Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-09-05 / 17. szám
17. szám. Budapest, szeptember 5-én, XY-ik évfolyam. 1899. Megjelenik havonkint kétszer, minden hó 5 én és ;; Előfizetési ár:-flgész évre .... 6.— Félévre ...................... Há romnegyed évre . 4.50 Évnegyedre . . . all. Laptuiajdonos és felelős szerkesztő : 3 - IHÁSZ GYÖRGY, 1.50 Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide iutézeiidők. Igazság az igazaknak. »A szeg kiüti magát a zsákból.« Régi magyar közmondás ez, annyira régi, hogy szinte alig tudunk e mondásban hinni most, a mikor az egész kor szelleme oda irányul, hogy a szeg ki ne üsse magát a zsákból. A szeg azonban annyira makacs, neveletlen jószág, hogy mégis kiüti magát. Megtörtént ez most a vendége lősök nagyváradi kongresszusán is. Hivatlanul, kéretlenül kiütötte magát a szeg, ; pedig minden intézi kedést megtettek a kongresszus usurpátorai arra. liogv ez a neveletlen, rakonczátlan szeg ezt meg ne tehesse. Mégis megtette, meg ám, mert hát ez a szeg a maga ostoba, vas- fejével, ügy gondolkozik, mint mi: »Igazság az igazaknak.« A mi igazunkat megszerezte nekünk az a kongresszus, a melyről úgy gondolkoztak, és intézkedtek bizonyos elemek, bogy a mi teljes megrontásunkra szolgáljon. Erre az első eszköz az volt, hogy ezt a lapot, a mely a vendéglősök első kongresszusának az eszméjét világgá vöpitette, a mely ezt a kongresszust összetobor- zotta, a mit más lap meg nem is tehetett, akkor más vendéglős lap nem is volt ebben az országban, a mely úttörője volt a szakiroda- lomnak, még csak meg sem is hivták a vendéglősök negyedik kongresszusára. Nem is ment el ennek a lapnak a szerkesztősége, úgy vélekedvén : hadd gondolkodjék, cselekedjék az a t. kongresszus nélkülünk. felőlünk szabadon, a hogy a tisztelt kongresszusnak tetszik. A kongresszus felőlünk egyál- ! talán nem vélekedett, mert hát az emberekben mégis van lelkiismeret, él az a kisbiro, a mely a vett jókat el nem feledheti. Mert ez a kisbiró halálunk órájáig el nem hagyja az embert, sőt mindig sugdos a füleinkbe, a szokottnál hangosabban emelte fel a szavát a kongresszus ama vezetőinek a lelkében is, a kiknek a véleményét, törekvését nemcsak nem osztottuk, hanem határozottan támadtuk, mert iparunkra károsnak tekintettük és tekintjük ma is. Tehát felőlünk a t. kongresz- szus, a melynek a megteremtője ez a lap, erről a lapról nem mondott véleményt úgy, a mint azt bizonyos kenyérhajszolók óhajtották : nem mondott véleményt felőlünk, de igazat adott nekünk. Ismeretes közönségünk előtt az a polémia, a mely e lap és egy másik lap között a végletekig fokozódott, a melyhez még a vendéglősök budapesti ipartársulatának a választmánya is oly kevés dicsőséggel ártotta be magát. Mi azt mondottuk és ajánlottuk, hogy a vendéglősök, országos szövetkezetei alakitva, támogassák a termelők borértékesitő szövetkezetének a mozgalmát. A másik lap s annak svndika- tusa ellenben a borkereskedők részére állott, de ezt az állásfoglalását nem érvekkel okolta meg, hanem elap szerkesztője ellenántézett qua- liíikálhatlan támadással. Ha valamikor, úgy most bizonyult be ennek a közmondásnak az igazsága: „Aki haragszik, annak nincs igaza“. Ok haragudtak. A nagyváradi kongresszus azonban kénytelen volt nem haragudni, ez a kongresszus, a melyre meg nem hivattunk- a melyre, hírlapírói jogunkat mel, lőzve, czélzatosan el nem mentünk, ez a kongresszus kénytelen volt nekünk igazat szolgáltatni. „Igazság az igazaknak“ A mit annyifélekép s annyi jeles, a közéletben előkelő férfiú czikke- lyeivel, az agrárius sajtó állásfoglalásával igazoltunk és bizonyítottunk, azt publikálták ki a váradi kongresszuson. Magának, Darányi miniszternek a kijelentésével vette elejét a kongresszus elnöksége a borszövetkezeti vitának azzal, hogy — a mit mi állítottunk és bizonyitottunk — a borszövetkezeti mozgalom nem irányul a vendéglősök ellen, hanem inkább a vendéglősök javára fog szolgálni. A kongresszus ezért nem nyilvánította ellenségnek Magyarország földmivelési miniszterét, sőt inkább abba hagyta, illetőleg bele sem fogott a borszövetkezeti kérdés vitájába. így történt ez Nagyváradon mig Budapesten bizonyos körök hónapok óta a legembertelenebbül üldözték és üldözik azért Ihász Györgyöt, a mit Darányi minisz- ur izent Váradra s a miben a kongresszus megnyugodott. Ez sokkal nagyobb dicsősége ennek a lapnak, sokkal fényesebb elégtétel Ihász Györgynek, e lap szerkesztőjének, mintha a kongresz- szust usurpáló budapesti péntekesek őt örökös diszelnökül választották volna. Mi tehát nemcsak megnyugszunk, hanem nagyon is megelégszünk a váradi kongresszus tlai szánniuk 12 oldal. „PINCZEKEK LAPJA“ .. • sum ■ • ^ ■ A hazai szállodások, vendéglősük, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlönv. i Az első magyar orsz. pinczemesterek és piDczenmnkások egylete“, a „Bu lapesti kávéház segéd-egylet“, a „Szatmár-Németi pinezér-egvtet“, a „Székes fejérvári pinczér- • egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a „Győri pinczér-egviet“, a „Révkomáromi vendéglősök- és kávésok ipartársúlata“, az „Aradi pinczér-egvlet“nek, ’a Szabadkai pinczér-egyleÍ“-nek, az „Aradi vendéglősök- és kávésok-egyesaíeté“-nek, az „Újvidéki szállodások-, vendéglősök- és kávésok ipartársulatának“, a „Miskolczi -pinczér-egvlet“-nek, a „Kassai vendéglősök-, kávésok-, korcsmárosok- és pinczérek-egyleté“-nek és a „Székesfehérvári vendéglősök- kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak ,,az újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatának“ i r HIVATALOS KÖZLÖNYE,______________
