Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-12-20 / 24. szám
2 1898. deczember 20. Vendéglősök Lapja Budapesten született 1870-ben, most huszonnyolcz éves. Iskoláit Budapesten végezte, azután, hogy szakiparunk kiváló tagjait gazdagította, hamarosan emelkedett. Ifjú kora daczára fényes bizalomban részesült, a legelőkelőbb üzletek élén láttuk őt mozogni. Legutóbb három éven át Drechsler fő- pinczére volt s úgy megszoktuk őt a Drechsler üzletében, hogy ott ma is mindenki érzi Zidarits Ödön hiányát. Van egy vigasztalásunk, hogy köztünk maradt, még előbbre lépett, önálló kávésiparos lett. Hisszük is, hogy a reményteljes fiatal tehetség közéletünk egyik legkiválóbb tagjai közé emelkedik. Ennyit előre is jósolunk neki. Zidarits boldog nős ember. Családi életét a boldogság sugarazza be 1896 óta, midőn frigyre lépett Kronstein Antoniette urhölgyel, Kronstein ó-budai vendéglős társunk bájos és szép leányával. A nemeslelkü ifjú szép háziasszony boldogsága méltán irigylendő egy oly férj mellett, mint Zidarits Ödön s viszont irigylendő a kávéház is, mely olyan kedves háziasszonynyal bir. Isten áldása legyen rajtuk, virágozzék gazdaggá és hatalmassá uj vállalatuk. Vezeklésül. Kondul a harang. Orgona zug. Hálát zeng az Úrhoz a zsolozsma. Itt a szent karácsony ! Itt a megtérés napja. Az örök béke megszületésének két évezredes ünnepe. Glória! Dicsőség az Istennek, béke az embereknek. Ünnepeljünk. Térjünk haza sietve az örökzöld fenyőlombbal. Állitsuk talpra, akgassuk tele, gyújtsuk meg gyér- tyácskáit. Hivjuk be kicsinyeinket. Hadd örüljenek. Legyen kis otthonunkban boldog karácsonyest. Legyen boldog a család. így szól szegény és gazdag. Ur és koldus. Karácsonyt ül a sirásó. Sietve kaparja a koporsóra a zuhogó röget, hamarost halmot emel, azután meg- örli izzadt homlokát és siet el apró kunyhójába, ahol a szív melege árad szerte, kicsinyeivel ünnepelni. Letörli kezéről a vért a hóhér, tisztába öltözik és indul kivenni legalább egy évben egyszer jogos részét az emberi szeretet melegéből, az édes otthon boldogságából, kivenni részét az ős karácsony édes, megtisztító, magasztos ünnepéből. Még a kivert csatongoló eb is örömmel csóválja lompos farkát ott a konyhazúgban, a maradékcsontok fölött, amelyet a kegyeletes gazda füttyent be a zord pusztaságból, hogy ember, állat megemlegesse ezt a napot. Karácsonyt ül és üdvözöl közel s távolban, fennt, alant, itt, amott az emberek kicsinyje nagyja, mind. Karácsonyt ül és vigad mindenki. Vendéglősök? Pinczérek? Mi is ? Nem! Csak nekünk nincs karácsonyunk. Mi ki vagyunk közösítve az emberi társadalom e nagyszerű családi ünnepnapjának öröméből. Azalatt, mig az utszéli csavargó bozontos üstökét is örömkönnyeivel és csókjának özönével árasztja az édes jó anyai kebel, a váratlanul megtért fiú fölött való végtelen örömében, karácsony ünnepén, az alatt a mi osztályrészünk az istenigazában való megfeszített, meg- kettőztetett munka, szolgálni mások kényelmét, tűrni mások kifakadá-' sait, dolgozni és fáradni mások kielégítéséért. Azalatt mig a favágó megpihenve kicsiny családja körében, az esti harangszó nyomán megszegi a lágy kenyeret, a vendéglősnek talán annyi ideje sincs, hogy sorba csókolja imádkozó kicsinyeit, hajtja, űzi kenyere, üzlete, izgatottan jár kel alkalmazottai nyomában, üzleti könyvei között. Mert olyan sanyarú ipari viszonyokat élünk, hogy egyegy kiváló ünnepi napon, amikor a nagy forgalomnak egész hetek nagymérvű deíiczitjét kell behoznia, ily ünnepnapon, egy vendéglőt magára hagyni, az égre bízni, egyenlő a könnyelmű bukással. A jóságos ég talán gondosan táplálja az ég madarait és ruházza a mezők liliomait, de a vendéglőst a bukástól ugyan nem menti meg. Csak a mi számunkra nincs boldog édes karácsonyest soha. Mig éjfélkor fölbuzdul a templomokban a fohász az egybesereg- lett hívők ajkairól, a szegény pin- czér azalatt ételektől görnyedten, veritékezve szalad asztaltól asztalhoz, tűr szidalmat, durvaságot, lehet piruló arczczal, de hallgatagon, mert azalatt otthonn kitudja hány bodros szőke gyermekfej kérdi anyjától: mit hoz reggel a jó apa ? Mert a kenyér édes, mennél több könny tapad hozzá, annál édesebb. Nekünk is van szivünk. Nekünk is fáj, ha családunknak karácsony ünnepén nincs egy kis fehér kalácsa, nekünk is rosszul esik, ha a babinak nem adhatunk puha kacsól közé egy kicsiny karácsonyi hajas bábut. Azért türünk és dolgozunk, megadással és szorgalommal, mig az emberiség közös nagy családi ünnepének torát üli vig családi körben, mi görnyedünk kétszeresen és istenigazában karácsony szent ünnepén. Dolgozunk szívesen. Nem is panaszul, csak vezeklésül Írjuk e sorokat. Vezeklésül azoknak, akik ügyeink élén állva, nagy jó dolgukban nem is tudják a mi árvaságunkat. Nem tudják a jó urak és fényes jó módjukban nem is akarják tudni. Hisz ők nem azért mozdulnak meg értünk néha néha, hogy rajtunk, hanem hogy saját magukon segítsenek. Mert nekik a fény, a vagyon U w GO TALISMW bBTőlOMd TÖRLEY JÓZSEF és T*A PROMONTOR. (Budapest.) CO jjg O ** DEPOSE
