Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-01-20 / 2. szám

1899. január 20. Vendéglősök Lapja. 5 ezt a levelet irta, minket nem bélyegezhet meg, erkölcsi halottakként. Még egyet. Solti ur ebben a levélben kifizetett lakbérek megtérítésére szólítja föl Wagner Józsefet. Nem csak azt követeli, amit állítólag már lefizetett, hanem még egy jövendő negyedévre szóló lakbér megtéríté­sét is az ő kezeibe követeli, holott ehhez semmi joga nincs, ennek a pénznek a felvé­teléhez teljesen illetéktelen, mert azt fel­venni egyedül az a háztulajdonos jogosult, aki a lakást kiadta. Gratulálunk a főszer­kesztő fiskális urnák nemcsak irodalmi te­hetségeihez, hanem ügyvédi ismereteihez is. A fiskális ur a levél megírásáért pör- rel való fenyegetés mellett 1 frt 08 kr irás- dijat követel. Ügyvédi tehetségeinek ezt az oldalát bizonyára erősen érzi az a szegény nyugdíj-intézet, amelyhez hozzá szegődnie sikerült. Ismerjük mi mindnyájan. Bár Wag­ner egy krajczárt sem fizetett s azért Solti ur egy makulányit sem porolt, félünk tőle mégis, hogy egy napon goromba levelet in­téz hozzánk s a levél végén 1 frt 08 kr- irásdijat követel. Legyen nyugodt, mi sem hizlalnánk meg őt 1 frt 08 krral. Hanem annyi bizonyos, hogy boldogok ezek a fiskálisok. Ha másképp nem bírnak keresethez jutni, könnyű a dolguk. Ügyle­teket kötnek, fölbontják s levelezésekbe lép­nek, azután csak úgy könnyen gurulnak zse­beikbe az 1 frt 08 krok. De hogy mit szól ehhez az ügyvédi kamara, azt Solti ur bizonyára nem kér­dezgette tőle. KÜLÖNFÉLÉK. Az újév alkalmából. Szerkesztő­ségünket igen sok gratuláczióval keresték föl lapunk barátai és ismerősei. Köszönjük a szives megemlékezést. Minthogy szerkesz­tőségünk két tagja vidéken időz, ez úton tolmácsoljuk nekik szerkesztőnk jóbarátjá­nak, dr Horváth Ádám országgyűlési kép­viselő, ügyvéd, kecskeméti jogakadémiai ta­nárnak a szerkesztőhöz intézett s a munka­társaknak is szóló barátságos sorait: „Ked­ves bajtársaim ott a redakczióban ! Bol­dog újévet kivár, olyat, aminőt igaz függetlenségi 48-as kívánhat, igaz ba­rátotok, Kecskemét, 1899. dr. Horváth Ádám. Egy szerkesztő születésnapja. Hetvenedik születésnapját ünnepelte Wag­ner József, a „Vendéglős“ laptársunk derék agg szerkesztője. Ez alkalomból tisz­telői és barátai a Mószer-szállóban gyűltek össze a derék szerkesztő körül, hogy sze- retetüknek és ragaszkodásuknak tanujelét adják e napon. 70 év nagy idő, ritka em­bernek adatik meg ennyi időt megérni. Wagner mindazáltal még jó erőben van s örömmel látjuk, hogy ifjúi kitartással tűri mindazon bajokat, amik egy szerkesztő vál­laira nehezedni szoktak. Részünkről felelős szerkesztőnk képviselte szerkesztőségünket az ünnepélyen Az agg szerkesztőre sok felköszöntő hangzott el, igy tonsztot mon­dott. először Ihász György, utána Szalontay György, majd Mószer Károly s még mások. Az agg szerkesztő meghatottan köszönte meg a szeretet nyilvánulásait s még jó sokáig együtt maradtak, majd megtekintet­ték az uj szállót, a melyet Mószer barátunk mostanában vett meg. A kapuvári nagy vendéglő, mely eddig az Esterházy herczegi család tulaj­donát képezte, uj gazdát nyert Vető István vendéglős szaktársunk, lapunk lelkes híve személyében, ki azt 20.000 írtért megvette. Vető István ur a nagyvendéglőt időszerűen átalakítani fogja, miáltal Kapuvár ismét egy modern épületet nyer. Eljegyzés. Janisch József az érsek- újvári „Oroszlán“-szálloda főpinczére el­jegyezte Laschober Lujza kisasszonyt, La­schober János edeházi vendéglős szaktár­sunk bájos leányát. Isten áldása legyen a kötendő frigyen! Egy féliériiemiigyárból. Kiváló fehérnemügyára van a jónevü Weisz és Heimler czégnek Pozsonyban. Hires vá­szon-, sifon- és damasztáruiról, de neveze­tességre tett szert paplan és fehérnemüek gyára, a melyet az ország minden részéről felkeresnek. Most, hogy a czég a legújabb divatokat is beszerezte, melegen ajánljuk vendéglőseinknek és kávésainknak, hogy fekérnemüiket Weisz és