sértő és különben is minden szempontból elitélendő csúf
