Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-03-05 / 5. szám
10 Vendéglősök Lapja 1899. márczius 5. szőlők telepítéséhez. Az emberek tanultak, befektettek, nem ritkán 1000—2000 frtot költöttek egy hold szőlő felújítására és az elpusztult milliókat uj milliók befektetésével igyekeztek visszaszerezni. A földmivelési miniszter szakiskolákat létesített; külön országos szervezetet tart fenn a szőlőmivelés adminisztrácziójára; évi budgetjében n ajd félmillió forint van felvéve szölőmivelési czélokra. Az 189G: V. t.-cz. maga egymillió kétszázezer foritot adott egyszerre a szölőfelujitások támogatására és huszonötmillió forint kölcsönt engedélyezett a szőlősgazdáknak, melynek törlesztése és kamataiért közvetve az állam vállalta magára a felelősséget. És ez óriási áldozatokra, a melyekben ép úgy része van az állam által adott millióknak, mint a szőlőmivelők véres verejtékének, nagy arányokban zöldülnek ki az elpusztult szőlőhegyek. Munkások siirögnek ismét Tokaj, Zala, Arad, Bereg, Bihar, Baranya, Tolna, Érmellék kopár hegyein, újrateremteni az elpusztult nemzeti vagyont. Az Alföld sivó homokján ezernyi beültetett holdak hirdetik, hogy ismét lesz szőlő Magyarországon. A termelő, a fogyasztó közönség boldogan gyönyörködik a nagy munka eredményében, — melynek már-már élvezni kezdjük gyümölcseit. Egyszerre azonban megjött a visszahatás. Egy a filloxeránál is nagyobb csapás útját zárja a továbbhaladásnak; elveszi a termelők ezreinek szája elől a megérdemelt hasznot; bűnös kezek fennakasztják az újrateremtés nagy munkáját. A termelők borai eladatlanok, megakad a szőlőtelepítés, mig a fogyasztók milliói nem bírnak egy ital jó borhoz jutni. Mi ennek az oka? Hosszas vizsgálatok után erre is rájöttünk. A különböző helyeken összeszedett bormini ák 70—70%-je hamisnak bizonyult. A kutatások bebizonyították, hogy Magyarország el van árasztva hamisított, sokszor az egészségre is ártalmas borokkal. A csalóknak az egész országot behálózó szövetkezete árasztja el a nagyrészt olcsó, külföldről importált anyagokból készült italokkal hazánkat, megakadályozva a szőlőtermelés jövedelmezőségét és veszélyeztetve a népesség egészségét. De e pancsok nemcsak Magyarországon vannak forgalomban. Külföldre is vitetnek ki, mint magyar borok és tönkre tették szőlőhegyeinknek világra szóló hírnevét úgy, hogy már nem hisz senki a tiszta magyar borban. Azon a ponton vagyunk, hogy ha meg nem akadályozzuk a borhamisításokat, megakad a szőlők felújítása és tönkre megy külföldi hírnevünk és nem leszünk képesek többé régi piaczainkat az uj szőlőknek megszerezni. És mindez egy pár száz, lelkiismeretlen hamisító kedvéért, a kik üzelmeikkel a termelők és fogyasztók rovására és az oi" szág becsületének árán, milliókat és százezreket szereznek. Nagyon is itt volt tehát az ideje annak, hogy a már évek óta hatástalannak mutatkozó műbortörvény szigorú végrehajtása iránt intézkedett Magyarország föld mivelési, kereskedelmi és belügyi minisztere. Az egész ország osztatlan tetszéssel fogadta a kiadott legutolsó rendeleteket, a melyek, mig egyrészt a hatóságokat kény- szeritették a szigorú eljárásra, másrészt a borellenőrző-bizottságok létesítésével a termelő és fogyasztó közönség köréből az eljáró hatóságok mellé egy segítő, véleményező és ellenőrző organizmust rendeltek. Az összes vármegyék egy félév alatt létesítették ezeket a borellenörző-bizottságo- kat, a melyek az ország legtöbb részében működni is kezdettek. És mi lett az eredmény? Két-három hónap alatt 100 és 1000 hamis borminta került a szakértő fórumok elé és a sújtó Ítélet egymásután irtja ki a csalókat. Minden borhamisító elitélését az ország tapsai kisérik, mert nemzeti becsületünk kívánja meg azt, hogy ezektől az élős- diektől megszabadítsuk Magyarországot. Rövid még az idő, hogy általános tapasztalatokra hivatkozhassunk, de már is vannak vidékek, a hol határozott javulás konstatálható, már ez első Ítéletek hatása folytán is és általános a meggyőződés, hogy ha a műbortörvényt csak 4 — 5 éven keresztül is hasonló erélylyel hajtjuk végre, a magyar bortermelésnek és a fogyasztó közönségnek kiszámithatlan hasznára, elpusztulnak a hamis bortömegek hazánkból. Nem ütközhetünk meg azon, hogy az üldözőbe vett csalók védekeznek. De már az mégis hallatlan dolog, hogy az elitéit és Ítélet alatt levő borhamisítók, Budapest székes-fővárosban valóságos szindikátust alapítottak. Ez a szindikátus hires országgyűlési képviselőket, ügyvédeket és régi nagy napilapokat szerez meg czéljainak, nagy apparátussal és nagy összegekkel rendelkezik és mindezen eszközeivel kíméletlen hajszát in. dit meg azon minisztériumok és hatóságok ellen, a melyekben volt és van erkölcsi bátorság még a milliomos ezégeket is börtönbe csukni, ha a csalás reájuk bizonyult. A borhamisítók e központi szindikátusának befolyása azonban nemcsak a sajtóra terjed ki, hanem sikerült a budapesti kereskedelmi csarnokot és kereskedelmi kamarát is arra bírnia, hogy e tisztátalan kereskedelmi elem érdekei mellett foglaljon állást. Az érdekelt gazdaközönség természetes, hogy szintén nem nézheti tétlenül érvényesülni kezdő jogos érdekei ellen intézett ezen gálád támadást és sorompóba lépett. A magyar gazdák legnagyobb erkölcsi testületé, az „Országos Maggar Gazdasági Egyesület“ viszi ezen a téren is a vezérszerepet és csatlakozásra hiva fel az ösz- szes vármegyei gazdasági egyesületeket,, megüzente a harezot a borhamisítók szindikátusának. A legközelebbi jövőben tehát az ország egy érdekes és a nemzet végeredményében felette fontos gazdasági harcznak lesz szemtanúja, a melyet a magyar szőlő- termelő és fogyasztó közönség viv egyik nagy termelési águnk és kiviteli érdekünk védelmezéséro azokkal az elemekkel, a melyek piszkoz utakon és a köz rovására eddig űzött jövedelmező mesterségüket akar-^ ják most már szemérmetlenül tovább folytatni. Az egyik oldalon a termelők és fogyasztó népek százezrei és milliói, a becsületnek, a tisztességnek és az igazságnak fegyvereivel; a másik oldalon a meggazdagodott borhamisítók bármikor és bárhol, bárminő fegyverek használatára kész csapata. A harcz erős lesz, mert a nagy vagyo- noknak nem tiszta ezélzataik elérésére hosszú kezük van. De mi bízunk az eredményben! Bízunk benne, hogy Magyarország kormánya nem dobja oda százezernyi szorgalmas, verejtékes munkából élő lakosságának érdekét néhány száz csaló martalékául, hanem kitart és halad tovább a megkezdett irányban. Bízunk benne, hogy az ösezes vidéki hatóságok és borellenőrző-bizottságok, a melyeknek tagja a magyar társadalom szine- java, teljesíteni fogják kötelességüket és nem engedik meg, hogy Magyarországon a borhamisítók és csalók üljenek diadalt a szentesített törvények felett. Az elrontok! Az ,,Újkor“ czimü szaklapnak viselkedése az utóbbi időben nagyon magára vonta a közfigyelmet: gyanú merült fel ellene. A fejszéditő ígéretektől duzzadó lapról bebizonyosodott, hogy a gyanú nem volt alaptalan. Hallottuk mérvadó körökben számtalanszor vitatni, hogy az ismeretlen jövevény csak káros befolyást fejleszthet intézményünkre. Á leplezett lapnak daczára sikerült többekat hálójába keríteni s a némi pártolásra talált „Újkor“ nem volt hálátlan hívei iránt! Elhalmozta őket mézes Ígéretekkel, ami persze legalkalmasabb volt arra, hogy könnyedén előfietőket gyűjtsön ! De végre kiderült a turpisság s ezek után ki hiszi el Tardi uréknak, hogy ők azok az áldozatkész úri emberek, kik képesek mindenre, hogy bennünket az igéretföldére vezessenek. A mióta az O. P. E. ügye napirenden van, úgy még senki sem világította meg a helyzetet, mint a „ Vendéglősök Lapja“ legutóbbi számában Kaszás Lajos ur: „Aggódva nézünk és gondolunk a nyugdíj
