Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-09-05 / 17. szám
6 Vendéglősök Lapja 1899. szeptember 5 túra derék munkásait; részt vettünk a több napokon át tartott ünnepélyeken, mert azt hittük, hogy az a magasztos czél. melyet maguk elé tűztek, legalább is e pár napon h csendesiti, elhallgattatja bennük a nemzetiségi politika ádáz küzdelmet és fajbeli gyűlöletüknek, türelmetlenségüknek határt fog szabni az a nemes, üdvös munka, melyet a román nemzetiség érdekében kifejteni törekednek. És midőn mi e szép törekvésükért nekik elösmerésscl, bnzditó szavakkal vendégszeretettel adóztunk, a rendező urak némelyike azzal az arczulcsapással viszonozza és hálálja meg, hogy azon helyiség- iái!, melyet a magyar állam ajándékozott a városnak, hova ők nem is hivatalos gyűlésre, de baiátságos vacsorára, pohárkoczczintásra gyűltek össze, eltávolítottak azt a lobogót, mely magyar jelvény, milyet büntetlenül megsérteni, eltávolitan. e hazában nincs joga senkinek. A vendéglő bérlője, ki egyszeresmind a Dévai Nemzeti Kaszinó bérlője is, de kaszinói tag is, azzal védekezik, hogy e zászló eltávolításáról tudomása nem volt, hanem azon egyén, kit a helységben az ételek kiszolgálásra fogadott fel, annak tudható be ez a pimasz eljárás. Mi nem ismerünk más bérlőt, csak Girsik Adolfot a fe'elisség őt terheli, és a kaszinó -választmánya azt hisszük tudni fogja a teendőit, de tudni fogja a közönségnek hazafiasán érző része is, hogy kerülni fogja azt a helyiséget, melyet igy meggyaláztak, melynek falára csak akkor teszi ki a bérlő a nemzeti szinü lobogót, midőn a magyar ember' pénzére szüksége van. — A domonyi uj egyliázfelü- gyelő beiktatása. Az Aszód közelében levő Domvny község ina iktatta be hivatalába az ág. ev, egyházmegyei felügyelőt, Glück Frigyest a budapesti „Pannónia“ szálloda tulajdonosát a Ferencz József-rend lovagját. Aszódon bandérium várta az uj felügyelőt, a ki kíséretével kocsin indult Domony felé. A falu határában a kézség elüljárósága várta a felügyelőt, a kit Kiss Ferencz községi jegyző üdvözölt. Glück Frigyes rövid válasza után, harangzúgás és a czigánybanda K íkóczy-induléja mellett vonult keresztül a menet a falun, a templomhoz. Az ott felállított díszkapunál az egyházközségek küldöttei: Szikod Ferencz domonyi, Kiss Péter tótgyörki Szeberényi Lajos fóti ág. ev. lelkészek várták az uj felügyelőt. Szilárd Fe- reocz üdvözlőbeszéde és Glück Frigyes válasza után egy hét éves fiúcska lépett elő és szép beszéddel köszöntötte az uj felügyelőt. Azutáu az egész gyülek-zet bevonult a templomba, hol az ünnepi istentisztelet alatt az uj felügyelő elmondotta programmbeszédét. Biztosította az egyház- községet forró szeretetéről, törhetetlen munkásságáról és akaraterejéről. Célja, úgymond, a községet magyarrá tenni és az egyházi életet fejleszteni. Azután ezer frtot ajánlott fel az egyházközség javára. A templomból az uj iskola fölavatására indultak. Ott Szeberényi Lajos mondott beszédet s átadta az iskolát a községnek. Glück Frigyes az iskola fölszerelésére száz frtot adományozott. Az üunepség után lakoma volt. — Német pinczérek. Németországban egy vasúti alkalmazottat elbocsátottak, mert a gyermekeit lengyel iskolában lengyel nyelven akarta taníttatni. Gráczban azt sem akarják megtűrni, hogy a gulyásból született „gollások“ az étlapokon szerepeljenek. Pős- tyén-fürdőben ellenben egész sereg bécsi pin- czér van, aki egy árva mukkot sem tud magyarul, noha a fürdőben magyar emberek is megfordulnak. Az ellen, hogy ilyen világfürdőben a közönség szolgálatára álló pinczérek németül, francziául, angolul is beszéljenek, senki sem emelhet kifogást, mert ez