Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-10-05 / 19. szám
IO Vendéglősök Lapja. 1898. október 5. Válasz a székely-udvarhelyi kérdésre. lEVELEZÖ-LAF. Levélhordó urat kérem igen nagyon, Menjen egyszer végig Erzsébet-köruton, 2-es házszám alatt, hol nagy csudák vannak: Adja e levelet Horváth István urnák, Megismeri házát czifra firmájáról, Mely messze ellátszik hangszeres boltjáról. Budapest, VII., Erzsébet-körut 2. Sz.-Udvarhely, 1898. október 1. Tisztelt Horváth url A „Vendéglősök Lapja1' múltkori számában, Szent Dávidról írott verses krónikában, Olvastam én Önnek hangszeres boltjáról, Különösen pedig hires czimbalmáról. Vaskereszt-czimbatom, nincsen párja annak, Hangjára a holtak is mind feltámadnak. Hogyha Szent Dávid is fönt a mennyországban, Gyönyörködik önnek pengő czimbalmában, Mért nem gyönyörködjem én, ki földön lakom, Kinek a szállítás sem oly bajos nagyon? Egy reggel elviszik, vonatra feladják, Este már a verők pengését hallgatják : Hanem szent Dávid ott fönt a mennyországban, Hogyan tett szert az Ön ékes czimbalmára ? Föl nem érem észszel, se föl nem foghatom, Habár éjjel-nappal azon gondolkozom, Hisz ott vonat nem jár, talán társzekérrel Viszik a czimbalmát izzadó gebékkel ? Meredek a tejut, nem bírják fel azon, Talán útra teszik sebes sasszárnyakon, Gyorsan repül a sas magasan keringve, Az Ön szép czimbalmát viszi fel az égbe; Hanem az ledobja még a fele utón, S porrá törnék itten a drága czimbalom, Sem meg nem foghatom, föl nem érem észszel, Szent Dávid czimbalmát miként küldi Ön fel Nagyon szépen kérem, világosítson fel, — Hogy a közlekedést kik tartják az éggel. De ha az mind igaz, mit Önről beszélnekt Akkor nagyon szépen árjegyzéket kérek ; Azt akarom Öntől kérni utoljára, S azzal maradok alázatos szolgája. K. Gy. Ös Jófejű székely, kedves uramöcsém ! Verses levelező lapját amint vevém, Nagy volt az szivem abbéli öröme, Hogy már Székelyföldre eljárt annak hire, Miszerint Szent Dávid mennybéli lakónak, — Ki oly nagy barátja a szép zeneszónak — Nem tetszik a bárfa, hanem hozzám lejön, Vaskereszt-czimbalmot hogy magának vegyen. De hogy a lófejü székelyek gárdája, Mely pedig nem esett tán feje lágyára? Nem éri föl észszel: miként történhetett, Hogy ez instrumentum égbe fölvitetett, Daczára a tejut meredekségének. Igazán nem értem ! — Szóljon hát az ének! Elmondom én annak rendje módja szerént Az egész histór'ját, úgy, a hogy megtörtént! Nincs mit titkolódzni, hiszen nagy csuda volt, Úgy hogy hire heted-hét országra elszólt: „Hát a mint egy este ott állok egy boltban, (Azaz jobban mondva, hogy : a boltajtóban), Egyszerre csak nagy zaj, czézó dörömbölés, Taián czuczilista, avagy népfölkelés ? Vagy tán a villamos megint embert gázolt s Vagy egy összedőlt ház munkást földhöz mázolt ? Akkor ki se nézek, minek? A manóba, Hisz akkor egész nap más dolgom se volna! De a hogy kinézek, nagy a bámulatom, Majd hogy sóbálványnyá nem tett ámulatom ! Szinaranyból való gyönyörű szép szekér, Egy-két milliócskát testvérek közt megér! Két szép fényes csillag kocsilámpás helyett, Hogy még András bácsi bele sem köthetett! Ahogy föikiálték : „Nini uramfia ! Éliás próféta priváf díszkocsija ! Leugrik a bakról boldogult Rácz Pali, Szerbusz Bruder! mondok, kössön fel a Báli; Mi járatban vagy te az árnyékvilágon. Mi jó csuda hozott én hozzám? Ha llátom ! De ő, hogy felhúzza kormos szemöldökit, „Ne vakeráj !“ úgymond, a „sündisznó fülit !“ „Mer ha — úgymond — tudnád, hogy mi hozott ide, Lenyalnád mind a tiz ujjad izibe!“ „No mondok, halljuk hát a szép szót! A nyüstyit !‘4 Ö csak eregeti mosolyogva füstyit Selmeczi makrája kupakos öblének, Oszt neki tekintve a csillagos égnek, Kezdi a szót komoly, hivatalos szájjal, Elöntve szivemet folyt1 növekvő bájjal: „Muzsikus védszentünk, Dávid ő felsége Éliás próféta gönczölszekerére Parancsolt föl engem: „Menj le fiam Rácz PáL, Hiszen tudom, mindig engedelmes voltál ; Menj el Horváth István muzsika gyárába, S nézd meg mi jó rejlik hires czimbalmába. Csakugyan olyan jó e, a mily nagy a hire, Itt a búgyelláris, elvárlak estére.“ így szollott én hozzám ő felsége kegygyei, S intett kocsisának: „Elő a szekérrel! Fogd a szekér elé Bálám szamarait. S aztán Budapestre vigyed el Rácz Palit! Össze lett kutatva istálló és akol, Bálám szamarait biz nem lelték sehol. Befogták hát aztán a kis fiastyúkot. A nagy medvét s egyéb mennybéli állatot, S lerobogtunk ide, s most már megmutatod Azt a világhírű vaskereszt-czimbalmot így szónokolt Rácz Pál, s a mint leültettem, Egy fain czimbalomhoz két verőt letettem, Menten eljátszotta Bánk-bánt. Schneider Fánit Rezgő nyárfalevélt meg a Goldstein Számit. Aztán fölsóhaitott hosszan, búsan, mélyen: „Hej ha, ilyen hangszer lett vón‘ a mig éltem ! De igy most már csakis mennyek országában Fogok gyönyörködni czimbalmod hangjában!“ Szólt és fölpakolta a gönczölszekérre, Azt hiszem föl is ért az égbe estére. * * * Ős lófejü székely kedves uramöcsém ! Lám hát igy vitték Éliás szekerén, . A tejúton végig, föl a magas égbe Ezt a hires hangszert. — lm, az ének vége. Kizárólagos szabadalom a „Favorit“ szikvizfejek gyártására. Óvakodjunk az utánzatoktól! Kizárólagos szabadalom a „Favorit“ szikvizfejek gyártására. Óvakodjunk az utánzatoktól! PALÚCZI oklev. gyógyszerész és Társai Telefon 61-19. BUDAPEST, VII., Dob-utca 107. SzikYizgépgyár, sziíonfejgyár és mechanikai műhely. Ezen szabadalmazott szifonfejek, az eddigi forgalomban levő' régi szifonfejekkel űzött egészségellenes visszaéléseket lehetetlenné teszik. Árjegyzéket és részletes költségvetéssel szivesen szolgálunk.
