Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-05-05 / 9. szám

2 Vendéglősök Lapja 1899. május 5. gény bort vörösre. Borzalmas fel­fedezés! Rémitő kijelentés! Méltó, hogy az utókor számára feljegyez­zük. Nagyváradon, a hol nem régi­ben néhány polgártárs szaktársunk rituális nagy átokkal (kerem) tünte­tett ki bennünket, mert a nyugdij- intézeti 90 %-os proviziót példátlan­nak s tisztességbe ütközőnek mond­tuk, — diszeleg egy bodega Imre Jánosné, háztulajdonosnő pénzén. A bodegás egy Lionardó Sangiorgis nevű fiumei születésű olasz, aki vala­mikép igen látogatottá tette helyisé­gét. Múlt hó vége felé bizalmas feljelentés érkezett ellene az ottani rendőrséghez, amelynek vétele után Fassié rendőrkapitány, a borvizsgáló bizottság egy tagja és Brod hites olasz tolmács megjelent a hires bodegában, hogy a tényállásról meg­győződést szerezzen magának. A deputáczió utálattal határos érzel­mekkel fogott nehéz munkájához. Kilencz hordóból a köteles kóstolás törvényszabta mintákat vett s a hor­dókat lepecsételte. Kutatás közben egy titkos aj­tóra bukkant, melyet a bodegás a rendőrkapitány erélyes fellépésével felzárt. Keskeny hosszú, folyosószerű helyiség, egy kisműhely, amely okot szolgáltatott a szörnyű gyanúra s borzalommal tölti el a bodega láto­gatóit. Az egyik sarokban egy nagy kendő alatt valami tárgy áll. A ren­dőrkapitány két ujjával felemeli a kendőt, hát egy pléhbödöny s benne aludt vér, valami nyolcz liter. — Mire kellett magának ez a vér? — Kérdezte a rendőrkapitány borzadozva. — A hordókat festettek vele kivülről. — Válaszolta a bodegás, noha minden iskolás gyerek tudja, hogy a vér alkalmatlan hordó fes­tésére. Képzelhetni, milyen hangu­latban kutatott tovább a rendőrka­pitány a műhelyben, hiszen maga is megkóstolta a bodega borát. Mily iszonyat foghatta el mikor a hátsó sarokban ott találja a lopót. De milyen állapotban? Rajta kivül be­lül rá ülepitett vér csöppek! Ez untig elég volt neki, hogy a bort express küldje fel a vegyelemzőin­tézetnek, mely bizonyára nem na­gyon örül, hogy bodegás is van Nagyváradon s mi annál kevésbé, mert az a körülmény, igen hosszú időre tönkreteheti az előnyösen is­mert magyar borba vetett bizalmat. Mindig elleneztük a bodegák engedélyezését, noha eszünk ágában sem volt, hogy valamikor ily rémü- tetes gyanúra okot szolgáltat egy bodegás. De ezután még jobban bizunk abban hogy a magyar par­lament fog találni utat módot hogy a magyar ital mérésével magyar földön csak is magyar honpolgár foglalkozhatik s hisszük, hogy ak­kor az italnemüek nem adnak dol­got a vegyelemző intézetnek, amiért szavatosságot vállal a magyar ven­déglőskar. M. 1. Borvizsgálatok eredménye. A Budapesten alakított állandó bor­vizsgáló bizottságnak az 1898. év. II. fél­évi működéséről a kereskedelmi miniszter­hez fölterjesztett jelentése szerint az em­lített félévben a törvény értelmében eljáró j hatóságok 125 kihágási ügyben különféle bor, illetve mübormintát küldtek föl a bi­zottsághoz, illetve annyi minta fölött mon­dott véleményt a bizottság. Az említett 376 féle folyadék közül 169 mintára, vagyis a megvizsgált minták­nak 45 százalékára állapította meg a bi­zottság, hogy azok az 1893. XXIII. t.-czikk- ben tiltott módon készített mesterséges bor­nak bizonyult. 