Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-10-20 / 20. szám
1899. október 20. Vendégló'sök Lapja 3 Mert lám! a filloxera-veszedelmet sok vidék már valahogyan kiheverte, sok helyen meg épen most buzgolódnak azon, hogy újra telepítsék az elpusztult szőlőket; azután meg a homoki szőlők s az oltványok, meg a szénkéneggel való gyéritő eljárás már diadalmaskodnak a szörnyű kis ellenségen. A különböző permetezések, meg a műtrágyák s a gondos művelésmódok pedig egyre jobban védelmezik fáradságunk gyümölcseit más szőlőbetegségek ellen is. Mindezek tehát csak olyan bajok ma mar, a melyek ellen szakértelemmel és költséggel lehet védekezni. Hogy azonban a költség kikerüljön, a termelést jövedelmezőbbé kell tenni. Csakhogy nálunk épen a jövedelmezőség dolga áll mostan nagyon rosszul. Vegyük csak sorra ennek egyes okait. Első sorban is itt van mindjárt a hazánkban nem ritka jégverés, a mely az utolsó években sok jó borunkat leszüretelte országszerte. Ha a szorgalmas szőlősgazda 3—4 éven át összetakargatott valamit, az ötödik-hatodik esztendő jégverése megint csak elnyeli az iparkodás drága gyümölcseit. E baj ellen nincs más védelem, mint a jégbiztosítás, a mely orvosság megint keserű, mert ez uj költség. Azután ritka esztendő, az olyan is, a melyben a termés az ország egyik-másik vidékén a májusi fagyok meg ne dézsmálnák. Ezekhez az elemi csapásokhoz járulnak még azok a gazdasági és üzleti bajok is, a melyek országszerte többé-kevésbbé mindenütt érezhetők. Ezek már a termés mennyiségét nem igen veszélyeztetik, hanem nagyon erősen nyomják lefelé az árakat. Igen nagy baj az, hogy egyenlő minőségű nagyobb borkészleteket az egyes borvidékeken alig lehet beszerezni. Ugyanannak a szőlőnek két egymásutáni évbeli termése épen úgy elüt egymástól, mint két szomszédos gazdának ugyanegy évjáratból való bora. Már pedig állandó és biztos vevőkre leginkább csak úgy számíthatunk, ha évről- évre lehetőleg egyforma minőségű borkészletet, kellő mennyiségben vagyunk képesek nekik nyújtani. Gondoljuk csak végig egy-egy magyar szüret lefolyását s még egy csomó termelési hibára, sőt vétekre akadunk. A mint a szőlősgazda jókor reggel elkezdi a szüretet, a keverten ültetett szőlőfajtákat egymásután hordják együvé a nagy kádakban úgy, a mint jön, reggeltől estig. Azután megtapossák, a tehetősebbek itt-ott szőlőmalmon megzúzzák, sőt — úgy a hogy — ki is préselik. A must aztán a maga emberségéből erjed úgy, a mint azt a pincze hőmérséklete engedi. Már most gondoljuk meg, hogy a különböző fajú szőlőfürtök érettségi foka mennyire eltér egymástól; az egyiknek czukortartalma nagyobb, a másiké kisebb; a korán'reggel szedett, hideg szőlőből másképen indul meg az erjedés mint a délutáni átmelegedett szemekből. A féhér szőlő héjában lévő igen finom, zamatos anyagok a törkölybe kerülnek s értéktelenül, kihasználatlanul pusztulnak el abban azzal a czukorral együtt, a melyet a tökéletlen taposás és sajtolás nem tudott belőle kivonni. Maga a pincze-kezelés legfontosabb munkája, az erjedés, a pincze hőmérséklete szerint egyszer hamarább szűnik meg, máskor meg tovább tart, mint kellene. Vájjon csodálkozhatunk-e azon, ha a kevert fajtájú és különbözőképen érett, hidegen és melegen együvé zagyváit szőlőből kevés és silány