szükség, sőt kötelesség is. Az ellen azonban, hogy a csak magyarul tudó ember ott a pinczérek egyrészével ne tudja megértetni magát, már panaszkodhatunk. Magyarországon, magyar fürdőben, a közönség rendelkezésére álló személyzet első sorban magyarul tudjon s csak azután idegen nyelven, ha ez a fürdő mindjárt Pőstyén is. Olyan pinczéreket, akik németül is tudnak, tömérdeket lehet találni nálunk, valamint olyan sem ritka, aki fran- cziául is beszél. Nincs tehát semmi szükség arra. hogy a gyógyterem vendéglőse német pinczéreket alkalmazzon. V vendéglős azzal menti magát, hogy ilyen német piuczérje csak husz-harmincz van, amire a felelet csak az lehet, hogy ilyen pmezérnek egynek sem szabad lenni. De hát ezúttal nem is a vendéglősnek szólunk, hanem a fürdőbiztos urnák, aki ? magyar fölirat szerint ott lakik s aki a fürdőbiztosi teendőket végzi s a ki ott szolgabiró is. A fürdőbiztos úrtól kérdezzük, miért tűri el, hogy a fürdő területén levő vendéglőben magyarul nem tudó pinczéreket alkalmaznak? Miért tűri el, hogy a kávéházban szintén ilyen pinczérek legyenek ? Miért nem tesz lépéseket, hogy Pős- tyénfürdőben magyar ember a kérdésre magyar nyelven kapjon választ azoktól, akik a czélból vannak ott, hogy a fürdő-közönséget kiszolgálják? Azt a fürdő-közönséget, amely magyarokat is foglal magában. Vajon nem tartja-e furcsának azt, hogy a magyar ember pinczértől pinezérig menjen mindaddig, amig olyat talál, aki megérti s aki a magyar szó hallatára nem vág bamba arezot ? És vajon nem tartja-e magát ott fölöslegesnek, ha a német pinczérek inváziója ellen mit sem tud tenni, eltűrve azt, hogy a felügyelete alatt levő magyarországi fürdőben ilyen állapotok uralkodjanak? Azért, kérjük szépen, hogy Pőstyéut nagyobbára osztrákok és németek látogatják, Pőstyén nem német fürdő, amint nem német fürdő Ostende sem, daczára hogy a németek elárasztják. Erzsébet királyné emlékalbuma. Magyar nőkhöz méltó szép és gyöngéd gondolat volt, hogy a legelső magyar asszony szomorú halálának évfordulójakor a magyar nők látható jelét adják annak, hogy a jóságos királyné emlékét sohasem feledik s nemzedékről-nemzedékre szeretettel fogják ápolni gyermekeik szivében. Ennek megkapó és impozáns kifejezése az a hódoló réSAvéttávirat, amelyet a nők ezrei Írtak alá s a melyet a szomorú évforduló alkalmából kül- döttségileg adnak át király ő felségének. A rész- vétáviratot az ,,Előkelő Világ‘‘ szerkesztősége ritka fényű és művészi becsű albumba foglalta. Az album szinezüst táblába kötve lekete pergamen-lapokból áll, amelyre művészi kivitellel van festve a gyönyörű iniciálékkal ékített részvétirat, a melyet kiváló nők remek mondásai, emlékezései majd pedig az aláíró hölgyek nevei követnek kaligraphikus Írásban. Az egész mű kiváló művészi remek és kézimunka. A bibliographiában unikumát képező fekete pergamenlapok megrendelésre Párisban készültek. Az ezüst borítékot gyönyörű allegorikus festmény ékíti. Az áldozatláng kavargó füstjéből finn, mintha a menyből tekintene le ifjúi szépségében látszik a királyé, mig alább a 1 baloldalán görög stylü oszlopcsarnok előtt ellia- I gyott, üres trónszékénél, arczán mórhetlen fájdalommal az ő árvája áll, az oly mostoha sorsra jutott kiegyezés. Szemben ezzel impozánsan emelkedve ki a koronaőr hatalmas alakja, arczán fájdalommal és daczczal, a mint az egyik kezében elszántan kardot szorongat, mig a másik kezével Szt. István koronáját a kebléhez szorítja. A boríték hátsó ezüstlapját egy diszruhás magyar nő alakja disziti, a mint hódolva nyújtja a részvétalbumot. Nagyjából igy fest a magyar nőkhöz méltó remekmű, a mely az Előkelő Világ“ szerkesztőjének Lengyel Gizela distingvált ízlésének és fáradhatlan buzgóságának köszönhető. A gyönyörű albumot, mielőtt átadják o felségének, közszemlére állítják, a miről a hírlapok utján értesül a közönség. Az album az átnyujtás ünnepsége után sokszorosítva is lesz, úgy hogy a közönség öt koronáért emlékül meg is szerezheti. Az albummásolatok előfizetése sz-'ptembdr hó 15-ig küldendők be az „Előkelő Arilág“ kiadóhivatalának. A kegyelvtes nemzeti emlékművet melegen ajánljuk hölgyeink figyelmébe Gyümölcsöt áttörő (passzirozó) gép. málna, eper, ribizke, baraczk, paradi- csőm stb. áttörésére. Gindert István, fővárosi jégszekrény gyáros, hazánk e kiválóan jeles iparosa, a találmányok sorozatát nagyban gazdagította a gyümölcsűt áttörő gépjével, melynek használata szaktársaink körében nélkülözhetetlen. Ezen gép általánosan elismert használhatóságánál fogva egy nélkülözhetlen szerszám ezuk- rászdák, szállodák, kávéházak, vendéglők és olya- nok számára, kik gyümölcslé, szörp vagy iz el- tevésével foglalkoznak. Ezen gépnek, a nagy időmegtakaritís mel- | lett, még az az előnye van, hogy a gyümölcsből a lé, szörp vagy iz a lehető legmagasabb fokban kisajátítható, továbbá ha a gyümölcs nem nyersen, hanem megfőzve p. o. paradicsom, baraczk stb. ezt azonnal lehet forróé áttörni. — A sziták, amelyeken az áttörés történik, az egyenletes átdörzsölés által feltűnően megkiméltetnek. A gyümölcs fémekkel nein érintkezik, mivel a gép főalkatrészei fából vannak, összeköttetésben egy vasszerkezettel, lendkerékkel és bajtóval. A gép tisztítása egyszerűségénél fogva igen könnyű. Munkaképesség: nyers gyümölcsből 50 kg. főtt gyümölcsből 100 kg. óránként. Ára 8 szitával kézzel hajtásra frt 60.—, eröhajtásra (két szíjtárcsával frt 68.— Megrendelhető Gindert Istránnál, Budapesten, Teréz-kürut 8. szám. Szerkesztői üzenetek. A „Magyar Vendéglős és Kávés-ipar szerkesztőségének. A legnagyobb tisztelettől értesítjük a tekintetes szerkesztőséget, hogy lapunkb./z augusztus 16-iki kelettel Goldburg Ferencz kir. bir. végrehajtótól (lakik: Bpe.st, VII.. Felsőerdősor, 7.1 hivatalos „Rendelvény“ érkezett, a mely bizonyos Fellner Gyula a „ Vendéglősök Lapjai1 szerkesztőségétől járó 1000 frt fizetését Láng Gyula ügyvéd „által“ képviselt Terézvárosi Tár sas Kör nevében letiltja. Minthogy nálunk Feílner Gyula nevii persona sohasem volt alkalmazva, ellenben a tek. szerkesztőséggel viselt pőréinkből úgy tudjuk, hogy a tek. szerkesztőségnek felelős szerkesztőjéül F. Kiss Lajos van megnevezve, aki, állítólag, Fellner Gyula névre hallgat, ennélfogva a legnagyobb tisztelettel kérjük a tek. szerkesztőségtől, hogy bennünket a zaklatástól megszabadítandó, szíveskedjék kijelenteni, hogy Fellner Gyula (alias: Kiss Lajos) az önök munkatársa és önöktől kap 1000 frt fizetést. Ily értelemben kegyeskedjenek tudósítani Goldburg végrehajtó nrral, hogyanokhoz küldje a„Rendelvény“-i, annál is inkább, mert a mi lapunk szerény szak-emberektől szerkesztett szegény újság, a mely, ez idő szerint, nem tarthat s valószínűleg nem is tarthat soha 1000 frtos munkatársat. B. J. Komárom. A kis táskának olyan jó ügyvédjei leszünk, a milyen, reméljük, te is leszel nekünk az igazságért való nehéz hareznnkban. Molnár Lajos, Veszprém. Megindulással olvastuk a levelét, ámde \igasz- talót mit sem mondhatunk. Olyan intézetet, a mely szegény, elaggott vendéglősöknek segélyt vagy kegydijat adna. nem ismerünk. A nmit esztendőben ugyan alakult nyugdíjintézetünk, de ez még csak érdemes ügyészének és titkárának tud kegydijat fizetni■ Ezt is nehezen birja a kezdet nehézségeivel és az akarhatnám emberek gyatraságával vajúdó ,,ifiu“ intézet
