Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-08-20 / 16. szám
6 gyed, mert nem hagyja a Jehova büntetés nélkül azt, a ki az ő szent nevét hiába veszi .“ Moz. II. XX. 7, Mindezek után pedig-, t. választmány, a zsoltárossal e lap szerkesztője azt izení Gundel urnák: „Gyűlöltem a hiábavaló hazugságoknak követőit, én pedig az Úrban bízom ! XXL Zs. 7. v. Ez a gyűlölet békithet csak ki ben- bennünket! Fegyvereink, a mint látni tetszik, nem csorbák, jól is forgatjuk, a miről, ha kell, ezentúl is meg fognak győződni. A viszontlátásig! A nyugdijintézeti panama. A „Szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéssegédek országos nyugdíj- egyesülete“ nem tudja rendben tartani a szénáját, a mi nem csoda; mert hát az alapításnál az lebegett a „nagyérdemű vezetők“ előtt, hogy közülök néhányan jól javadalmazott tisztséghez, vagy zsiros keresethez jussanak. A mi példátlan a tisztán humánus czélu egyesületeknél, itt megtörtént. Ugyanis, mint valami nyerészkedésből alapított biztosító- társaság, a nyugdijegyesület is alkalmazásba vette a vigécz-rendszert. Az egyesület igazgatósága a nyugdíj- járulékok terhére, ámbár ebből egy fillér sem volna fölhasználható, főügynököt fogadott, valami Tóth Endre személyében. Tóthnak minden egyes aquisitióért, azaz minden ember után, a kit az intézet tagjáúl megnyert, a befizetett járulék 90 százalékát adták, a mi nyílt és meg nem engedhető csorbítása a nyugdij-tőkének. Tóthnak azonban még ez az óriási perczent sem volt elég, ő más réven is pumpolta a szegény vendéglősöket és pin- czéreket. Szegeden lapot alapított, a melyre előfizetéseket koldult, majd valami „országos pinczér-szövetség“-re gyűjtött adomá nyokat; de, úgy látszik, ezen a három czimen sem tudott elég pénzt harácsolni, mert a nyugdíj-egyesületre fölszedett befizetéseket sem képes még leszámolni. Ez hónapok óta nyílt titok, de azért a nyugdijegyesület igazgatósága még most is ott van, hogy Tóth Endre szólitassék föl az elszámolásra. Az igazgatóság legutóbbi ülésének jegyzőkönyve szerint: „Jogtanácsos jelenti, hogy Tóth Endrétől ismetelt sürgetésre Tusnád fürdőről azon értesítést kapta, hogy elszámolását eddigelé csupán azért nem terjesztette föl, miután egyik utazó titkárjától, Hegyháti Sándortól, Budapesten át- utaztábc.n pakktáskáját, melyben a felvett tagok okmányai s elszámolási iratai voltak, ellopták ; ez az oka annak is, hogy egynémely tag, kit Hegyháti felvett s tőlük a belépési dijat berzedte, mindezideig belépési okmányaikat meg nem kapták. Minthogy azonban az ellopott bőröndöt a rendőrség előkeritette, a végleszámolást azonnal meg fogja ejteni, mihelyt Szegedre visszautazik. Elnök megsürgetendőnek tartja a leszámolást, annál is inkább, mert többen a lapok utján is már fölszólaltak, hogy Hegyháti a felvételi dijakat beszedte, de felvételük iránt a lépéseket meg nem tette. Jogtanácsos jelenti, hogy hozzá is érkezett ily tartalmú levélbeli felszólalás. Elhatározza az igazgatóság Tóth Endre megsürgetését s az intézkedéssel jogtanácsost jelentéstétel kötelezettsége mellett megbízza.“ Vendéglősök Lapja Tehát a fővigécz ur a maga szakáidra aIvigéczeket, alias ,,titkárokat6 is tartott, a kiknek az a jó tulajdonságuk van, hogy utazni szoktak és táskájuk van, a melyet szükség esetén el lehet veszíteni. Mi is várjuk, sürgetjük tehát az elszámolást, a mi, valószínűleg, igy fog hangzani : jöttünk, mentünk, ettünk, ittunk 100 frt; mert hát a nyugdijegyesület vagyona afféle Csáki-szalma, a mely arra jó, hogy bizonyos újságok kinyomattassanak. Bámulatos, hogy ebben a tekintetben a nyugdijegyesület igazgatósága mily leleményes. így legutóbbi ülésén a jegyzőkönyv szerint: „Jogtanácsos felmutatja Wagner Józsefnek nyugtáját „A Vendéglős“ részére, a 16. sz. határozattal egy évre megszavazott szubven- cziója fejében az 1899-ik év Il-ik negyedére kifizetett 20 frtnyi összegről, Elnök kérdésére jogtanácsos jelenti, hogy az idő, melyre a „Vendéglős“-n°k szubvenczió megajánlatott, julius hó 1-ével lejárt és annak meghosszabbítása iránt ujabbi kérvény be nem érkezett. Bokros Károly előterjeszti, hogy miután a nyugdíj egylet taglétszáma és bevételei minden irányban a legnagyobb takarékosságot teszik az igazgatóság meltőzhetetlen kötelességévé, elvileg ellene van, hogy a jövőben bármely lapnak szubvenczió adassék. Meg van győződve, hogy úgy a „Vendéglős“, mint a többi szaklap, szubvenczió nélkül is pártolni fogja a nyugdíj- egyesületnek az egész szakiparra nagyjelentőségű eszméjét; az ellenőrzés tisztasága, a sajtó elfogulatlan és pártatlan felügyelete érdekében levőnek tartja a