Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-03-05 / 5. szám

4

Még nem elég ! Nos hát, hogy állná akkor az osztozást ?

Milyen merész szavakkal dobá- lódzik a kis hamis ! Bizonyára ezt is valami ünnepi szónoktól leste el valamikor. Fogadja részvétünket, hogy oly szerencsétlen alkalommal akarta értékesíteni.

Ezek után pedig hadd kerüljön ki bölcs feje bográcsából ellenünk még több szóvirág.

Higyje el, hálásan megtapsoljuk, — de hasábjainkon legfeljebb csak a rendőri hirek és a szerkesztői üzenetek rovatát áldozzuk föl az ő személyére.

A szegzárdi főszolgabíró kezdeményezése nyomán pedig hisz- szük, hogy az „Újkor“ maholnap ,,Jujkor“-rá válik, a közönséget pedig addig provokálja hülyeségeivel. míg végre megunva, föl sem bontja, hanem azt mondja „Pfujkor“, ha ugyan addig a tisztelt szerkesztőket szét nem rebbentik, hogy lássanak becsületes munkájukhoz, súrolják tovább a késeket és a villákat. Dobos.

Karátsonyi János.

— Képünkhöz. —

Az erdélyi pincze-egyletnek egy régi kipróbált derék képviselőjét, Karátsonyi Jánost, ezt az örökké mozgó, tevékeny szakférfiút mutatjuk be mai számunkban. Az erdélyi bortermelők szövetkezetének borai országszerte ismeretesek, a szövetkezet élén mind tisztességes emberek állanak s igy kívánatos volna, hogy a mai mostoha borviszonyok között a vendéglősök itt rendeljék boraikat. A borokat magunk is kóstoltuk s bátran ajánlhatjuk. Különösen kitűnő a „Leányka“ bor, a mely Karátsonyit oly ismeretessé tette.

Karátsonyi János a kereskedelmi pályát végezve, mint fiatalember ezelőtt 14— 15 évvel került az Erdélyi Pincze-Egylethez, mint pénztárnoki minőségben. Eleinte az igazgatóság által történt képviselői kiküldetése mindjárt fényesen beválván, az igazgatóság 12 év óta folytonosan utaztatja s ma már a legkedveltebb borutasok egyike, a ki egyszerű, szerény fellépése és magaviseleté által sok vevőt nyert meg. Különösen kiemelendő azon érdeme, hogy a hitel nyújtással általa sok kezdő vendéglős és kávés üzlete ma már virágzó üzlethez és vagyonhoz jutott.

Karátsonyi Kolozsvárt született és Nyitramegyéből nősült, mely boldog házasságból egy gyönyörű szép leánya van.Isten éltesse őket soká !

Vendéglősök Lapja.

Sajtópörünk.

Tekintetes kir. Büntető Törvényszékhez, mint Esküdszéki Sajtó-Birósághoz

Budapesten.

Sajtó vádlevele

Ihász György lapszerkesztő, budapesti lakosnak (lakik: VII., Akáczfa-utcza 3. sz.

I. em.)

Fellner Gyula (álnevén F. Kiss Lajos) budapesti lakos (lakik: VIL, Vörösmarty- utcza 31. sz. I. em.) és Barta Béla budapesti lakos (lakik : Royal-szálloda 411. sz.) ellen,

Sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségének megtorlása iránt. 1899—7294 IBtő számhoz.

Tekintetes Esküdtszéki Sajtóbiróság!

Budapesten, dr. Solti Ödön ügyvéd és ismeretlen foglalkozású F. Kiss Lajos, eredeti nevén Fellner Gyula szerkesztésében „Magyar Vendéglős és Kávésipar“ czimen koronként — eddig összesen mintegy hét számban megjelent — nyomtatvány 1899- év január hó 10-ikére keltezett 2-ik számában, a folytatólagos számozással ellátott 31-ik oldalon, Szerkesztői üzenetek czim alatt, aláírás nélkül közreadott közleményében kizárólag az én személyemmel foglalkozván, rólam a következőket Írja:

„ . . . Ihász György támadásairól tudomásunk van. Miután azonban ennek az embernek a múltját és jelenét nagyon is jól ismerjük, méltóságon alul álló dolognak tartanok vele akár irodalmi, akár egyéni polémiába bocsájtkozni . . . bennünket ily pisz- kolódások ellen mentessé tesz. Különben is elvünk a „De mortuis nil, nisi bene“ alapján, hogy erkölcsi halottakkal nem foglalkozunk. Ha pedig tám dásait személyes térre vinné, legyen nyugodt, hogy vele nem lapunk hasábjain, nem is lovagias utón, hanem röviden s az őt megillető módon fogunk elbánni.“

Eme, a tisztes szaksajtónak épp oly szokatlan, épp oly alacsony nívón álló, mint a mily durva hangon irt sértő közleményre barátaim és ismerőseim figyelmeztettek, a kik e számot s velük az összes hazai vendéglős- és kávésiparosok korlátlan számban szétküldözött mutatványpéldányul kapták.

