Vendéglősök Lapja, 1898 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1898-08-05 / 15. szám
Vendéglősök Lapja. 3 1858. augusztus 5. Saját ügyemben. E felirattal jelent meg folyó évi julius 15-én egy közlemény az «A Vendéglőse-ben, melynek szerkesztő-tulajdonosa Wagner József 70 éves kordban vezeklésre, ved- lésre határozta el magát. Nem hiszem, hogy akadna ember áldott e szép hazában, a kinek boldogságához semmi más nem hiányoznék csak az, hogy valami úton- módon megtudja, hogy Wagner József kicsoda, micsoda, mert kitűnő biografusunk Szinnyeinek «A magyar írók életei czimü művében hiába kutat utána. A csaját ügyemben» czimü közlemény szerint Wagner kiszolgált Bach- huszár és figuráns, a ki 1852. óta eszi a magyar kenyeret, de még eddig méltóságán alólinak tartotta, hogy a magyar nyelvet elsajátítsa s ennek daczára mégis magyar közlönyt szerkeszt (! ?) Igazán meglepő, hogy az államrendőrség a női zenekarokból szigorú büntetés terhe alatt kitiltotta a fguránsokat, mig a bejelentett közlönyszerkesztők között nem tart reájuk razziát. Pedig az irói becsület és tisztesség is valami, a mit az ilyenek uton- utfélen lábbal tápodnak s szennyes kézzel bele nyúlnak a legmagánabb ügyekbe, mitől még a valamire való utczasarki kofa is őrizkedik, csak Wagner nem, csak neki van erre patentja. De hát azért sógor. Sógor voltát legjobban jellemzi az a körülmény, hogy még a zsenge nyugdíjégy esület állásáról és fejlődéséről is csak szerződésileg biztosított összeg ellenében tájékoztatja az érdeklődő közönséget — a sógor. Személyemre tett megjegyzéseire vonatkozólag csak annyit jegyzek meg, hogy ha pék is lettem volna, (a mi ugyan soha sem voltam) azt sem szégyel- hetném, mert akkor sem Wagner módján, a ki csekély díjért mással csináltatja meg a lapját elejétől végig s maga vágja zsebre a hasznot, szóval szellemi rabszolgákéi eskeclést ilz, — hanem munkámmal szereztem volna meg a napi kenyeremet. Akkor sem állottam volna olyan felügyelet alatt mint ő, a ki 70 éves vén fejével mint valami hátul gombolás rossz gyerek engedélyt kénytelen kérni, ha valamit tenni akar s munkája (?) is csak akkor láthat nyomda- festéket, ha a jövőjéért aggódó, jóságos, könyörületes gyámja (kávés ipartestület) erre végre a beleegyezését megadja, — hanem mint kötelesség- és tisztességtudó magyar ember szorgalmammal viv- tam volna ki feljebbvalóim szere- tetét. Tehát a testület bizalmával, melyet csak meghuny ászkodás s irói (!) önérzet árán képes megtartani, kár dicsekednie. Mert az igazán nem kóser dolog, hogy a «Pester Lloyde-nél 21 éven át a «legkülönfélébb hatáskörökben» működött, most meg a maga lapjánál gondnokság alá került. Ha nem tudnám, hogy ott tördelő volt, kénytelen volnék azt hinni, hogy szerkesztőségi legény, markotányos, vagy kapus, igazán különféle hatáskörét töltötte be. Arra a dicsekedő panaszára, hogy most már 50%-ért nem engedem át neki hirdetéseimet, csak az a vigasztaló szavam van, hogy régi hirdetőim közzül egy-kettő úgy is nála maradt, hát ne sirjon. Becses hazafiságát és érdemeit nem én, nem is annyira a polgár- mester, hanem jobban mondva egy szegedi kávés a Louis Francosnál tavaly tett tanulmánylátogatáson nem annyira «hízelgő szavak»- kai, mint inkább majdnem csattanó módon tüntette ki. Az udvarias Gerlóczy, udvarias szavaiból tökét kovácsolni talán nem egészen helyén való dolog. Legyen róla meggyőződve az igen tisztelt uj magyar, (nehogy újra hálátlansággal vádoljon, eme szinváltozásának inditó okát elhallgatom, hogy én leszek az első, a ki meghajlok előtte, ha a megkezdett vezeklést és vedlést szerencsésen be is fejezi s tényleg azzá lesz, a minek Ígérkezett és fogadkozott. S igaz lesz az, a mit megigért, hogy szavait idézzem : lapom kezdettől fogva végig a legtisztább magyar nyelven és hazafias szellemben van megírva. Ez ugyan eddig még nem sikerült neki, mert eddigelé még mindig magyar sza vakkal németül irt, illetve íratott. Hogy ez igy van, elég a lapjának csak az állandó részét elolvasni, hogy a magyar ember fejcsóválva ezt mondja : sógor, biz ez nagyon sógorul van mondva. Mert az ilyen magyarság: A Vendéglős (czim) X. Y. egylet vagy társulat létezik itt meg ott, csak sógor magyarság. Ép azért sógor, sógor vigyázz a fejedre, mert megtalál jönni az eszed és akkor megbánod, a mit tettél, hogy vén fejjel magyar honpolgárnak felesküdtél; ha ezt az egyet talán nem is, de már azt minden bizonynyal, hogy csak fígurájis magyar szerkesztőnek születtél ! Elég. Ihász György. Az élelmiszer hamisítók ellen. Mint egy bécsi lapban olvassuk, az ottani igazságügyi miniszter különös figyelembe részesíti az élelmiszer hamisítókat, a mennyiben elrendelte, hogy a statisztikai kimutatásokban az ily hamisítások külön legyenek kitüntetve, még pedig a rossz élelmiszerek származási helye és a tulajdonos, vagy áruba bocsájtó neve is feltüntetendő. Tekintve, hogy a városi lakosok kényszerítve vannak a piaczokon vagy vásár- csarnokokban árult élelmiszereket napról- napra megvásárolni, mert nagyobb készletet DOMINO SEC pezsgő. Versenyez nemcsak az összes hazai, de, valamennyi kül földi pezsgő gyártmánynyal is. Grpőlgári esküjévek létété- " Központi iroda: Budapest, VI1J V polgármester «zeigt. szainéltatta szerény érdemeit.“ E természetesen reá hárítjuk a felelő-
