Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)

1899-08-05 / 15. szám

XV-ik évfolyam. 1899. 15. szám. Budapest, augusztus 5-én. „PINCZEREK LAPJA“ A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczévek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny. ,Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapesti kávéhoz segéd-egylet“, a „Szatmár-Németi pinczér-egytet“, a „Székesfejérvári pinczér- egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyzo-egylet“, a „Győri pinczér-eg^let“, a „Révkomáromi vendéglősök- és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-pek, az „Aradi vendéglősök- és kávésok-egy?sa!ité“-nek, az .Újvidéki szállodások-, vendéglősök- és kávésok ipartársulatának“, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök-, kávésok-, ko'-csmárosok- és pinczérek-egyleté“-nek és a „Székesfehérvári vendéglősök- kávésok és italmérök ipartársűlatá“-nak „az újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatának“ HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonkint kétszer, minden hő 5-én és 20-an. Előfizetési ár: Egész évre .... 6.— Félévre ............................3. Háromnegyed évre . 4.50 Évnegyedre .... 1.50 Laptulajdonos és felelős szerkesztő: IHÁSZ GYÖRGY, Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII. kerület, Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések id* intézendők. Vendéglősök szövetkezete. Bécsben nem várt nagy hatást értek el a keresztény szocialistáktól kezdeményezett gyakorlati előadá­sok a szociális kérdésről. Az előadásokat az osztrák és német katholikusok egyházi és világi férfiainak legkiválóbbjai tar­tartották s eszméik észrevehetőleg vésődtek a nagyszámú hallgatóság szivébe. Ha összefoglaljuk azokat a ja^ vasiatokat, a miket a tudós és ta­pasztalt férfiak a szociális bajok orvoslására tettek, úgy azokat rövi­den, precise ebben fejezhetjük ki: A társadalom minden osztályá­nak szövetkezése közös gazda­sági czéljaik elérésére. A mikor világszerte s hazánk­ban is egyre nagyobb hullámokat ver a szövetkezeti mozgalom, akkor szomorún kell látnunk, hogy csu­pán a vendéglősök azok, a kik nálunk e téren nemcsak nem mo­zognak, hanem annyira tájékozat­lanok, hogy, az egész közvélemény megbotránkozására, még mások szö­vetkezeti mozgalma ellen is merész­kednek beugratásukat megkisérleni oly elemek, a melyek a borkeres­kedők compromittált vagy compro- mittálható csoportjának érdekhálö- jában vergődnek. Nekünk az a nézetünk, hogy a vendéglősök önmaguk ellen vé­tenek, ha a szövetkezeti mozgal­maknak gátul akarnak szolgálni ; mert érdekeik azt parancsolják, hogy a szövetkezeti mozgalmak sikerre vezessenek s igy maguk is mielőbb szövetkezetté alakulhas­sanak. Mily áldásos volna, ha a Ven­déglősök országos termelő és fogyasztó szövetkezete helyi fiók­jaival megalakulna, mindenki belátja, ha figyelmesen átgondolja a ven­déglősök szükségleteit és körülmé­nyeit. • Először is vegyük számba a bort. A bort a vendéglősök jobb módú része maguknál a termelők­nél vásárolja össze. Hogy mily fá­radságos, mennyi egészségrontó futkosással járó feladat ez, azt a vendéglősök legjobban tudják. S ez még a kisebbik baj ; a nagyob­bik a bizonytalanság, a mi a tér- mési viszonyok szerint áll elő. A bor, mely a vendéglősipar fun­damentális czikke, nagy figyelmet kiván. Nem elég az, hogy jó és tiszta legyen, hanem az is kívána­tos, hogy egyfaju legyen. Hány vendéglős bukott el azért, mert a vendégeitől megkedvelt bort külön­ben jó, de más fajtájú borral kellett fölcserélnie. Ehhez járul még né­mely bortermelő megbizhatlansága, hanyagsága, vagy tudatlansága, a mik ellen vajmi nehéz a védekezés szövetkezetek nélkül. Mennyivel könnyebb, nyugal­masabb, biztosabb lesz a vendég­lősök helyzete, ha szövetkezetté ala­kulva, megbizható, szakértő férfi­akkal nagyban vásároltatják össze a borokat s azokat közös pinezé- ben tisztán, egyöntetűen kezeltetik. Ezzel azt érik el, bogy a bort nagyban vásárolva, kedvezőbb áron kapják s a szövetkezeti pincze ke= vesbiti a vendéglős dolgát, gond­ját s olcsóbbá teszi a borok gondo­zását, a mellett a kereskedői hasz­not is a vendéglősöknek juttatja. A vendéglősökre tehát a gaz­dák borértékesitő szövetkezete nem lehet ártalmas, mert ezek szerves összeköttetésbe lépnének a »vendéglősök szövetkezetével,» a melyben nagyfogyasztót s anyagi­lag biztos vevőt találnának. így egymásra támaszkodva, a két szövetkezet csakhamar felvirág- zanék s a vendéglősök bor tekin­tetében csakhamar oly helyzetbe kerülnének, a minőt ma még álomban sem mernek remélni. Ehhez járulna még az is, hogy e kevésbbé jómódú s szomorú jövő elé sodrott kisebb vendéglősök is fölsegittetnének ; lehetővé tétetnék számukra, hogy kicsinyben vásá­rolva sem lennének kénytelenek a borpancsolókkai uzsora-üzlete­ket kötni. Hogy ez a borpancsoló uzsora­üzlet hány igyekvő, jobb sorsra ér­demes vendéglőst juttatott koldus­botra. azt fölösleges számokkal ki­mutatnunk. Elég annyit felhoznunk a helyzet jellemzésére, hogy ezek a borpancsolő kereskedők az utóbbi időben tömegesen bérlik ki a ki­Rai számunk 12 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents