Vendéglősök Lapja, 1899 (15. évfolyam, 2-24. szám)
1899-07-05 / 13. szám
2 Vendéglősök Lapja. 1899. julius 5. &ilni, melyet több nevezetes szak- és vendéglősök. és segédharczosaikat illető nyilvános lap felkarolt és a mi nem lehet más, mint a magyarhoni italmérők karának és vendéglős-iparnak az ügye. Szabadjon felemli- tenem azon fontos és korszerű körülményt, miként dicséretre méltóan mint a vendéglősök mint pedig a magyar pinczérek egyes osztályai, az áldott jó középuton haladni ipar kodnak. De szükséges is hogy iparkodjanak, sőt komolyan elhatározva legyenek ezen arany középuton haladni mert ez a közérdeknek legjobban megfelel, kell hogy mindenki belenyugodjon, mert egy testté változtatja át az összetartás, egyesülés és egygyé olvadás eszméjét nemcsak, de távol tartja a személyeskedést, a czikornyás vértfelkeverő pártdühöt támogató eljárást. Nem akarunk lándzsát törni a pártok felett, mert oly pártok tiszteletre méltók, hol mint bár a legszerényebb családi körben véleménykülönbség nyilvánul azon eszközök felhasználásánál, melyek a fóczél felé törnek és a keresztény vallás is azt tanítja, hogy az utak külömbözők lehetnek, csak a „főczél egy legyen“ de természetesen kell hogy a pártok a fontos kérdésben egymást támogatva a közös czél felé vezető utón egyesülve törjenek előre. Igen kívánatos volna többek közt ha az életbe vágó legújabb „borértékesítés*' kérdését tekintve, mellyre vonatkozólag a n. váradi vendéglős congressuson is fog az ország színe előtt előadást tartani — ösze- függö erőkkel a legmegfelelőbb módon előkészíteni és tárgyalni lehetne, nevezetesen már most hangsúlyozni, miként az italmérő üzletek már is felesleges számban létezvén, ezek szaporítása károsnak mutatkoznék és különben is a jó és eredeti minőségű bor elegendő mennyiségben leendő előállítása és hathatós ellenőrzése és különösen a magyar borok tekintélye és hírének a külföld előtt is rehabilitáczioja a f ő c z é 1. mellyet jó és kifogástalan korcsmák és vendéglők támogatják ugyan, de a fötényezők a borkereskedők és egyes borvidékek: N e s z m é 1 y, Somlyó, Tokaj stb. legerélyesebb támogatására -- szakértők által — ha mindjárt államköltségen leendő virágzóvá tétele, mert mit használnak pinczék, szövetkezetek, h a nincs mit árulni. No de ezekről és sok más ide tartozókról legközelebb többet, a t. Szerkesztőség becses engedelmével. Komárom, 1899. junius 80. ISoór József, Segíts magadon, az isten is segit! A székesfehérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatának Trümmer Sándor alelnök elnöklete alatt 1889. évi április hó 10 én megtartott választmányi üléséről felvett jegyzőköny Hivnonata. 4. Szakolczay Lajos választmányi tag ur indítványt terjeszt elő, hogy a kereskedők és szatócsok részére a bor, sör kismértékben való elárusitására adott engedélyek megszüntetése esetleg megszorítása tárgyában átirat intéziessék a fővárosi vendéglősök és italmérők ipartársulatához, hogy a jelzett irányban keresse meg az ország összes rokon ipartársulatait oly felhívással, hogy saját kebeléből egy a fővárosi ipartársulat által kitűzendő értekezletre tagokat küldjenek ki, mely értekezleten tárgyalás alá vétetnék a vendéglősök, kávésok és ital- mérők jogos panasza a kismértékben való elárusitásra engedélyei biró kereskedők és szatócsokkal szemben ; mely tárgyalás során a kifejlendőkhöz képest az ország összes vedéglősei és italmérőinek sérelmei közös kérvényben foglalva az ország összes ipartársulatainak kiküldöttei által és az erre külön felkérendő országgyűlési képviselők vezetése mellett, az ekként szerkesztendő kérvény küldöttségileg nyujtatnék át a nagyméltóságu m. kir. pénzügyi miniszter urnák. Ebbéli indítványát röviden a következőkben indokolván meg. A székesfehérvári vendéglősök, kávésok és italmérők már két Ízben nyújtottak