szubvenczió megszüntetését, nehogy bárki is mondhassa, hogy az igazgatóság a nyugdijegyesület pénzéből fizetett szócsövet tart magának. Az igazgatóság helyesléssel fogadja el ezen indítványt, kimondja, hogy egyetlen lapnak sem ad szubvencziót, ehhez képest a „Vendéglős“- nek adott évi szucvencziót is beszünteti, utasítja jogtanácsost, hogy e határozatáról Wagner József urat értesítse. Förster Konrád kérdést intéz, hogy az eddigelé a szubvenczió fejében ingyen szolgáltatott jegyzőkönyvi kivonatok beszerzése nem fog-e jövőben nagyobb terhet róni a nyugdíj- egyletre ? Jogtanácsos kizártnak tartja azt az eshetőséget, indítványozza, kéressenek fel a hivatalos lapok ajánlattételre, mennyiért állítják elő a szükséges számú jegyzőkönyveket, melyeket lapjuk részére úgy is kiszedetnek, csak más formájú tördelésük kerül külön munkába. Az igazgatóság ezen indítványt elfogadja, a szükséges intézkede'ssel jogtanácsost megbízza.“ Tehát az igazgatóság- takarékoskodik s kirúgja az öreg Wagner bácsit, a „hivatalos lapok“-at pedig, azaz a jogtanácsos ur örökölt aszkórban szenvedő újságját, ajánlattételre szólítja föl, hogy mennyiért ad külön lenyomatokat a jegyzőkönyvekből? Pompás fogás ! Szubvenczió nem lesz, de lesznek borsós számlák a jegyzőkönyvi lenyomatokért s igy a jogtanácsos ur lapja, a mely pénzhiány miatt utóbbat már nem jelenhetik' meg pontosan, ki lesz rántva a kátyúból. Ezt úgy hívják, hogy gundeli Steh- bieres polititkos taktika. Hoch, dreimal hoch ! ! dicső a te kompániád ! Czafuta Alajos, főpinczér. 1899. augusztus 20. A pálinka. Hogy ez az emberirtó folyadék mily pusztitólag hat az emberi szervezetre, arról az angolok beszélhetnének legtöbbet, a kik szemeikkel látták, hogy Afrika, Amerika és Ausztrália benszülött népei mily rohamosan satnyultak el a fehér emberektől megismert és megkedvelt tüz-italtól. A pálinka test- és lélekölő hatását eléggé érzi a czivilizált világ s ezek között Magyarország is. Erre szomorú világot vet egy katholi- kus plébános levele a ki a „Budapesti Hírlapinak következőket Írja : A föbaj az, hogy mig a törvény a körcímük számát korlátozza, a Kismértékben való eladás ez alól a korlátozás alól ki van véve. Ez a körülmény rendkívül káros hatású. Ez az ifjúság, sőt a gyermekek elrontója, bünfészke, mely Magyarország népét egy-két tized múlva testileg-lelkileg teljesen de- generálni fogja. A szatócskorcsma százszor veszedemesebb, mint a valódi korcsma ! A törvény értelmében, a lakosság szám arányához mérten, például, egy községben van három engedélyezett rendes korcsma, de van kilencz szatócsüzlet s ez mind pálinka eladási joggal bir, tehát e kis községben tizenkét korcsma van s az utóbbiak közül egy több romlást tesz, mint három valódi korcsma. Meg is mondom, miért. — A jó ember munkára megyen szántani, vetni, kapálni, a mint ideje van, a szatócsüzlet előtt leugrik kocsijáról, ostort, pipát, dohányt, vagy gyufát venni s mig ezt megveszi, ott látja a pulton a csábitólag kandikáló finom pálinkát s csábjainak ellent nem állhatván, kér egy pityóka pálinkát, mivel ez nagyon jól ízlett, jő másik, harmadik, ötödik, hatodik stb. Mennyi munkavesztés ez! Igen, de a gazdának csak néhány krajczárja volt, 7—8 pityóka tehát rovást'a ment, a mely bizton meg fog kétszereződni, mire a fizetés ideje eljő. A buzgó hivő templomba jő, meleg vagy hideg van, soká nem állhat az utczán, betér a kéznél levő szatócsboltba, elmarad az isteni tisztelet, elmarad a család, a gazda a boltban duhajkodik estig, reggelig. A korcsmák üresek, de annál népesebbek a boltok. Az apa-anya elküldi 7—8 éves fiát a boltba só-, eczet-, gyertyáért, van nála 10—20 krajczár, ebből bizton 1—2 krajczárt elcsen pálinkára. Nálunk szokás, folytatja plébánosunk, hogy a ministrálók pénzét, a melyet egyházi ténykedések alkalmával szereznek, én gyűjtöm össze és szombat délután adom ki. Akárhányszor meggyőződtem róla, hogy egyetlen krajczárt sem vittek haza, hanem elitták, elczigarettázták. Mennyi bűn, mennyi romlás! Valaki azt mondhatná: ,,megteheti ed a korcsmába is “ Kereken tagadom. A korcsma messze van, de bolt jobbra-balra készen vár; a korcsmába nem mer menni a gyermek, mert megtudhatják, hogy ott járt s büntetés lesz a vége, de az üzletbe bátran s gyanútlan beléphet, ha rajta kapják, könnyen kivágja magát . . . Sehol a Világon nem valósul oly híven a közmondás, mint itt: „alkalom szüli a tolvajt.“ Soha annyi hülye, bamba, buta, ostoba gyermek nem volt iskoláinkban, mint 8—10 év óta és e szerencsétlenek száma évröl-évre szaporodik. A gyermekek nem egyszer részegen jönnek az iskolába. És e