minőségű mustot kapunk? Nem természetes-e továbbá, hogy ebből a silány nyers anyagból a tökéletlen erjedés és a későbbi ügyetlen kezelés után, mindenféle betegségnek kitett rossz bort kapunk ? l Az eczetesedés, a dohosság, a nyulósodás, a törés és a nehéz derülés és sok más baj ered a hibás szüretelésből és helytelen kezelésből. Azután, ha e sok veszedelem között mégis csak talál a vevő kedvére való bort, tudnánk-e neki ebből egyforma minőségben még egy pár száz vagy ezer hektoliterrel szolgálni ? Bizony még a legnagyobb termelők is alig képesek erre! Általában a mi borászatunknak a következő fogyatkozásai és hibái vannak: 1. a drága nyersanyagot nagyon hiányosan, rosszul használjuk ki; 2. a gondatlan és hibás kezelés folytán sokkal silányabb minőségű bort tudunk elő- állitani, mint a milyent okszerű műveletekkel előállíthatnánk; 3. borainknak nincs állandó, egyforma minősége és jellege. A legnagyobb baj, a melyből minden kár ered, az, hogy minden szőlősgazda maga szüreteli le szőlőjét s borát maga erjeszti, kezeli és árusítja. Az 1—2 holdas szőlősgazdák egyáltalában nem, de még a nagyobbak is csak ritkán rendezhetnek be olyan nagy és költséges présházakat, erjesztő kamarákat, a szüreteléshez és a borkezeléshez szükséges drága gépeket és eszközöket, a milyenekre a fent elősorolt bajok orvoslása végett szükség van. Bizony nem igen tehetik ezt a mi termelőink, különösen nem a kizgazdáink. A kinek egy kis megtakarított tőkéje volt, az jóformán elfogyott védekezési munkálatokra, meg az újra telepítés költségeire, sőt sok szőlősgazda a rossz esztendők alatt adósságba keveredett. A legtöbb termelő tehát sem a maga tőkéjével, sem kölcsönpénzzel nem vállalkozhatik nagyobb befektetésekre. Tarthatnak-e maguknak tanult, szakértő borkezelőket, avagy maguk egész idejüket reá fordíthatják-e a néhány hektoliter bor kezelésére? Bizonyára nem! Hogyha tehát virágzásra akarjuk emelni borászatunkat, akkor oda kell fejlesztenünk a szüretelést és a borkezelést, hogy az a legnagyobb szakavatottsággal és tökéletességgel végeztessék. Nagy baja még a mi bortermelőinknek az, hogy a bor eladása körül nagyon járatlanok és habár a filloxera pusztításai és a szőlőinket ért más elemi csapások következtében évi bortermésünk mennyisége tetemesen csökkent, sokszor hallunk panaszt a miatt, hogy a termelők nem tudják eladni boraikat, vagy pedig kénytelenek azt olyan áron adui, a hogy azokra épen vevő akad; viszont a fogyasztók meg alig bírják a jó bort megfizetni. Mindezeknek a bajoknak megszüntetése, vagy lehető orvoslása végett ajánljuk mi különösen a kis és a közép szőlőbirtokosoknak azt, hogy alakítsanak maguk között vidékenként pinczeszővetkezeteket. Nagyon jó volna, ha ennek az egyesülésnek a nagy fontosságát jól eszébe véshetném minden olvasómnak ; Pál apostol ékes szavaival szeretnék szólani, hogy mindenkit meggyőzzek arról, milyen nagy erő van az egyesülésben és milyen nagy gyengesség a magános elhagyatottságban! Egy egészen ide vágó rövid kis történet jut eszembe, ez talán felvilágosítja azt a nagy gondolatot, a melyet az én egyszerű szavaim nem eléggé fejeznek ki. Egy öreg, sokat tapasztalt gazda halálos ágya mellé hivatta hat felnőtt fiát s aztán hat pálczikát kötött össze jó erősen egy csomóba s egymás után felszólította fiait, hogy törjék ketté az összekötött csomót. Az erőtől duzzadó, edzett legények hiába feszítették meg minden erejüket, nem tudták ketté törni a köteget. Ekkor az öreg szét- i bontotta a csomót és elhaló erejével egyenként könnyedén eltördelte a pálczikákat azután azt az intést hagyta örökül fiaira „Lássátok, milyen gyengék lesztek, ha szét húztok egymástól és milyen erősek, ha össze tartva, egyet akartok!