Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-11-20 / 22. szám

1899. november 20.

Vendéglősök Lapja.

o

Az igazgatóság az eredeti elismervények betekintése után e jelentést jóváhagyólag tudomásul veszi.

806. szám.

Jogtanácsos jelenti, hogy a szegedi választmány ülést nem tarthatott, havi tagdijak, fejében 70 frt 39 krt küldött be a választmány az országos központi takarékpénztárba a szeptemberben beszedett tagdijak fejében.

A jelentés tudomásul vétetett.

30n szám.

Jogtanácsos bemutatja az országos központi takarékpénztár átiratát arról, hogy

1899. évi október hó 12-től fogva a folyó számlán elhelyezett összeg után 4x/2 % kamatot fog megtéríteni.

Tudomásul vétetett.

308. szám.

Jogtanácsos bemutatja a kassai választmány október hó 16-án tartott ülése jegyzőkönyvét. Jelenti, hogy a választmány októberi tagdijak fejében 130 frt 48 krt küldött fel az egyesületnek; Borgida Farkas, Schwartz Lajos, Lőw Béla Kassán nyilvántartásuk mellett onnan elköltöztek, Béres Béla katonai szolgálatra bevonult; hogy a kötelező koronaszámitás megkezdése tárgyában e választmány kérdést intéz s kéri az uj törzstagok mielőbbi elküldését; hogy Fixl György uj tagként belépett; hogy végül Fritsche Vimos választmányi tagságáról lemondott.

Az igazgatóság e jelentéseket tudomásul veszi, kimondja, hogy 1900. évi január hó 1-től a törzslapok, nyilvántartási ivek koronaértékben vezetendök; utasítja jogtanácsost, hogy az uj nyilvántartási lapokat és nyugtákat mielőbb nyomassa ki és bocsássa a választmányok rendelkezésére; végül sajnálkozásának ad kifejezést, hogy Fritsche Vilmos, a kassai választmány érdemes és buzgó tagja, a választmányból kilépett.

309.

Jogtanácsos bemutatja a budapesti választmány október hó 10-én tartott ülése jegyzőkönyvét. Jelenti, hogy e választmánynak október havi tagdíjbevétele 291 kor. 13 fillér volt. hogy továbbá Schartner János nyugdijegyleti tag meghalt; hogy végül e választmány üdvözli Bokros Károlyt az egyesület elnöki állásában és működéséhez sikert kíván.

Az igazgatóság e jelentést tudomásul veszi és Schartner János elhalálozása fölött fájdalmának jegyzőkönyvileg ad kifejezést.

310 szám.

Jogtanácsos bemutatja a szombathelyi választmány jegyzőkönyvét. Jelenti, hogy e választmány 188 kor. 88 fillér tagdijat küldött be a központba: hogy Wolf Keresztély 600 koronára szállította le biztosítási ösz- szegét; hogy Varga Bernát Budapestre költözött: végül, hogy Hainzmann János és Hirschl Gyula az egyesületből kiléptek.

Az igazgatóság a jelentést tudomásul -veszi, Wolf Keresztély biztosítási összegé nck leszállítását az uj közgyűlési határozat értelmében tudomásul veszi. Mély sajnálatát fejezi ki Hainzmann Jánosnak, mint az egyesület egyik legrégibb, s állását tekintve píldaadás szempontjából is becses tagjának kilépését; felkéri az igazgatóság az elnökséget, hogy Hainzmant hivatalos átiratban keresse meg az iránt, hogy kilépési szándékát megváltoztatva, tovább is az egyesület kötelékében maradjon.

311. szám.

Jogtanácsos jelenti, hogy a postatakarékpénztár 10J füzet befizetési lapot és

I füzet cheque lapot küldött, melynek árával

II írttal, folyó számláján megterhelt.

Tudomásul vétetik.

312. szám.

