Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-11-05 / 21. szám
■/' 2 törő kormányzása bogy tartós, dicsőséges sikerekben gazdag legyen a haza javára, őszintén óhajtjuk. Isten áldását kívánva Nagyméltóságodra, tisztelettel kérjük, mél- tóztassék kegyesen fogadni a vendéglősök nevében az alulírottak hódolattal tolmácsolt köszönetét. Budapesten, 1899. * A felirat, a mint látható, köszönetünk és hálánk kifejezése mellett röviden felsorolja mindazokat a kivánatokat, a melyek a pénzügyminiszter hatáskörébe tartoznak s a melyeknek a teljesítése égető szükség. Hogy ö nagyméltósága ügyiembe veszi s további, bennünket érdeklő intézkedéseinél emlékeztetni fog rájuk, annál is inkább reméljük: mert ő igazságra és méltányosságra törekvő érzékéről immár tapasztalataink vannak Feliratunk hatását növelni fogják a folyton gyarapodó aláírások, a melyek folytatólagosan azzal a megjegyzéssel közlünk, hogy a székesfővárosiak íveit csak a jövő számunknál szedjük be. A postán beküldött aláírások itt következnek : Bogya János, Greschó János, Gyurkovits Andrásné, Yuntsko Ferenczné, Till Dénesné. özv. Heim Antalné, Krausz V., Ohtendung Ignácz, Yinterstein Bemat, Iimler Jánosné, Songauer, Alajosné, Leslyánszky József. Gulrich Jozsefné, Csernák György, Ács Ferencz, Rosenfeld Jószef, Csernak Antal, Grossmann Lipót, Rótt Bódog, áVojbnek Mari, Lacsny József, Stusna József, Hoschek János, Gemmier Bernhardt, Schindler Gyula, Berman János, Molnár Pál, Vető István Kneffel Ede, Pilis József, Kiss Lajos, Grünwald Simon, Reisz Vendel, Szabó József. Búzás János, Schleisinger Ignácz. Szabó József Pernitz Lajos, Vári Lajos. Várhalmi Eerencz, Bulánd Vilmos, Mogyoróssy Samu, Jellasits Ignátcz, Zimmerman Fülöp. Gobel Ferencz, Károli Nándor, Lelkes János, Posch Nándor, Schlesinger Ignácz, Farkas Lajos, Sab-ina Henrik. László György. Plutz, Lajos, Prohászka Károly, Berkovits József, Frisch Menyhért, Deine Manó, Gutman Iván. Pirdó Áron, Kovács Vértezel. Élhető József, Hódi Ignácz, Koner István, Müller Gyula, Glück Dávid, Huszár Lajos, Molnár Sándor. Pászthy Imre. Igrez Márton, Sopronyi Lajos. ScJiöck József, Steinhübel Jenő, lviausz Albert, Szeiffy Károly, Horváth Antal. Erső Ferencz, Tolokán Jánosné, Miklós Mihály, Steinberger Bertalan, Nyers László, Hajdú József, Mihálik Iranetisz, Hámedli Eerencz. Máhrer Adolf, Pálffy Ferencz, Bátori Gábor, Berger Kálmán, Pozsár György, Weisz Sámuel, Keresztes József. * A mikor a lelkes aláiróknak üdvözletünket nyilvánitjuk, egyuttal tudatjuk velük hogy feliratunk diszkiadását már jövő számunk megjelenése után munkába adjuk, hogv még e hó folyamán a miniszter úrhoz juttathassuk. Felkérjük tehát aláíróinkat, olvasóinkat, felkérünk minden vendéglőst, hogy aláírásokat e hó 15-ig hozzánk beküldeni szíveskedjenek, mert ezen a napon az aláírások gyűjtését befejezzük. Mindnyájunk érdekében van. mint ez inai második czikkelyiinkbol is kitetszik, hogy feliratunk az aláírók sokaságával mentői inkább imponáljon. Vendéglősök Lapja Ide igtatjuk az aláírási szelvén}7t: Aláírási szelvény a magyarországi vendéglősök feliratához. Lukács László pénzügyminiszter úrhoz, Alulírott ezennel hozzájárulok a vendéglősök köszönő feliratához, a melyet a kereskedők szeszmérési ügyében kiadott igazságos rendelete alkalmából intéznek Magyarország pénzügymi Díszteréhez. (Aláíró neve:) ................................................................ (A láíró lakhelye:)........................................................ A kereskedők mozgalma. A kereskedők október 20-án tartották meg országos kongresszusukat, a melyet a pénzügyminiszter rendelete ellen való tüntetés okából, sietve hívtak össze. A kongresszuson képviseltette magát az ország több kisebb és nagyobb városa s minden bizonynyal még impozánsabb, népesebb lett volna, ha az agitáczióra az összehívóknak több idejük van. A kongresszus azonban igy is érdekes volt s ránk, vendéglősökre, tanulságos; mert bizonyítéka annak, hogy csak összetartás szerezhet diadalt s hogy a fenyegető veszedelem félelme, ha az okosság nem is, mindenütt megszüli az összetartást, a csoportosulást, az erők egyesítését. Mindenütt, mondjuk csak köztünk, vendéglősök között nem; mert van-e iparág, a mely nagyobb veszedelemben forogna; van e iparág a mely ellen több méltatlanság kö- vettetnék el; van-e iparág, a mely annyira ki volna szoigáltatva a hatóságok önkényének, a szédelgők bitangságának, mint