Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-12-05 / 23. szám
XY-ik évfolyam. 1899. 23. szám. Budapest, deczember 5-én. PlftCZÉBEIi L1PJ144 A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny, Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete", a „budapesti kávéház segéd egylet“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet a „Székesfejérvári pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „Révkomáromi vendéglősök és kávéso ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egyletM-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok-egyesület“-ének, az „ujvidél szállodások-, vendéglősök és kávésok ipartársulat“-ának, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök,- kávésok,- korcsmárosok- é pinczérek-egylet“-ének és a „Székesfejéri vendéglősök-, kávésok és italmérők ipartársulat“-ának és az „újpesti szállodások-, vendéglősök és korcsmároso ipartársulat“-ának HIVATALOS KÖZLÖNYE. _________________ Sz erkesztőség és kiadóhivatal ; VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Megjelenik havonkint kétszer, minden hó 5-en és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre .... 6.— I Félévre...........................3.— Há romnegyed évre . 4.50 Évnegyedre .... 1.50 Laptulajdonos és felelős szeikesztő: IHÁSZ GYÖRGY. Levél a szerkesztőhöz. Kedves Barátom ! Becses lapod november 20-ki száma közli az indítványomat, melyet én a Kolozsvárt október 14-én megtartott V-ik országos ipar- testületi gyűlésen a vendéglősök iparának a képesítéshez kötött iparok közé leendő felvétele ügyében benyújtottam. Sietek kijelenteni azt, hogy ezen indítványt (a budapesti vendéglősök ipartestülete kérésére, a mire a gyűlés megelőzőleg pár nappal szállított fel) én irtani, és ezért a felelősség egyedül engem terhel. Indítványomat egyik tisztelt munkatársa kétségbeesett hangon, talán kíméletlennek is mondható megjegyzéssel bírálja meg. Azt mondta: „szabadítson meg az Isten minket, vendéglősöket, az ilyen atyai gondoskodástól“,.hogy. ha ez az indítvány nem ostoba, hát a legnagyobb mértékben rosszakaratú“ Erős vád ez a tisztelt bíráló úrtól. Erős azért, mert, hogy én a vendéglősök ügye iránt rosszakaratú lennék, ezt ne hitesse el magával, sem mással, mert az én 40 éves múltam és munkássáo-om a mi szakmánkban tiszta, átlátszó, mint a kristály, nem tapadhat hozzá rosszakarat vádja. Nem tartom én az indítványomat olyannak, a mi szót nem tűr. Lehet, sőt előre elhiszem a czikk- iró urnák azt, hogy okosabb inditványnyal fogja a mi ügyünket előbbre vinni, de azt már mégsem hiszem el. hogy nálamnál iga- zabb és jobb akarattal szolgálja a vendéglősök ügyét; különben is inditványom lényege csak az. hogy a vendéglősek ipara képesítéshez köttessék. Annak további része csak a kiviteli módozatra vonatkozik. Miután pedig, mint lapodban látó n, indítványom első részét te is magadévá tetted, most lapod élén a kereskedelmi miniszter úrhoz intézett emlékiratodban magad is ezt kérted csak örvendeni tudok, ha inditványom második részében javasolt megoldási módnál a tisztelt czikkiró ur jobbat ajánl. Nem vagyok rá féltékeny. A fő az ügy. Közös óhajunk, hogy iparunk végre valahára a képesítéshez kötessék. Erre fogjunk kezet. Baráti üdvözlettel hived: Tsíagy Gábor. * Üdvözöljük szaktársunkat, a kit mindenha a vendéglősipar büszkeségének tekintettünk. Üdvözöljük őt a szellemi küzdőtéren meggyőződésének bátor hangoztatásáért s hangjának objektivitásáért. rr . 0 ezzel a levéllel is megmutatta, hogy a vendéglőskarnak legkiválóbb szelleme, a ki ugyan kevés zajjal, de annál nagyobb intelligen- cziával működik. Vajha olyan volna szakmánkban a közélet, hogy ő teljesen érvényesülhetne. Ámde mostanában bizonyos keserűséggel tölt el bennünket. hogy a jóra, szépre hivatott erő a térről leszorítva, vagy teret nem találva, kedve-hagyottan, szóra is alig talál alkalmat, vagy érdemes tárgyat. Mi, a kik a vélemények szabad nyilvánulásának vagyunk a hívei, az audiatur et altéra pars elvén indulva, helvet adunk minden nemes felszólalásnak s így helyet adtunk annak is, a mely a mi igen tisztelt barátunkat szóra birta. / Ámde rögtön megjegyeztük, hogy ő róla oak jót, csak szépet tételezünk föl. Örvendünk, hogy felszólalása erre a fö'tevésre birja azokat is, a kik eddigelé őt nem ismerték. Igen is. Nagy Gábor azok közé tartozik a kik közérdekeink megítélésé'>él mindig tisztán lát és önzetlenül cselekszik a mi nem azt teszi, hogy mindig úgy gondolkodjék, a hogy a falu. Ebben a/ esetben más a véleménye, mint nekünk. Örvendünk hogy a képesítést szükségesnek, s( sürgetendőnek vallja. Nem könnyű e kérdés mego dásának a mikéntje. Szükséges, hog a ki gondolkodni tud, törje rajta fejét s ha mit kieszel, a nvilváno: ságra hozza. így tisztulnak, igy érlelődne az eszmék valósággá, a mi hog ebben a kérdésben mielőtt béke vetkezzék, legfőbb óhajtásunk. Mi megmaradunk javaslatun mellett, a melynél általánosabba alkalmazhatok könnyebben kiviln tőb, jobbat eddig nem hallottunl ámde azért nem a magunk, hanei a jobb javaslat győzelmére tőrei szünk. Ezzel a kijelentéssel újból üt vözöljük jeles kartársunkat gyönyörű Erdély fővárosában, abba a reményben, hogy ez a kis csat rozás nem fogja lohasztani, hanei inkább duzzasztani fogja benne J erőket. Szoczialista pinczérek. A pohár csordultig megtelt. Egy p cseppje már le is kívánkozott. Ki tudja, áld sós. vagy káros lesz-e a következmény« Múlt számunkban rövidesen megemlékeztün hogy a fővárosi pinezérgárda egy jeleni kény része a gyökeres reformok terére 1 péti, azaz szoczialistává lett, abban a hitb ringatózván, hogy nyomott helyzetén j vit. Már akkor is kifejeztük abbeli agg dalmunkat, hátha eredménytelen, meddő le a vállalkozás? A pinczér-egyletböl való 1 szakadás nem bnszulja-e meg magát idöv s nem fogja e gyarapítani a nyomoruságc az elkeseredést s nem ad-e koldusbotot ms azok kezébe is, akik most bővelkednek k nyérrel. de elégedetlenek s nemes érzés fellázad a szórványosan előforduló vissz élések felett II HÍ **/.á iiimik I 2 oldal.