169 minta közül 4-nek kivé­telével tehát 165 esetben a mesterséges bor készítéséhez vizet használtak és pedig 141 esetben csak vizet, 6 esetben vizet és glicze- rint, 7-ben vizet és borseprőt, 6 esetben vizet és borkősavat, 3-ban vizet és saharint, 1 esetben vizes saharint és salicilsavat, 1 esetben vizet és burgonyaczukrot, a mintá­nál viz használata nem volt ugyan megálla­pítható, de azért ezeket is mesterséges bo­roknak kellett nyilvánítani, mert 2 mintánál kátrányfesték (fukszin), 1 mintánál burgonya- czukor (szőlőczukor) használatát s 1 min­tánál meg nem engedett mértékű tulszesze- zést állapítottak meg. Ezenkívül 9 bormintára, melyek ösz- szesen 7 ember készletből származtak, a vegyelmezés adatai alapján az az erős gyanú merült föl, hogy ezek is viz használásával készült mesterséges borok voltak. Ezt azonban az itteni vizsgálat ada­taiból nem lehetett egész határozottan meg­állapítani, a miért is a borvizsgáló bizottság ezeket a mintákat nem kifogásolta. A föl­sorolt bormintákon kivül még hét olyan anyagot vizsgált meg a bizottság, melyeket a gyanúsított felek pinczéiből azért küldtek be a hatóságok, mert azoknak a borkeze­lésnél való használata tiltva van. Ez anyagok vizsgálatából kiderült, hogy azok közül közül két minta kararnelt, tehát a borkezelésnél megengedett anyagot tartalmazott, ellenben a többi ötféle anyag használata a borkezelésnél tiltva van. Ezek közül a tiltott anyagok |közül az egyik a kristályos borkősav, a másik borkő, savoldat, a harmadik saliczilsav, a negyedik marhavérrel készített deritőszék, az ötödik pedig a konyak főzésnél a lepárolt borból visszamaradt bormoslék volt. Az 1898-iki első félévi jelentésben föl­sorolt borvizsgálatokkal együtt az egész évre vonatkozólag a következő eredmény mutatkozik : A borvizsgáló bizottság az 1898. év folyamán 261 kihágási ügyből kifolyólag 869 bormintát vizsgált meg s ezek közül 137 félnél összesen 354 tiltott módon készített bort talált, öt mintára pedig konstatálta, hogy azok a használt elnevezéseknek nem felelnek meg; összesen tehát 360 olyan min­tát talált, melyek részint tiltott módon tör­tént készítésük, részint pedig elnevezésük miatt a törvénybe ütköztek. Egyről-másról. A nyugdíj-igazgatóság utolsó gyűlésén gorombáskodott a szombathelyi választmány­nyal. Hogy ha a választmány a gorombasá­got némán zsebre rakja, nem tudom, de fel­tételezem, hogy nem maradnak adósak az igazgatóságnak. De igazán különös is, mikor kitartott emberek durváskodüak önzetlen emberekkel. A szombathelyi választmány volt egyike a legelsőknek és jelenleg az egyedüli a mely fenállni bírt s a mely legtöbbet tett ingyen, — nem 90 százalékért — a nyug­díj javára. A pénzkezelés, valamint a köny­velés ott mintaszerű, s daczára a sok kel­lemetlenségnek és fáradtságnak egyes ügy- buzgó tagok óriási kitartással és ügybuzga­lommal végzik tiszteletből ezt a munkát, A választmány elnöke, Varasdy ur, „hányszor kell ennek futkozní a gyűlésekre és az üz­letét ott hagyni, egyes csüggedő vagy elé­gedetlen tagot buzdítani, Dautlich pénztá­rosnak pláne sok veszőttsége van, egy fél­napi munkája van, hogy a havi nyugtákat kiállítsák az ellenőrrel, azután rajta múlik, hogy pontosan befolyon a havi tagsági dij. s nem egyszer sajátjából előlegez, csakhogy ne legyen hátralék; azonkívül a választ­mányt minduntalan zaklatják a gyűlésre, ezenfelül a tisztikar a nyugdíj terjesztése végett kirándul a környékre saját költségén s a jutalom — gorombaság. * Yalahára egy ember a budapesti pin- czér-egylet élére lép, azt mondom valahára,

Next

/
Thumbnails
Contents