Heimlernél vásá­rolják be, aki igen jutányos árban szállít óriási készletéből. Egyszersmind felhivjuk t. olvasóink figyelmét a kiváló, jeles czég mai számunkban közölt hirdetésére. Tánczvigalom. A győri pinczérkar a következő körlevelet küldte szét: Meghívó! a győri pinczér-kar Küster Gézáné, Németh Józsefné és Wölfl Gusztávné őnagyságaik védnöksége alatt f. 1899. évi január hó 19-én a Vigadó összes termeiben, zászló­alap javára rendezendő jótékonyczélu zárt- körötánczvigalomra. Kezdete este 8 óra­kor. A zenét a 19-ik gyalogezred és Farkas Guszti zenekara szolgáltatja. Személyjegy 1 frt, családjegy 3 személyre 2 frt 50 kr. Felülfizetések köszönettel fogadtattak és hirlapilag nyugtáz tatnak. A vigalmi bi­zottság helyisége: Stach-kávéház. Rende­zőség : Herczeg Ferencz védnök, Dreisz- lcer József diszelnök, Kurcz Samu elnök, Geiszlinger Endre alelnök, Zsombor László pénztárnok, Weisz Lajos I. jegyző, Málics István II. jegyző, Major Balázs és Cs. Szabó Sándr ellenőrök, Mémeth Ferencz főrendező, Merkly Lajos czígánpvajda, Bachl Kourád, Thaller Károly, Schlögl Ferencz, Wittinger Antal, Horváth Sándor, Wittner Márton, Fábos Gyula, Kindl Jakus Imre, Berger Károly, Szlatorits József, Fekete Vincze, Meicz Ferencz Stinner Sándor, Ru­dies Ernő, Mikula Dénes, Küster Jenő, Schreimer Antal. — Piros Józsi szerkesztősé­günkben. Uj év napjának reggelén szo­katlan kedves jelenet játszódott le szer­kesztőségünkben. Piros Józsi, József főher- czeg udvari prímása jelent meg zenekarával s rázendítette előbb a lelkesítő „Rákóczy induló“-1, majd az „Isten áldd meg a magyart“. Ámulva és megilletődve vettük a kedves meglepetésül szolgáló beköszöntést s jól esett nagyon, mikor a két darab után előlépett Zsiga Antal, a veterán brácsás s szerkesztőnkhöz czigányul e szavakkal kezdte köszöntőjét: „Baro lacso Raja Ihász ! Del tuke edel bud bers de dsüvesz /“ Majd megköszönte szerkesztőnk mindazon műkö­dését, melylyel a czigányok érdekében any- nyit fáradott. Ihász György, aki maga is muzsikális ember lévén, akinek több szer­zeményei kerültek ki már hegedühurra, s éveket szentelt a czigánynyelv tanulásának, czigányul felelt a zenekarnak: Acs Devle la! Dikhaha jik fare! Basáv mánge lácsó Hungarian gyili.' Ezután buzdítva őket a hazaszeretetre, megköszönte a meg­emlékezést. A zenekar ezután üdvözölte gelsei Biró Zoltánt, lapunk fömunkatársát, Biró Imrét, Dobos Józsefet és Szalontay Györgyöt, lapunk munkatársát. Eljátszottak Pirosék még egypár régi dalt is. A meg­lepetésnek vidám poharazás lett a vége. Sürgős segély. Követésre méltó asztaltársaság alakult a minap a Királyi Pál-utczában levő Sághy-féle vendéglőben „Erzsébet-asztaltársaság“ czim alatt, Elnöke Mezei Péter főv. bizottsági tag, alelnöke pedig Melkó Bertalan b. városbiró. Az uj asztaltársaság czélja a lapokban közölt nyomort pénzerőihez mérten az illető lap utján rögtön enyhíteni. Ez az első ilynemű asztaltársaság, de hiszszük, hogy még sok asztaltársaság fogja ilyen irányban meg­változtatni alapszabályait. Az „Erzsébet- asztaltársaság“ kizárólag a sajtó utján fog és pedig rögtönösen segíteni s azért kérvé­nyek figyelembe nem vétetnek. Üzleti hirefa. Stiasztny Károly Szombathelyen a „Sabária“ kávéház főpin- ezéri állását vette át. — Püspök-Ladányban a vasúti vendéglő főpinezéri állását Rótli Sándor ismert nevű főpinezér vette át. — Makón a „Korona“ szálloda főpinezéri állá­sát Beretvás Béla vette át, hova Ihász György közvetítő intézete helyezte el. — Szibera Ferencz H.-M.-Vásárhelyen a „Fe­kete sas“ szálló főpinezéri állását foglalta el. Halálozások. Mirth Ferencz, a székesfehérvári „Arany sas“ szálloda tulaj­donosa folyó hó 10-én jobb létre szenderült. Temetésén, mely a székesfehérvári szaktár­sak nagy részvétele mellett ment végbe, Gáncs Jenő ev. lelkész fenkölt szellemű gyászbeszédet mondott. — Fehér Imre, a budapesti VII. kerületi kör és az Almássy Pál telepi dr. Újvári-féle fürdő vendéglőse

Next

/
Thumbnails
Contents