Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-10-05 / 19. szám
6 Vendéglősök Lapja 1898. október 5. a mit a fővárosiak véle elvesztettek, megnyerte azt Pacsa községe. Egy igaz hazafival s talpig becsületes emberrel többet számlálhat polgárai között" — Árt-e a czukor a fognak ? A czivitizált népek közt el van terjedve az a legenda, hogy a czukor és a czukros ételek élvezete megtámadja a fogak zomán- czát és a fogakat tönkre teszi. Eddig nehéz volt az ellenkezőjét bebizonyítani, mert a kik a czukor ártalmásságát vitatták, az olyan gyermekekre hivatkoztak, kik sok édességet esznek és ezért rossz fogaik is vannak. De talán összetévesztik az okot az okozattal, mert az ilyeneknek nem azért van rossz foguk, mert sok édességet esznek, hanem éppen megfordítva, valami velük született gyöngeségnél fogva eredettől kezdve rossz fogaik voltak és épen azért szeretik ösztönszerüleg a czukrot, mely fontos tápszernek és erősítő szernek bizonyult. Csakis igy érthető, hogy a forró égöv lakóinak, kik legtöbb czukrot esznek, vannak legszebb és legtartósabb fogaik. A néger alabástrom- fehér fogait akármelyik európai is megirigyelheti. Az angoloknak, a kik szintén szeretik a czukrot, szintén jó fogaik vannak. A czukor tehát nem árt a fognak, de a savak igen, mert azok a fogzománczot megtámadják és tönkreteszik. — A hamis bor vizsgálata. Egy felmerült eset alkalmából a belügyminiszternél a borvizsgálat tárgyában érdekes határozatot hozott. Kimondotta ugyanis, hogy borhamisítási ügyekben az eljáró hatóságok az állandó borvizsgáló szakértő bizottság véleményét elfogadni kötelesek és azt szakszerű szempontból kifogásolni nem jogosultak. — Kedélyeskedés. A vendéglősök és pinczérek kezelési költségre alapított nyugdíj intézetének mindenható jogtanácsosa és kávés elnöke czipész tagtársi nagylelkűséggel elhatározta, hogy titkos ügyeit most már nemcsak a pángermán papirosnak adja, hanem a mi igen tisztelt magyar barátunknak 'Flór Győzőnek, az „Újkor" szerkesztőjének is beküldi. Egyben elhatározták egy napilap munkatársának, mert két-három sorban megemlékezett a debreczeni muriról — eléviiletlen érdemeiért jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak. Szép a háladatosság, de megvetendő az az igazságtalanság, mely a magyar faló elemeknél utón útfélen felüti hijdra fejét. Iparunk legjelesebb bajnokát; Stadler Károly urat sajnáljuk, hogy a vezér- séget reá erőszakolták. Ő is elmondhatja: „Ments meg Uram jó barátaimtól! Ellenségeimtől majd meg őrizem magamat!“ — Favorit-szikvizgyár. Egészségünk megóvására egy újabb korszerű találmánynyal járul hozzá PaXóczy okleveles gyógyszerész és társai czég szabadalmazott Favorit szifonfejeivel. Ndvezetteknek véd- pajzszsal ellátott Favorit szifonfejei az eddig fergalomban levő régi szifonfejekkel űzött egészségellenes visszaéléseket teljesen lehetetlenné teszik s ilyen szifonfejekkel rendezték be a legkényesebb igényeknek is megfelelő szikvizgyárukat. Vendéglő álvétel. Sohvarcz Sándor vendéglős kollégánk e hó 1-én vette át díszesen berendezett vendéglőt a VIII., Népszinház-utcza 28. sz. alatt. — Shvarcz Sándor kellőképen Ízletes ételekkel, eredeti borokkal szolgál a t. vendégeinek. Örömmel üdvözöljük. Kedves Ihász Ur! Szalay sz.