Az idézett közlemény kitételeiben, czikk írója szerint az én múltam és jelenem olyan, a mely miatt méltóságon aluli dolog lenne velem foglalkozni, a ki midőn véletlenül jogos kritikát gyakorol, akkor is „piszkolódik“, de akkor is hiába „piszkolódik“, mert czikkirót, mint a becsület, mint az erények Nesztorát, mint az erkölcsökkel nyakig vértezett férfiút, nekem, szerinte rovott múltú és jellemű embernek „piszkoló- dásaimtól“ mentessé teszi : hogy erkölcsi halott vagyok, a kivel ennélfogva czikkiró nem foglalkozik, de a kiről, midőn czikkiró elismeri, hogy az ö szerkesztői modorától eltérőleg, vele szemben személyes térre semmiféle hírlapi polémiát soha nem vittem, egyben megfenyeget, hogy ha én is, mint ő, mégis személyes térre vinném támadásaimat, legyek elkészülve, hogy ők, persze a „Magyar Vendéglős és Kávésipar“ szerkesztői, a lovagiasság szűzi erényekben ékeskedő vitézei velem szemben nem is az ö magas szellem1899. márczius 5.

tői sugárzó lapjuk hasábjain, nem is a társadalom által megszabott, minden tisztességes emberrel szemben vehető lovagias elégtétellel, hanem mint „rovott múltú és jellemű, piszkoló eskölcsi halottjai szemben, a fennkölt lelkületű czikkiró, a minta-gentleman, röviden, az engem megillető módon fog elbánni, a melyből kiki értheti a magáét : hogy a lovagias férfiú talán pánczél- hordozó apródjait, solymárait vagy ebeit uszittatja rám, talán vas-ökleit szánja nekem, vagy korbáccsal vesz magának úri elégtételt.

Mindezen kitételekben a személyem ellen irányuló s a büntető törvénykönyv 258,259 és 261 §§-aiba ütköző sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségeit láttam fennforogni s ezekkel szemben bölcs és igazságos sajtótörvényeink és polgártársaim az esküdt urak megtorló verdiktjének oltalmába helyezkedve, a budapesti sajtóügyi vizsgálóbíró úrhoz benyújtottam sajtóügyi panaszomat.

Panaszbejelentésemre az 1890.7294|Btö szám alatt elrendelt sajtóügyi vizsgálat befejetztetvén, annak során a bevádolt pár sornyi közlemény szerzőiül egyszerre ketten i.3, így Fellner Gyula, mint az „F. Kiss Lajos“ koholt szerkesztői név személyesitője, másodsorban Barta Béla jelentkeztek, akik jegyzőkönyvi vallomásuk szerint az inkriminált közleményt együtt szerkesztették össze, Fellner Gyula (álnevén: F. Kiss Lajos) irta, Barta Béla sugalmazta. A közleményért közösen vállalják el a törvényelőtti felelősséget.

Ennek folytán mély tisztelettel benyújtom.

Sajtó vádlevelemet

melyben vádat emelek Fellner Gyula (álnéven F. Kiss Lajos) pápai születésű, 30 éves izraelita vallásu, nőtlen budapesti lakos (lak: VII. Vörösmarty utcza 31 szám I. em.) a „Magyar Vendéglős és Kávésipar“ felelős szerkesztője és Barta Béla pápai születésű, 34 éves, izraelita vallásu, nőtlen, budapesti lakos (lak: Royal szálloda 411 ajtó) ellen, a „Magyar Vendéglős és Kávésipar“ 1899. évi január hó 10-ikén megjelent 2-ik számában a 31 oldalon „Szerkesztői üzenetek* czim alatt irt közlemény fennebb idézett kitételeiben foglalt kizárólag személyem ellen irányuló és a büntető törvénykönyv 258, 259 és 261 §§-aiba ütköző sajtó utján elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségéért;

megkérem alázattal a tekintetes Sajtó- biróságot, hogy ezen sajtó panaszomnak esküdtszéki sajtóbiróság előtt való letárgya- lására határnapot tűzni, engem arra a IV-ed péld., Fellner Gyula (álnevén: F. Kiss Lajos) és Barta Béla sajtóvádlottakat pedig ezen vádlevelem Il-ed és Hl-ad példányainak kézbesítésével, valamint szeplőtelen erkölcsi múltamról és jelenemről tanúbizonyságot tevő következő erkölcsi tanúimat: megidézni kegyeskedjék :

Dr. Barabás Béla országgyűlési képviselő, lakik: Budapest, Józseí körút 60. sz. és Aradon (saját házában).

Dr. Horváth Adám Kecskemét városa

II. kerületének oiszággyülési képviselője, lakik Kecskeméten.

Gracza György földbirtokos, a „Budapest* napilap felelős szerkesztője, Sarkan- tyus-utcza 3.