Jogtanácsos jelenti, hogy folyó év julius 27-étöl október 23-ig terjedő időben egyesületi levelezési és egyéb apróbb kiadás czimén 27 frt 43 kr. merült fel; kéri az elszámolását és helybenhagyását.

Az igazgatóság az elszámolást átvizsgálja. jóváhagyja, a kifizetésre az elnökséget feljogosítja.

313. szám.

Jogtanácsos jelenti, hogy a nagyváradi közgyűlés jegyzőkönyvéhez szükséges gyorsírászati jegyzetek, többszöri sürgetés daczára máig sem érkeztek be. Indítványozza, hogy tekintettel az alapszabálymódositások jóváhagyásának sürgősségére, bizottság küldessék ki a közgyűlési jegyzőkönyv legalább azon részének megszerkesztésére, mely az alapszabályok tárgyalásának menetét örökít meg.

Az igazgatóság az indítványt elfogadja és a bizottságba sürgős intézkedéssel Sztanoj Miklós, dr. Solti Ödön és F. Kiss Lajost megválasztja.

Több tárgy nem lévén, elnök az ülést berekeszti.

C S A H fi O KÉrdekes adatok.

— A magyar szőlőtermelés történetéből. —

Kedélyvilágunk földeritője, a bátorságra és szerelemre pezsditő bor folyó aranyként, vagy olvadt rubiniként csillogó gyöngyeivel nemcsak a költők, hanem a tudósok érdeklődését is fölkeltette, különösen most, a mikor oly nagy veszedelem fenyegette a nemes borágot.

Hanusz István, ez a kiváló természet- tudományi iró, igen érdekes tanulmányt kezdett meg Maurer jelesen szerkesztett lapjában, a „Szőlöszeti és borászati lapok“-ban.

Ebből a tanulmányból közöljük ismertetésül az itt következő részt:

Á magyarországi szőlőtermelésről a legrégibb adatot Strabó tartotta fönn. Élt, ő szerinte, a dákoknál, a mai Erdélyrészekben, Burevistes dák király idejében C. Kr. e. 30 körül) Decaeneus nevű kuruzsló ember, kinek akkora volt a nép előtt a befolyása, hogy kivágták kedvéért a szőlőket.

Határozottabb adat az, hogy Probus római császár, egy szerémségi (Syrmium) kertész fia, nem szégyenelve apjának becsületes foglalkozását, katonáival szülőföldjének Mons-Almus nevű magaslatait 276-ban szőlőtőkékkel ültette be. Innen került át a borág Baranya vármegyébe, s annak gazdag talaja oly jó dajkája lett a szerémi sző.önek, hogy a ,,bor-anya“ nevet érdemelte ki.

A Balaton mellett 861-ben, a Zala folyó mentén 868-ban mutatható ki a szőlőművelés. — Arnulf német császár 888-ban Pécs vidékét már szőlőhegyeivel együt ajándékozza el, de ugyanazon adomány levélben Szombathely és Kőszeg vidéke szőlői is említésbe jönnek. Szirmay szerint Zemplénben. a Hegyalján, már nemzetünk bejövetelekor, a IX. században, termeltek bort.

De a magyar népnek is kedvelt foglalkozásává lett a borág gondozása azonnal, amint áldott uj hona talajának megmunká lásába belefogott. Nem ok nélkül van több vármegyénk czimerében szölőtő, szőlőfürt. A legszebb talán valamennyi között Baranya vármegyéé, melynek pajzsán Józsua és Káleb szőlőfürtöt emelnek rúdon.

A magyar alföldi Tisza partján a Tős nevű erdő fáira óriási szőlővenyigék kapaszkodnak Kecskemét határbirtokában. Ezt venyigés ligetet Árpád szőlőjének nevezi nép. Régibb annál Vitis takajénsis Sti mely Selmecz környékén, mint kövület tál ható és nem a jelen geológiai korszak t< méke.

Hazánk éjszaknyugati része is kor művelhetett szőlőt, mert már 1104-ben Pr nis Jáuos gazdag szőlőbirtokos oly szilá templomot épiteltett Szakolczán. hogy az i is használható anyaegyházul. A pomázi K hegyen II. Béla király levele emlit 1138-h 9 szőlőt. Arad vármegyében a bortermelő

III. Béla királyunk idejéből (1173 — 119( emlegetik. Biharban is régi keletű lehet vinczellérkedés, mert e törvényhatóság c; merének pajzsa tetejéből szőlővenyige I csátkozik jobb oldal felé hajoltan s az i dáról két szőlőfürt lóg le, melyek különöst az Érmellék szőlőművelését ábrázolják.

A tokajvidéki bortermelés kora megh tározásában biztosabb adat az, hogy I Béla király a tatárfutás után (1240-127 édesgetett be szőlőmunkásokat Olaszorszá ból, s azok Olasz-Liszkán Olasziban töm gesen telepedtek meg; eltanulta tőlük magyar is és jól esik a gondolat, hogy sóvár-simonkai hegylánczban, melyet hat rozott veszteség nélkül a világ egy heg; csoportjáért sem cserélhetnénk el, elől fölismerte a magyar a szőlővesszö művel sének előnyeit, mint a nemes opál bány. szatáét. mely Vörösvágáson csakis a X’’ évszáz eleje óta áll említés alatt, midi már 300 munkás vájkálta a hegyet a Vila legszebb opáljaiért. Mintha több bizalm; helyezett volna a magyarnak egészségi észjárása a kitartó növény művelésébe, mii az olyan véletlen eshetőségekkel szembe melyekkel egy elsőrangú drágakőnek a bány; szata jár.

Hornyik János a kecskeméti öreg sz< lőskertek építését IV. Béla és Nagy Lajc királyaink időközére (1240—1350.) helye; és ugyancsak ő szerinte a török hódoltsá koriban a budai kormányzó pasa és udvai tisztei részére évenként hordószámra nag mennyiségben kellett vinni Kecskemétről a szőlőt. Legkevésbbé sem föltételez he1 pedig, mintha a több ezer holdnyi terül a borágnak ilyen paradicsomává a törö uralom idétt vált volna, miután köztudomás dolog, hogy a török uralma alatt minden or szágban elhanyatlott a földművelés.

Rege is keletkezett a kecskeméti szc lőrol. Úgy Írták onnan Ipolyi püspöknek Magyar Myfilológiában adatul, hogy ,,a kecs keméti hegyen megfúrtak egy szőlőtőkéi csapot tettek belé és 3000-en eleget ihattál belőle, s azután rátették a héját.“

A budai káptalan a pomázi Kőhegye 1290-ben történt szőlőeladásokról emlékezi meg egyik levelében. A szentendrei Kőheg szőlői miatt a múlt századokban nagyon so viszálykodás folyt. IV. László 1278-ban nővé rének, a mai budapesti Margitszigeten rom ban levő apacza kolostor fejedelemasszonyá nak adományozta, de a XIII. századba többször elfoglalták a zárdaszűzektől, 1467 ben is Pomázi Cliyko iCsikó) János kerített hatalmába ; Mátyás királynak kétszer is kel lett intézkednie, hogy az apáczákat jogo tulajdonukba visszahelyezze. A török idők ben a Vathay-család birta, 1662-ben Wesse lényi nádor a pozsonyi Klarissáknak adoma nyozta, mi hosszas viszályra adott alkalma a Vathay csaiád és az apáczák között. M már elkopárodnak a Kőhegy lejtői. (Magyar orsz. III. 556.)

Tamás esztergomi érsek a XIV. százai elején a pozsonyi káptalan szoléit fölment a tizedfizetés alól. r És Zsiginond királ (1387—1437.) Vay Ábrahámnak olyan ne mesi czimert adományozott, a melyen eg;