Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-10-20 / 20. szám
XY-ik évfolyam. 1899. 20. szám. Budapest, október 20-án. A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny, Az, első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „budapesti kávéház segéd egylet“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvári pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyzö-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „ítévkoináromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“.nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok-egyesület“-ének, az „újvidék szállodások-, vendéglősök és kávésok ipartársulat“-ának, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök,- kávésok,- korcsmárosok- és pinczérek-egylet“-ének és a „Székesfejéri vendéglősök-, kávésok és italmérők ipartársuiat“-ának és az „újpesti szállodások-, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulat“-ának HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonkint kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ér: Egész évre .... 6.— I Félévre ...........................3.— Háromnegy ed évre . 4.50 Évnegyedre .... 1.50 Laptulajdonos es felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal; VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Szüret után. A székesfőváros vendéglőiben most nagy kelete van a „musténak és a »karczos«~nak és hála legyen a magyarok istenének, a közönség nem panaszkodhatik, jó mustot, karczost találni lépten-nyomon. A múlt esztendők limonádé- szinü, tiszta, csillogó, émelyitő izü mustjaira már nem igen akadunk, jeléül annak, hogy a titkos, földalatti borforrások eldugultak, ellenben jól és gazdagon eresztett a gerezd. A homoki szüretelés már uj- bor, mig a hegyvidéki szőlők leve még édes. Jó termése volt az országnak s vendéglőseink derekasan ellátták pinczéiket. Nem mondható, hogy a must, daczára a jó termésnek, túlságosan olcsó lett volna, sőt a hiresebb borvidékiekért ugyancsak magas árt kértek. Ez az idő alkalmas tehát arra, hogy újból fölvessük azt az eszmét, a melyet nem oly régen pendítettünk meg. A vendéglősök szövetkezéséről van szó. Vendéglőseink a szüreti vásárlások nagy fáradalmairól nem győznek panaszkodni, valamint arról sem, hogy a termelők, leginkább a parasztok mily perfidiákkal károsítják a vevőket, úgy, hogy ellenük valóságos árgus szemekre van szükség. Az áralakulás is bizonytalan, a minőség is a rossz kezelés folytán, úgy, hogy ugyanazon a hegyen majdnem lehetetlenség néhány száz hektó egyforma minőségű mustot összeszedni a kis termelőktől; már pedig a vendéglősök zöme ezekre van utalva, mert a nagyobb termelők visszatartják a termést, hogy kedvezőbb árakon értékesíthessék. Ezek a körülmények is azt bizonyítják, hogy a termelők szövetkezése nélkül boraink nagy átlaga sohasem érheti el azt a minőséget, a melyet a magyar szőlők természetes jóságánál fogva el kellene érniök. Ez a szövetkezés tehát országos érdek, javára lesz a vendéglősöknek is, de ezek minden előnyét csak úgy élvezhetik, ha ők szövetkezni fognak s igy mint nagy fogyasztók, el háríthat! an befolyást gyakorolnak a borértékesitő-szövet- kezetek áralakításaira, mert mint szövetkezet, nagy tőkével rendelkezve, kitartással győzheti le a kedvezőtlen áralakulásokat, a mikor ezek nem a természetes viszonyokból, hanem spekuláczióból formálódnak. Az idei szüreti tapasztalatok, a borvásárlás módjának mizériái tehát mellettünk szólanak s minden vendéglős csak örömmel fogadhatja, hogy újból felszólítjuk őket a szövetkezésre. Ha közönynyel fogadják ezt az üdvös eszmét, ha összetett kezekkel várják be a kétes jövőt, vagy ha egyik másikára irigykedve, hátráltatják az erők egyesítését, úgy iparunk mielőbb nagy és szomorú válságok színhelye lesz. Tekintsenek szét és látni fogják, hogy a társadalom minden rétegében az erők egyesítésére, szövetkezésre törekszenek. Szövetkeznek a munkások, az iparosok, a kereskedők, a pénzem* berek, a gazdák; tehát elképzelhető-e, hogy a vendéglősök romlás nélkül állhatnak meg e nagy tömegek phalanxainak nyomása alatt, ha ők még továbbra is izolált, egymás ellen törő egyebekre szakadoznak. Valóban, a vendéglősök jobb jövőjét, sőt még azt a sanyarú jelenjét is csak az erők egyesítésével menthetjük meg. Éppen azért a vendéglősöknek, most le kell vetniök a közönyt, az elfogultságot s az ostoba önzést és gyors elhatározással, törhetlen akarattal kell megalakitaniok a »Vendéglősök országos termelő és fogyasztó szövetkezetét,« A szövetkezet vegye czélba, hogy működését a vendéglősipar minden nagyobb szükségletére kiterjeszti; ámde hogy mindenre kellő anyagi erővel és tapasztalattal rendelkezzék, fokozatosan tegye azt. Előbb csak egy irányban működjék, a legfontosabbik szükségletre, a borra szorítkozva; a mi azért is szükséges, hogy a termelők szövetkezése, a melylyel a kiegészítőn kell operálnia: a vendéglősöket már készen találja. A megindítandó szövetkezeti mozgalomnál azonban különösen egy nagy és fontos körülményre kellett ügyelnünk : A vendéglősipar terén már van néhány gyönge szövetkezeti kísérlet, de ezek nem igen alkalmasak arra, hogy a szövetkezeti eszmének propagandát csináljanak. Ilyen szövetkezetek vannak a szikvizgyárra s most akar egy alakulni Budapesten a jéggyártásra. Üdvös, hasznos kezdeményezések, de minthogy abban csak a vendéglősök egy kis töredéke vesz részt, a szövetkezeti haszonban a nagy tömeg nem részesül, úgy, Mai »zárnunk 12 oldal.