a vendéglősipar ? A vendéglösipar az a szabadmező, a hol minden szerencsevadász kényére csatangolhat, holott fontos kulturális és morális érdekek azt parancsolják, hogy ezen a téren csak megbízható, képzett egyének találhassák boldogulásukat. Mert nem igy van. ez az oka annak hogy szakmánkban a közös, nagy érdekek nyomása alatt sem keletkezik igazi összetartás, általános csoportosulás; mert hát a kik iparunkat csak kényszerből, harácsolás czéljából űzik, a maguk kezére szeretnek, dolgozni s igy nem törődnek iparunk nimbu- sával és jövőjével, tehát nincsenek, nem is akarnak áthatva lenni a közös, nagy érdekek tudatától. Szótlanul, tétlenül tűrték volna szakmánk körei a kereskedők ellenünk irányuló mozgalmát is, ha mi, a kik iparunk e szomorú állapotában oly nehéz küzködésre vagyunk hivatva, föl nem emeljük szavunkat s követ nem dobunk a közöny és tespedés mocsarába. .Vészkiáltásunk viszhangra talált s az eldobott kő meghullámoztatta a lusta tó pes- hedő vizét. Hogy erre mily nagy szükség volt, kitűnik a napilapok tudósításaiból, a melyek a kis-és középkereskedők országos konvresz- szusának eredményekép a következőket regisztrálják : „Az ország különböző vidékeiről össze- sereglett kis- és középkereskedők országos kongresszusának 60 tagú küldöttsége járt e hó 21-én Lukács László pénzügyminisz. térnél. A küldöttség vezetője Lánczv Leó 1899. november 5 volt. Lánczy Leó, a küldöttség szónoka elmondotta a kis- és középkereskedők sérelmeit, a melyeket az uj italmérési törvény okoz. Arra kérte a pénzügyminisztert, hogy a palaczkokban kimérhető pálinkának árát 60 krajezárban állapítsa meg. A tiszta szeszre vonatkozólag azt óhajtják^ hogy e törvényszakasz úgy módositássék, hogy ezt a szeszt 2 deczilitertől kezdve legyen szabad forgalomba hozni. Végül pedig arra kérik a minisztert, hogy a szeszadó kivetésénél a kereskedők szaktestü- letei is képviselve legyenek. Lukács László pénzügyminiszter kijelentette, hogy a mikor az uj állami italmérési törvényt megalkotta, tudatában volt annak, hogy bizonyos érdekek miatt a lcorcsmáro- sok és pálinkakereskedők összeütközésbe jönnek. De morális szempontból szükségessé vált, hogy az eddigi állapotot megszüntesse a tör. vényhozás. Szivesen fogadja a kiskereskedők kérését és kijelenteni, hogy a mennyire lehetséges, a kormány minden meg fog tenni, hogy sérelmeiken segítsen. A küldöttség aztán Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszternél járt- Itt Adorján Ármin dr. adta elő a kül" döttség kérelmét. A miniszter kijelentette ? hogy ügyeimen kívül nem fogja hagyni a kereskedők panaszát. Oda fog törekedni, hogy a bajokon a kormány segítsen. ( Tehát a kis- és középkereskedők nem sokat tanakodtak, hanem siettek a pénzügy- miniszterhez, hogy öt udvarias módon meggyőz- zék intézkedésének helytelenségéről s mindjárt kibuvót is mutattak neki, hogy javunkra tett rendelkezését miként teheti illuzóriussá egy újabb rendelettel. A miniszter, a mint már ez szokás, kegyesen fogadta a küldöttséget s megígérte, hogy bajaikon segíteni igyekezik. Ámde a miniszter diplomatikus formában azt is értésére adta a küldöttségnek, hogy ő nem elhamarkodottan intézkedett, mert hát eleve tudta azt, hogy az uj italmérési törvény végrehajtásánál bizonyos érdekek miatt a korcsmarosok és pálinkakereskedők összeütközésbe jönnek. Hogy a versengő felek közül a korcsmáro- sok részére állt a kormány és törvény- hozás, ez — a miniszter szerint — morális szempontból vált szükségessé. Tehát általános nagy érdekek, fontos siciólógiai tekintetek kívánták meg a kereskedőket sértő intézkedést, a mi azt jelenti, hogy annak megváltoztatását a kereskedők hiába várják és remélik. A miniszter kijelentésének értelme még inkább lekötelezi a vendéglősöket s most már kétszeres okunk van arra, hogy hálás köszönetünket tudomására adjuk. Tegyük ezt annál is inkább, nehogy az intéző körök abba hiede’embe essenek, mintha a vendéglősök érzéketlen tömeget képeznének, a mely sem a jóra, sem a rosszra nem reagál. Ha ez a nézet gyökeresedik meg a hatalom kezelőinél, úgy el lehetünk készülve, hogy nemcsak rólunk nélkülünk intézkednek, hanem érdekeinkre, mint gazdátlan, védtelen jószágokra, ügyet sem vetnek, a mi ellen aztán későn és hiába lesz minden panasz. Vegyük erejét a kereskedők informá- cziójának a maguk tájékoztatójával, annál is inkább, mert a kereskedők kongreszusá- nak már is van rájuk nézve egy positiv