kérvényt a helybeli pénzügyigazgatósághoz a kismértékben! elárusitásra engedélyei biró kereskedők szatócsok által lépten nyomon elkövetett visszaélések szigorú ellenőrzése és megtorlása iránt: mindkét kérvényre azonban ipartestületünk ez ideig még értesítést sem nyert, úgy látszik azok ad acta tétettek. A vendéglősök és italmérők vajmi nehezenjutnak italmérési engedélyhez; a pénzügyigazgatóság a városunkban meghatározott-f^Ns Tát*ea. A legelső magyar nyomatott étlap. A tuladunai várak közt manapság is egyike a legszebbeknek, (talán a legnagyobbaknak is) a sárvári vár. A vár jelenleg Mária Terézia főherczegnő, Lajos bajor kir. herczegné tulajdona. A török járom alatt Sárvár, akkor „Szigetköz“ roppant nagy fontosságú volt. A Kába folyó övezte körül. Ha hidját felvonta bevehetetlen volt. A XlV-ik század első felében a N á d a s d y grófok tulajdona volt a sárvári vár. Jobban mondva a csejthei Nádasdyaké. Innen a várt is „Csejthe“ várnak körösztöl- ték el. Igenis szomorú emlékek fűződnek e névhez. Hiszen minden iskolás gyermek ismeri Csejthe-vár szépséges szép asszonyának, Báthory Erzsébetnek öldökléseit. Néhány krónikairó azonban téved, mikor azt Írja, hogy Báthory Erzsébet a zalame- gyei Csejthe várban követte el rettenetes bűneit. Nem! Mert hiszen a zalamegyei Csejthe emberemlékezet óta a körmendi herczeg Eszterházyaké volt s manapság is az Tudvalevő dolog pedig, hogy Báthory Erzsébet Nádasdy Eerencz gróf felesége volt. A Nádasdyak ősi fészke pedig Sárvár. Egyébként a vár kapujánál elhelyezet két márvány kői apón — latinul — oda van vésve a szomoruságos végett ért Csejthe vár szép asszonyának rémes históriája. . . 1347-et írtak az Urban. Nádasdy Eerencz — az akkori tulajdonos — felesége névnapjára nagy ünnepségre készült. A környéken már hetekkel előbb rebesgették. hogy a gróf valami nem mindennapi meglepetésben fogja részesíteni vendégeit. Ez a meglepetés meg is történt. Mi volt ez ? Semmi egyéb mint egy — nyomtatottmagyar étlap. Minden vendég tányér- ján egy ilyen nyomtatott étlap feküdt. Ezt a nyomtatott étlapot mutatjuk be. Az étlap Sárvárott, (Vasmegyében) akkor „Szigetköz - Csejtén“ nyomatott. Vagyis Magyarország legeslegelső nyomdájában. A nyomdát maga Nádasdy gróf állíttatta fel, „Nyomta“ pedig Búzái Me Ich János. Búzái Melch Jánost ugyanis Nádasdy gróf kiküldte Lipcsébe. Ott tanulta meg a nyomdászságot Búzái Melch János, Magyar- ország legelső szedője, a mint ezt a sárvári vár levéltárában őrzött okmányok igazolják. Az étlap a melyről itt szó van, rigmusokba van szedve. Hogy ki csinálta, arról nem adnak fölvilágositást a sárga dokumentumok. Igen valószínű azonban, hogy a vár az időbeli udvari bolondja: Farragó Boltizár Nép. János. íme, a legelső nyomtatott magyar étlap, a maga eredeti mivoltában: (Az étlap ó-német, góth bötükkel szedődött.) Az Venndéggnekk penig iten Adunkk Eggy Darab Czédulykát mer Sokann vagyunkk Az Czédulykán penig ezekett irunkk Vagyon Mindenféle Kalbászunkk Vagyon az Rizsvei tsinált Levesünkk Amelyly sokba kerüie Nekünkk Vagyonn Tehén-Husunkk Krumplivall Az paraditscmbéli Szószvall. Vagyonn Gömbötz-Kauposztánkk Husvall Penigg füstös Husvall. Vagyonn Tehén-Turus-Kalátsunkk Az Rétest tsinálá Uij Szakátsunkk. Vagyon Kementszébenn sült Malatzunkk Vagyon az Zellerböll tsinált Salátánkk És vagyonn Friss-Fánkk Vagyonn 50-ven Az Malatzbull Es vagyon 100-z Az Pulykábull Az Pullykához jár 2 szász Nyulunkk Vagyon penig még Óz Husunkk Vagyonn Somllyói Borunkk Az Nektartt Ebbüll Adunkk Vagyonn Tisz Szakátsunkk Vagyonn sekk Másunkk Az Somllyói borhol Sághit Adunkk lüO-z Hordott Tsapra Hagvánkk Vagyonn Sok Almánkk Körténkk Kávénkk És vagyonn Sok Tzigánjunk Mind it vagyonn Nálunkk. Tehátlan penig Együnkk És Igyunk Nyommta Buzaji Melch János vasmegyében Szigetközben Anno MCCCXLVII.