-fehérvári orgona-készitő ur által küldött szives megemlékezését, az orgona alapunkra küldött 10 irtot egyházközségein nevében hálásan köszönöm. Igazán jól esett a figyelem, a megemlékezés, a ragaszkodás a szülőföldhöz, az egyházhoz ehhez a lelkidajkához. Isten áldja nemes gondolkozásáért, nemes cselekedetéért. Majd ha az uj orgona megszólal — mitől ugyan még nagyon messze vagyunk, — beszél az ön hithü- ségéről, egyházszeretetéröl és . . . Isten velünk ! Újólagos köszönetem és szívélyes üdvözletem nyilvánításával maradtam Tekintetességednek Várpalotán, 1898. okt. 4. Igaz tisztelője Szalay Ferencz, ev. főesperes. CSARNOK. Korty ek. (,Mutató Mahay Emil,,Margit11 c. kötetéből.) Azok a könyek soha se fájnak Melyeket ejtünk; A siratástól, könyhullatástól Tisztul a lelkünk. De fáj az a köny, mely perzseli pillád, S égeti torkod, Mikor egy benső lelki parancsszó Tiltja zokognod Utolsó szerelem. Ha majd kialszik életem világa Utolsót dobban szenvedő szivem ; Ha majd a számos küzdelem dijába, Zaklatott lelkem egykor megpihen. Ha majd engem is egy kicsiny gödörke Megszánva sorsom, ölébe fogad : Ne sírjatok óh emberek fölöttem, Ne zavarjátok édes álmomat. Oh, hiszen én boldog, boldog leszek ott... Örüljetek hát inkább síromon. Amit az élet itt fönt nem adott, Ott majd enyémnek hiszem, álmodom. Mit ér az élet telve búval, gonddal, Mikor a vége sírig szenvedés ? Mit ér a küzdelem hiába ? A vége gyors elfelejtetés. Egyik után jön másik szenvedő, Ki szánalomra nyitja ajakát, De sok van, kit fájdalom sohesem A sirbatételig sem hathat át. Tábory Ferencz, vendéglős. nyílt tér.*) Szüreti hangok. Kőbányai nóta. Szüret alatt állunk, Vizből borrá válunk Asszony rabló poétával Monori vén elefánttal Mi szóba sem állunk! Ejnye fékom íilokszéra! Hol Losonczy Károly ? A hol a sok jó bor között Utol ér a mámor Mőszner Ferencz és Weisz Antal Fogadnak borral és lanttal: Szabó Sándor, Fischer Márton Kiért toliam tintába mártom Foítt Lajos, Dreilinger Lajos Velük biz kikötni bajos Ott van Radánovits Isza, Kinél a ki a bort issza Ihász-utczába megy vissza. Orell János sincsen hátra Hadd vonjam be e nótába. Engel az uj temetőnél A sok vendégtől biz nem fél. Leyrer és Ölvedy János Kikről énekelni bajos Mindkettőjük igaz magyar Nemzetünknek csak jót akar Hál’ Istennek lesz jó borunk Múlik a bú nem lesz gondunk Mert csak akkor kapunk ingert: Ha látjuk a jó Dreiling ért. Kőbányán van a vig élet, Ott a bus szív újra éled; Vendégló'-üzlet áthelyezés. Van szerencsém a nagyérdemű fővárosi és vidéki közönséget tisztelettel értesíteni, hogy eddig a VII. kér. Kerepesi-iit 74. sz. alatt birt Vendédló-helyiségemet VIII. kér. Aggteleki-uteza és Szilágyi utcza sarkán levő házba helyeztem át. s akként rendeztem be, hogy t. vendégeim kényelmének minden tekintetben megfelelhessek. Igyekezni fogok, hogy a nagyérdemű közönség bizalmát és látogatását jó konyhám, természetes italaim és pontos kiszolgálás által ujhelyiségemben is kiérdemelhessem. Budapesten. 1898. szeptember hó. Kiváló tisztelettel Kápuszta András, vendéglős. *) E rovatban közlőitekért nem vállal felellőséget a szerkesztő.