‘‘ Úgy vélem, hogy az egyes pálezikák hoz hasonlítanak a mi kis szőlőgazdáínk éí az erős csomóhoz hasonlítanak a szövet kezett bortermelők. A mi lehetetlen a: egyesek gyengeségének, könnyű dolog les: az egyesült erőnek. E kis füzetnek épen az a föladata hogy megismertesse az érdeklődő szőlős gazdákkal ezeket a szövetkezeteket, taná csókát adjon a megalakításra és vezetésri vonatkozólag végre pedig kimutassa, hogj miképen segítenének a pinczeszővetkezetel a bortermelők égető bajain. Jegyzőkönyvi kivonat a Szállodások, Vendéglősök, kávésok, Pinczé rek és Kávéssegédek Országos Nyugdíj egyesület igazgatóságának a központi irodába] 1899. Szeptember 27-én délután 1/25 órako tartott rendes havi üléséből. Jelen voltak: Bokros Károly elnök Nérey Dezső alelnök, Sztanoj Miklós Prindl Nándor, Förster Konrád, Berge. Leó, Kaszás Lajos, igazgatósági tagok Francois Lajos felügyelő-bizottsági tag, dr Solti Ödön jogtanácsos, F. Kiss Lajos szer kesztő. Seress Márton kimenti elmaradását 286. szám. Elnök Bokros Károly napirend előtl kér szót és megemlékezik arról a veszteség ről, mi fiatal egyesületünket azáltal érte hogy a nyugdijeszme megteremtője és hosz szu időn át előharczosa, Stadler Károly aj elnöki állásról, közbenjött betegség folytán lemondott. A nagyváradi közgyűlés egyhangi bizalma bátorítja őt arra, hogy előde nyom dókán, előde intentióinak megfelelőleg, | nyugdijegylet élére álljon s midőn a magi részéről az eszme iránti önfeláldozó ügybuz galmat. odaadó lelkesedést visz harczba, ; nyugdijeszme diadalra juttatására az igaz gatóság szives pártfogását kéri. Midőn Stadlerről megemlékezik, neu mellőzheti ez alkalommal, hogy meg ne em lékezzék azokról, kik az egyesület életbe léptetése, eddigi működése terén szerezte] elismerésre méltó érdemeket. Elsősorbai Nérey Dezső alelnök érdemeit méltatja majd a választmányok buzgó tisztikarátó Förster Konrád, Seress Márton, Varasd Sándor, Juranovics Ferencz, elnökökről í ezek segítőtársai Sztanoj Miklós. Greine Márk, Pritsche Vilmos és Dautlich Gyűl urakról emlékezik meg, kiknek példás é önzetlen ügybuzgalma eredményezte a nyug dijegylet fennállását és annak fennmaradá sát. Midőn kéri, hogy ezek érdemei jegyző könvvileg megörökittessék, ajanlja a nyug dijegylet ügyét éz igazgatóság és a választ mányok további ügybuzgó jóindulatába és a: ülést megnyitja. Az igazgatóság éljenzéssel veszi tudó másul elnök e székfoglalóját s midőn Stad Jer Károly, Nérey Dezső, Förster Konrád Seress Márton, Varasdi Nándor, Juranovic Ferencz, Sztanoj Miklós, Fntsche Vilmos Greiner Márk, Dautlich Gyula érdemei jegyzőkönyvileg megörökíteni elhatározza, jelen elnöknek, Bokros Károlynak névé sem mellőzheti akkor, midőn a nyugdijegyle érdemes előharczosairól van szó. 287. szám. Elnök üdvözli az igazgatóság ujonna választott s ezúttal először megjelent tag
